Gyémánt matúra

2022.05.24. 17:30

Emléklapot kaptak a Garay-örökdiákok

Ma már mindössze tizenöten vannak köztünk a Szekszárdi Garay János Gimnázium 1962-ben végzett, harminchét fős IV. D. osztályából. Közülük tizenketten vállalkoztak, vállalkozhattak arra, hogy a hatvanéves érettségi találkozó alkalmából ismét felkeressék az alma matert és találkozzanak egykori osztálytársaikkal.

Szeri Árpád

A hatvanéves érettségi találkozó örökdiákjai egykori alma materük folyosóján (Beküldött kép)

A Balatonfüredről, Dombóvárról, Pécsről, Budapestről és Szekszárdról érkezett örökdiákok a gyülekezéskor megtekintették a százhuszonöt éves intézmény folyosóin a középiskola múltját, eredményeit, jelenét bemutató gazdag kiállítást. Ezt követően a díszteremben folytatódott a program.

Dr. Dobos Gyula, az örökdiákok egyike megjegyezte, hogy ez az épületrész annak idején tornaterem volt, bordásfalakkal és mászókötelekkel, tehát vélhetően nem mindenkiben hozott fel kizárólag idilli emlékeket. De mindennek a nagy találkozás pillanatában már nem volt jelentősége, az együttlét öröme mindent felülírt.

Heilmann Józsefné igazgató meleg hangú köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a covidos időszakot követően ismét a hagyományos mederben folyhatnak majd a találkozások. Szót ejtett az intézmény elmúlt éveinek fontosabb eseményeiről, a diákok sikereiről. Új kezdeményezésként az ötven éve, avagy annál régebben érettségizettek számára az intézmény emléklapot alapított. Így vehették át tőle a hatvanadik évfordulósok a Gyémánt matúra emléklapot és mellé a gimnázium egyik évkönyvét.

Az iskola külön programmal is kedveskedett: a 11. osztályos diákok köszöntője mellett több szavalat és zongoraszám is színesítette és tette meghatóvá az eseményt. Ady Endre ilyen alkalmakkor gyakran idézett verse, az Üzenet egykori iskolámba több jelenlévőnek is könnyeket csalt a szemébe. „Bár zord a harc, megéri a világ,/Ha az ember az marad, ami volt:/Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”

Az egyéni emlékezések az élet különböző területén végzett munkáról szóltak: életpályák az egészségügyben, oktatásban, közművelődésben, az igazgatásban, igazságszolgáltatásban vagy éppen az üzemekben, vállalkozásokban. Majd szó esett a családban betöltött nagyi- vagy dédi szerepről is. Az együtt töltött órák végkicsengése az lett, hogy a jövőben ezeket a találkozókat nem ötévente, hanem évente kellene tartani. A Séd melletti étteremben elköltött ebéd hossza a sok mondandó miatt, messze meghaladta a szokásos időtartamot.

Bár a nyolcvanadik élet­évhez közel már fárasztó egy ilyen program, de este, záráskor valószínűleg senki sem érezte terhesnek ezt a napot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában