A 81 éves termelő szerint jó a magot is beledarálni

Hogy került a fűszerpaprika Gerjenbe? Mert hogy Bogyiszlóra hogy került, azt tudjuk. A Duna szabályozása előtt az a falu az Alföldhöz tartozott, Kalocsa vonzáskörzetébe. Gerjen viszont mindig dunántúli település volt. Ám a folyó nem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Mindkét partján kialakult a paprikatermesztés hagyománya Kalocsától a Sárközön át Mohácsig, generációkkal ezelőtt. Ugyanaz az öntéstalaj, ugyanannyi a napsütéses órák száma.

Ám, hogy generációkkal ezután is lesz-e, aki folytatja ezt a rengeteg bíbelődéssel járó munkát – palántázás, szedés, felfűzés, szárítás, csumázás –, az eléggé kétséges. Molnár József beszél erről, aki még 81 évesen is kertészkedik vele egykorú feleségével és kortárs rokonokkal. – Régen minden második háznál termesztettek Gerjenben paprikát – emlékszik vissza. – Főleg a disznóvágáskor használták, s persze főzéshez is, elsősorban a halászléhez. Ma már lehet, hogy meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hány helyen vágnak disznót a faluban. És paprikával se sokkal többen foglalkozunk.

Annak idején a kalocsai paprikamalomba hordták az előkészített, lecsumázott termést, komppal átkelve a folyón. Most helyben oldják meg a darálást. Régen mindent felhasználtak, azok voltak az igazi, környezetbarát idők! Például a csumát, a szárat sonkafüstöléskor a parázsra dobták, ami kellemes ízt, illatot, aromát adott a húsnak. – A legkritikusabb művelet a csumázás – hangsúlyozza az idős termelő. – A szárat ki kell csipkedni, de a mag nagy részét benn kell hagyni.

Az adja meg az őrlemény megfelelő állagát, olajosságát. Ha hozzá nem értő emberek elkezdenek mindent kipucolni, netán gépesíteni próbálják, elvész a lényeg, a gondos kézművesség. Eltűnik a minőség. Nyugdíjba vonulása előtt kőművesként dolgozott Molnár József. A percizitását a kertbe is magával hozta: nyílegyenes sorokban a vetemény, hatékony gazolás, a paradicsom, a szőlő rendszeres kötözése. Öntözés, amire az idei nyáron nagy szükség volt. A felfűzött paprika már szárad. Egy hónap múlva lesz őrölhető, 10-12 kiló a várható mennyiség.

Molnár József és felesége, Etelka néni is 1941-ben született. Gerjenben élnek, két gyerekük és négy unokájuk van. A férj kőműves volt, de a famunkához is ért. Korábban gyakran járt horgászni, a csónakját maga készítette.

A feleség takarító volt a paksi atomerőműben, illetve szövő, a decsi népművészeti szövetkezet bedolgozója. Terítőket, falvédőket, szőnyegeket szőtt. (A néphagyományok a Sárköz és Kalocsa között fekvő Gerjent sem kerülték el.) Nyugdíjasként már évtizedek óta kertészkednek, gondosan, minőségre törekedve, mindenre rászánva a kellő időt.