A bazaltorgonák is inspirálták

2022.10.04. 07:00

Számok világából az ékszerkészítéshez - Sosztarits Luca alkalmazott közgazdászból lett ötvös

Sosztarits Luca (28) alkalmazott közgazdászból lett ötvös: pályát módosított, miután rátalált az ékszerkészítésre. Egyedi kivitelezésű darabjai között van klasszikus, minimalista és olyan is, amelyet természeti formák ihlettek.

Tóth Kata

Sosztarits Luca pályát módosított, miután rátalált az ékszerkészítésre

Forrás: Szendi Péter

Fotó: Szendi Péter

Luca kicsiny, modern, praktikusan berendezett műhelyében az ötvösasztalé a főszerep. Az ötvösé – mondják – magányos szakma és eszközigényes: a hangulatos tetőtérben az alkotómunkához szükséges szerszámok, gépek, egy bemutatóasztal és néhány bútor kapott helyet. A bemutatóasztalon állványokon, dobozokban nyakláncok, gyűrűk, fülbevalók – nem tudni, melyik kié lesz, csak azt, egy életen át elkísérhetnek. Hogy miért döntött az ötvösmesterség mellett a fiatal nő, annak története van, és Luca pontosan emlékszik, milyen állomások vezettek oda. – Három-négy évesen agyrázkódással kórházba kerültem, akkor kaptam az első csomag gyöngyöt anyukámtól, onnantól kezdve mindig fabrikáltam valamit. Nyolcadikig Waldorf-iskolába jártam, ahol ugyanolyan érték volt a kezünk, mint a fejünk. A gimnáziumban gyöngyöt fűztem, üveg- és gyurmaékszert készítettem. 

Még vásárokba is jártam, boltost játszottam egy kis zsebpénzért Káptalantótiban, Szombathelyen. Matekból érettségiztem, alkalmazottközgazdász-diplomát szereztem alapképzésben az ELTE-n, bár nagyjából féltávnál kiderült: nem ez az utam. Emlékszem, makroökonómiából egyest kaptam, és éppen az orromat lógattam, amikor szembejött egy esemény: a MOME Design- és művészetmenedzsment szak szervezte. Ötvösök, ékszerészek, mások mellett Visy Dóri munkáit láttam, nagy hatással voltak rám. Kellett azért idő, hogy beérjen a gondolat: ötvös akarok lenni magam is. Bár most kevés hasznát veszem az egyetemen tanultaknak, lényegesen több lettem az ott töltött szemeszterek által: szívóssá, kitartóvá tett a három év, ami jól jön a mindennapokban. Miután diplomázott, Luca 2017 őszén beiratkozott a Budai Rajziskolába ötvös szakra. (Alapfokú művészeti iskola és szakgimnázium, egy középfokú oktatási intézmény Budapesten.) 

Forrás: Szendi Péter

Műhelye mindenes fiókjából előkerül a portfóliója: 3D tervekről, geometrikus formájú ékszerekről, funkcionális tárgyakról, öntött, domborított és konceptuális ékszerekről – két év feladatairól – készült fotók láthatók benne. Hajdu László ötvöst, ezüstművest említi mentoraként az ötvösképzésre ráépülő aranyműves szakon, pedig Balázs Mariannát. Ösztönző volt dolgozni velük – mondja. – Négy gyűrűt készítettem vizsgamunkaként, témájuk a Balaton-felvidék. Az egyik a szentbékkállai kőtengert formázza, a másik a Szent György-hegyi bazaltorgonákat. A harmadik a Tapolcai-tavasbarlangot, benne kicsi kő, akvamarin, az szimbolizálja a vizet; a negyedik pedig egy pozsgást – azóta is készülnek újabb verziók a sorozatból, néhánynak patinázva van a belseje, ami mélységet ad a felületeknek – mutatja, és kiderül: nagyon szereti a klasszikus, a letisztult, minimalista és az organikus formákat is. És hogy az elején csak nyers ezüstöt használt, köveket nem. 

Minden tükörpolírozott volt, ragyogott, azután elkezdett különböző felületeket kialakítani, amelyek „bekúsztak” a karikagyűrűkhöz is. – Én vagyok az is, ami nagyon hegyes, letisztult, szögletes és a buborék, az organikus is. Vannak alapvetések, szabályok a tervezésben, amúgy szárnyalhat a képzelet: készülnek apró és monumentális darabok is, mint például a pipacsgyűrű. Ahhoz, hogy megszülessen egy ékszer, meg kell tervezni, rajzolni. Általában sok verzió készül, viaszmodelleket készítek. Ha drágakő van az ékszerben, akkor fel kell építeni a foglalatot, azt követi az öntés (az organikus formákat ezzel lehet a legszebben elérni), a hengerelés, az eszközökkel alakítás, a csiszolás is fontos fázisok. Van olyan ékszer, ami kizárólag az én munkám, máskor én tervezem és készítem, de közben dolgozhat az adott darabon az öntő, a kőfoglaló, a vésnök, az utolsó állomás a nemesfém-hitelesítő – magyarázza, és mutatja körben a reszelőt, a lombfűrészt, az öntvényeket, kalapácsokat, marókat, a polírpasztát, a gumi- és acélkefét, nagyítót. Megtudjuk, a buborékgyűrű például viaszveszejtéses eljárással készül, mint anno a római lovasszobrok. 

Forrás: Szendi Péter

Ez az egyik legrégibb fémöntési mód. A készítendő tárgy formáját viaszból megmintázzák, majd az egészet gipszmasszával veszik körül. A külső burkolat hevítésével a viasz kiolvad, a helyére beöntik a fémet. Lucát a trendekről is kérdezzük: divat a rusztikus ékszer, a különböző nem polírozott, egyenetlen, reszelőnyomos felületek; a nagyon letisztult kör, vonal, háromszög, az is, hogy minél konceptuálisabb – díszítő funkción túl más szerepű – is legyen egy-egy darab. Szerinte jó irányba mutat, hogy ha ékszert vásárolnak, egyre inkább hosszú távban gondolkodnak az emberek. – Az ékszer olyan, mint a ruha: nem kell univerzálisnak lennie. Mást veszünk fel munkába, és mást színházba. Megvan a létjogosultsága egy diszkrét nyakláncnak és egy monumentális gyűrűnek is. Szívmelengető, hogy életem első eljegyzési és karikagyűrűit a bátyámnak és a sógornőmnek készíthettem. Jó ránézni a kezükre: tudni, hogy egy életen keresztül viselik majd a munkámat, és hogy a legboldogabb pillanataikhoz járulhattam hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában