Licitháború a talált tárgyak osztályán

Megy a járókelő a közterületen, és a gazos árokparton talál egy biciklit vagy egy, a kuka mellé lerakott tárgyat, amit esetleg lomtalanításra szántak, de valaki úgy gondolja, hogy értéket képvisel, ezért beviszi az önkormányzathoz. Amikor a megtaláló behozza, az igazgatási irodán nyilatkoznia kell, hogy igényt tart-e a talált tárgyra, ha nincs gazdája. Ilyenkor előfordul, hogy a megtaláló kéri és meg is kaphatja. Az igazgatási irodán azonban három hónap türelmi időnek le kell ketyegnie, ennyi ideig lehetőség van arra, hogy a tulaj jelentkezzen, és ha tudja igazolni, hogy a tulajdonát képezi a talált ingóság, akkor kiadják neki. Ha nem jön a tárgyért senki, akkor árverésre bocsátják. Ha azonban egy éven belül jelentkezik a tulajdonos, és tudja igazolni, hogy az ő tulajdonát árverezték el, akkor az árverésen befolyt vételár megilleti. 
Nagy Imre, a polgármesteri hivatal adóirodájának végrehajtója magyarázta el így az árverés mikéntjét, és mindjárt szabadkozott, hogy sűrűn használja a „jogszabályok szerint” kifejezést, hiszen annak alapján dolgoznak. 
– Kétirányú a licit, ha a kikiáltási áron van ajánlat, akkor felfelé indul, de ha nincs, akkor a kikiáltó csökkenti az árat egészen a kikiáltási ár 1 százalékáig – ismertette az árverés szabályait. 
– Az ajánlattevők bármikor beszállhatnak, és akkor felfelé fordul az ajánlat. A licitküszöb, vagyis a legkisebb licit a kiállítási ár 2 százaléka lehet. 

A szerdai árverésen hat érdeklődő jelent meg a városházán. A működőképes porszívó gyorsan gazdára talált 3 ezer forintért, ahogy a lézeres mérőeszköz is egy ezresért. Egy megtekeredett kerekű női kerékpár 30 forintért sem kellett senkinek, de 1000–2500 forintért már lehetett bringához jutni. Sőt, egy jó állapotú, 20 ezer forintos áron meghirdetett bicikliért valóságos licitháború indult, végül 8500 forintért kelt el.