Szabadidőruhában rohant az égő épületbe életet menteni, tüzet oltani

– Már csak a kórházban gondolkodtam azon, hogy mit csináltam. Ott is maradhattam volna, de most is bemennék az égő épületbe – mondta lapunknak Enyedi Zoltán, aki vasárnap délelőtt egy pólóban és szabadidőnadrágban rohant be a Tokaji úti épületbe, az Albérlők házába, ahol az emeleti ablakból hatalmas füst és égett műanyag szaga érződött.

Lefeketítette a tüzet

– A piacra mentünk a párommal, pont ott tudtunk parkolni és éreztük az égett szagot, de nem néztünk fel. Egy személyautóból kiabáltak, és mutatták: tűz van – elevenítette fel a történteket a Demecseri Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke, aki azonnal magához vette a szolgálati rádiót és rohant felfelé.
– A biztonsági őrnek mondtam, hogy ki vagyok, segíteni jöttem, majd utasítottam: áramtalanítsa az épületet, nézzen be a szobákba és küldje ki az embereket. Káoszt láttam, kétségbeesett férfiakat és nőket, akik lefelé jöttek a lépcsőn, kifelé igyekeztek az épületből. Semmilyen védőfelszerelés nem volt nálam, felkaptam egy törölközőt, bevizeztem, ahogy tudtam, az arcom elé tettem. Találtam egy poroltót, majd amikor az kiürült, egy vödröt töltöttem meg többször vízzel, azzal sikerült – mire kiértek a hivatásos tűzoltók –, lefeketítenem a tüzet – mesélte a történteket Zoltán, aki közben rádión folyamatosan tartotta a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel, adta az információkat és sorolta, mit csinál. A mentők gyenge füstmérgezéssel szállították kórházba, oxigént kapott, és szerencsére már vasárnap délután hazaengedték azzal, hogy pihennie kell.

Elektromos zárlat okozta a tüzet

– Amikor benéztem a szobába, láttam, hogy az ágy lángol, mellette az álló ventillátor is lángokban állt, ez okozta a fekete füstöt, a szobában égtek még könyvek, ruhadarabok és más berendezési tárgyak is.

Az önkéntes tűzoltó a lelkében arra tett esküt, hogy ott fog segíteni, ahol baj van, ahol szükség van rá. Éppen ezért bármikor, egyetlen pillanatnyi tétovázás nélkül újra és újra bemenne a lángoló épületbe.

– Az első és mindenek feletti az életmentés, csak ezt követően jönnek az anyagi javak – mondta a fontossági sorrendről, és ami elkeserítette, hogy egy fiatalemberen kívül –  aki a barátnőjével éppen Tokajba indult –, nem volt senki, aki segítségként érkezett volna a sok-sok bámészkodóból.

A hivatásos kollégák többen is felhívták Zolit, régóta ismerik egymást, dolgoztak is együtt, hogy az állapotáról érdeklődjenek, s egyben gratuláltak is, hiszen egy katasztrófát sikerült megfékeznie, életeket mentett meg.

– Ők mondták, megköszönték, és azt is megjegyezték, ezt nem sokan vállalták volna így be – teszi hozzá. – A párom azt hitte, hogy csak bemegyek, szétnézek és kijövök. Meg sem fordult a fejében, hogy el is oltom. Féltett, látta, amikor kétszer is kihajoltam az ablakon, hogy friss levegőt vegyek, a füsttől alig tudtam lélegezni – ismerte el a legnagyobb kihívást, a tanulságokat pedig így összegezte: – Az emberek figyelmetlenek. Egy telefontöltő okozta a zárlatot és a tüzet. A telefonunkat soha ne töltsük az ágyon, éghető anyagon. Tegyük olyan helyre, ami nem gyúlékony – tanácsolta. 

Nagyon sok balesetnél, tűzesetnél vett részt a mentésben, a demecseri önkéntesek a megyében elsőként, az országban tizedikként kapták meg a jogosultságot az önálló beavatkozásra, amire joggal büszkék.

Enyedi Zoltán nem tarja magát hősnek, csak egy embernek, aki a legjobb tudása szerint tette a kötelességét. Az azonban nagyon jólesett neki, amikor egy demecseri kisfiú azt írta, hogy gratulál „Zoli bácsinak”, ő a hőse és a példaképe.