7020 tojás lóg a földvári fán

A húsvétot várva sok segítő kéz, néhány létra és egy daru segítségével múlt hétvégén ünnepi díszbe öltöztették a Béke téri fát, amelyen ezúttal is a város irányítószámának megfelelően 7020 tojás lengedezik. Remek hangulatban telt el az a pár óra, amíg a munka folyt: a háttérben rockzene szólt, hiszen a közelmúltban elhunyt Ircsi – ahogy mindenki szólította – azt szerette. A padon egy nyugdíjas hölgy által készített, frissen sült paprikás kalács várta a résztvevőket, a nagy zsákokból pedig egyre csak fogyott a tojás. A darun, aminek a bérlését az önkormányzat finanszírozta, ketten dolgoztak. A díszítésre kijött Ircsi családja, barátai, segítői, egyesületek és sok kisgyermekes család, így hihetetlen gyorsasággal került fel a helyére a díszítés. A tojásfa mellé elhelyezték a szokásos húsvéti dekorációt, és a tojásokból ezúttal is jutott a Duna-partra.

– Talán sosem jöttek el még ennyien fát díszíteni – mondta a dekorálást követően Baranyai Gyöngyi, aki Horváth Irén után átvette az esemény szervezését. – Ircsi, a várost érintő civil kezdeményezések egyik motorja, néhány hete tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket. Több mint húsz éve vezetett papírboltot, mindenkit ismert és őt is sokan ismerték, szerették, hiszen mindenkihez volt egy jó szava, állandóan azt nézte, kin hogyan tudna segíteni, emellett igazi lelkes lokálpatrióta is volt. Bár önkéntesen, szabadidejében, többször a saját pénzéből támogatta az akciókat, ennek ellenére előfordult, hogy kritizálták, ami nagyon rosszul esett neki – emlékezett vissza Horváth Irénre, aki február elején kapott agyvérzést, és sajnos már nem lehetett megmenteni, mindössze 64 évesen elhunyt.

Baranyai Gyöngyi úgy találkozott vele, hogy jómaga egy konditermet vezetett, amely a koronavírus járvány idején többször is hosszabb időre kényszerült bezárni. Ekkoriban jobban ráért, így csatlakozott a helyi civil kezdeményezésekhez, ahol megismerte Ircsit, akivel igazi barátság szövődött az elmúlt két-három évben. Vezetésével néhány lelkes földvári tavasszal tojással, télen angyalkákkal díszítette a hatalmas fát. Gyűjtöttek jótékony célra kupakot, lefestették a Kálvária korlátait, raklapból ülőgarnitúrát készítettek, diófákat ültettek a város szülinapján, de volt hogy  palacsintasütő rekordkísérletet rendeztek a Forrás környékén, a Kálvárián. Ircsi mellette többfelé segített: nyári táborokban palacsintát, a majálisokon pedig fánkot sütött.

Remek közösségszervező volt: az egyik legjobb példa erre az elmúlt karácsony volt, amikor a takarékossági intézkedések miatt úgy döntött az önkormányzat, hogy ezúttal nem kap díszkivilágítást a fa. Ircsi gyűjtést szervezett, párszáz forintjával összegyűlt annyi, hogy a helyiek kifizették a többlet költséget a villanyszámlánál az önkormányzat felé. Végül annyi pénz összegyűlt, hogy ebből meg tudták venni a következő karácsonyra a dekorációt, egy nyolcméteres, különálló, kivilágított karácsonyfát. Három őzike figurára is futja, amit eredetileg Ircsi szeretett volna megrendelni, csak a tragédia megakadályozta ebben.

Bár Dunaföldváron többéves hagyomány a húsvéti fadíszítés, de most minden eddiginél többen jöttek el a húsvéti dekorálásra – mondta Baranyai Gyöngyi, aki szerint sokan Horváth Irén emléke előtt adóztak ezzel. Egyelőre nem tudni, hogy a civil, alulról jövő kezdeményezéseknek lesz-e gazdája, hiszen Ircsi halálával mindössze egy négyfős mag maradt, akikre évek óta minden alkalommal biztosan lehetett számítani – fogalmazott Gyöngyi, aki mint mondta, megpróbál a szervezésben helytállni, de Ircsit, aki tele volt eredeti ötletekkel, energiával, szinte lehetetlen pótolni.

A pénzt és az időt sem sajnálta, ha szükség volt valamire. Új ötlete volt például egy cumifa kialakítása Dunaföldváron, amely tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek könnyebben tudják hátrahagyni az első években hozzájuk nőtt cumikat. Ezt Ircsinek sajnos már nem sikerült létrehoznia, de a szervező csapat mindenképpen szeretné megvalósítani az emlékére.