2022.10.05. 11:30
Akár ötezer forintot is elkérnek a vargánya kilójáért
A tavasz és a nyár hosszúra nyúlt, a száraz és csapadékmentes időszak után az elmúlt hetekben beköszöntött az igazi ősz. A hűvösebb, csapadékosabb időjárás pedig megtette a hatását, beindult az erdei gombák növekedése is.
Egy szép vargánya a fák alatt. Egészséges és nagyon finom az erdei gomba (Fotó: Shutterstock)
Az őszi gombaszezon egészen a fagyok beálltáig eltart. Megyénkben érdemes keresni a térségre jellemző gombafajokat, így a nagy őzlábgombát és az óriáspöfeteget. Diófákon, szőlőkben akár laskagombát is találhatunk, de sokszor a legváratlanabb helyeken bukkanhatunk ízletes gombákra, például az elmúlt évben a város területén kivágott nyárfákon teremtek déli tőkegombák.
Szekszárd és környéke nem olyan jó terület gombászásra, mint például a Mecsek, mondta az egyik általunk megkérdezett szakértő. Azok, akik a szekszárdi piacon árulnak, jellemzően messzebbről hordják ide a gombáikat. A régióra jellemző, hogy leginkább fákon termő gombákkal találkozhatunk, például a Gemenci erdőben.
Ha el szeretnénk indulni gyűjteni, érdemes a dombvidékekre menni, véli a szakértő. Óriáspöfeteget mezőkön, nagy őzlábgombát általában ritkább akácerdőkben találhatunk, például Paks és Kölesd környékén. A nagy őzlábgomba feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, és esernyőszerű. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós és rajta eltolható gyűrű van. A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, és a feltűnő nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze. A késői laskagomba élő fán termő, féloldalas kalapú gomba. Kalapja többnyire szürke, lefutó lemezei és tönkje fehérek.
Klem Tamás szekszárdi fiatalember szereti az erdőt, gyakran jár kirándulni. A gombákat könyvekből és a többi gombaszedőtől ismerte meg, melyik ehető, melyik mérgező, és hogyan kell elkészíteni ezeket. Szerinte kétféle gyűjtő van, az egyik, aki ebből is próbál egy kis bevételre szert tenni. Ő piacon árulja. A legtöbbet a vargányáért lehet kérni, ennek kilója akár ötezer forint is lehet, a legkevesebbet a szegfűgombáért (kilója 2500 forint) kérnek. A másik réteg az, aki hobbiból járja az erdőt, szereti a természetet, és ha belebotlik az ehető gombába, akkor nem hagyja ott.
Szekszárdon általában a szerdai és a szombati nagy piacon kínálnak gombát. A piacokon egyébként kötelező a gombavizsgálat. Ez egy aznapra kiállított igazolás, melyen szerepel a gomba neve, mennyisége, az árus neve, címe, a szakellenőr vagy toxikológus neve. A kiadott engedélyt egy úgynevezett gombanaplóba is bevezetik, hogy adott esetben vissza lehessen azt keresni. Olyan eset is előfordult, amikor nem a gombával volt gond, hanem a falánk fogyasztóval, aki rosszul lett, mert sokat evett egyszerre. A szakellenőr bizonyította, hogy a piacon vett gomba ehető volt.
A jelenlegi jogszabályok alapján erdőről, mezőről személyenként napi két kiló gombát szabad hazavinni, ami kereskedelmi forgalomba nem hozható, így azt nem árulhatjuk boltban, piacon, sőt még az ismerőseinknek sem értékesíthetjük. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gombaszakértői ellenőrzést komolyan kell venni. A mérgezés első jeleinél (rosszullét, hasmenés, hányás) rögtön orvost kell hívni.
Vizsgáltassuk be szakértővel
Ha gombászni indulunk, ne nejlonzacskót vagy reklámszatyrot vigyünk magunkkal, inkább kosarat vagy dobozt, mert abban nem törik össze. Szakértővel átválogattatni mindenképpen fontos, mert előfordult már olyan, hogy csak egy gyilkos galóca keveredett a jó gombák közé, de nagyon rosszul járt, aki azt kapta.
Tudni kell, hogy ez a legveszélyesebb gombánk, mert szép marad, nem kékül meg, és a túlélők bevallása szerint még ízletes is, de egy átlagos méregtartalmú gyilkos galócából már 15 gramm elfogyasztása is halált okoz. A kezdő és a már gyakorlott gyűjtők is csak olyan gombát szedjenek étkezésre, amelyeket már jól ismernek. Különösen fontos, hogy mindig szakszerűen gyűjtsük a gombákat: a termőtestet gondosan válasszuk el a talajtól, csavarjuk ki a tönkjét vagy késsel vágjuk el a talajfelszín felett.