Egy luxusszállodában kapott állást a sérült iharosi fiú

Jelenleg gyöngyökből készít különféle ékszereket az értelmi fogyatékosok fejlődését szolgáló magyar Down Alapítvány foglalkoztatójában Perjési Péter. Nyár elejétől viszont már a vendégeket szolgálja ki az egyik fővárosi szállodában. Édesanyja szerint egy fogyatékos embernek ez hatalmas elismerés és előrelépés, mint mondja, Péter azonban sokat tett és tanult azért, hogy idáig eljusson. 

A 26 éves fiatal egy fogyatékos munkavállalóknak meghirdetett szakmai gyakorlaton ismerkedett meg a felszolgálással. Ennek köszönhetően három hetet dolgozott az olasz fővárosban. Böröcz Ildikó, az alapítvány esetfelelőse érdeklődésünkre elmondta, azért is esett Péterre a választás, mert motivált és elkötelezett a feladat iránt. 

– Róma egyik ötcsillagos szállodájában dolgoztam – mesélte Perjési Péter. – Nagy álmom volt, hogy eljussak Olaszországba és szerettem volna megtanulni a nyelvüket, mert nagy rajongója vagyok Bud Spencer filmjeinek. Az is régi vágyam volt, hogy pincér lehessek, ezért örültem, amikor összejött. Nagyon megszerettek a vendégek Rómában, én lettem a kedvencük. Sokan elmondták rólam, hogy milyen szépen tudok beszélni. Igaz nem olaszul, hanem angolul kommunikáltam az emberekkel – fogalmazott az iharosi fiatal. 

Péter munkájával elégedettek voltak Rómában. Amikor hazatért, az alapítvány munkatársai egyeztettek a budapesti szállodával Péter alkalmazásának lehetőségéről. A somogyi fiatal egy napot töltött el az ötcsillagos hotelben, ahol megismerkedett leendő kollégáival is. Péter elmondta, fontos számára, hogy pincérként dolgozzon, ezzel ugyanis egyik unokatestvérének szeretne bizonyítani, aki szintén a vendéglátásban tevékenykedik. A fiatal hozzátette, nagyon várja már az első munkanapot, de izgul is, mert az új dolgoktól általában tart egy kicsit. 
 

„Nagy szó, ha rendes munkát kapnak”

Péter nem mindennapi történetét édesanyja, Gazdag Éva osztotta meg az egyik közösségi oldalon. Kérdésünkre elmondta, gondolatait ritkán tárja a nyilvánosság elé, de ez akkora jelentőségű az életükben, és olyan büszkeséggel töltötte el, hogy szerette volna, ha mások is tudnak róla. – Péter a családtagok, a barátok és az alapítvány lelkes munkatársai nélkül nem jutott volna el idáig – hangsúlyozta Gazdag Éva. – Éltük az életünket, megoldottuk a problémákat, eljártunk a fejlesztésekre. Az óvodától a szakiskola végéig kiváló pedagógusok segítették a fiamat. Nagy szó az, hogy egy fogyatékkal élő fiatal rendes munkát kapjon – tette hozzá az édesanya.