Búcsú Rácz Mihálytól, Felsőőr egykori polgármesterétől, Szombathely díszpolgárától

Szomorú szívvel értesültünk Rácz Mihály volt felsőőri (oberwarti) polgármester, városunk díszpolgára haláláról.

 Rácz Mihály 1932. május 28-án Nagyszentmihályon (Goßpetersdorfban) született, apja cipészmester volt. A kis Mihály hatéves korában családjukkal Rohoncra költözött, ahol iskoláit is végezte. Miután apja műhelyében (üzemében) két évig munkálkodott, 1947-ben Felsőőrött végezte el a kereskedelmi iskolát. Ezt követően 1952-ben az Adóhivatalban talált munkát, ahol tehetsége és szorgalma révén hamarosan a jövedelmi adórészleg vezetője lett. Politikai pályafutása csak 1977-ben kezdődött, amikor önkormányzati, ill. városi tanácsi képviselővé választották. Miután Pieler Ignác polgármester hivataláról leköszönt, a tanács 1982. május 13-án polgármesternek választotta. Ugyanezen év október 24-én az önkormányzati (helyhatósági) választásokon az Osztrák Néppárt (ÖVP) tagjaként, az önkormányzati tanács polgármesteri tisztségében megerősítette. 1986 március 28-án „kormánytanácsosi” címmel tüntették ki. Ezen kívül 1988-tól 2003-ig a Burgenlandi Önkormányzati Szövetség elnöki tisztét is betöltötte.

Polgármesterként – eredménnyel(!) - a város fejlődését mozdította elő. Az ehhez szükséges beruházások rendre megtörténtek. Fő törekvése az volt, hogy a várost Burgenland kereskedelmi vásárközpontjává fejlessze. Ennek érdekében városi területeket bocsátott eladásra, másokat megvásárolt. Ezáltal olyan vállalatok letelepedésére adott lehetőséget, amik a város pénzügyi és kereskedelmi helyzetét erősítették (pl. Unger városépítészet GmbH). Lakás (városfejlesztés) céljából is számos területet szabadított fel, egyebek mellett az „öreg kórház” épületét a város megvásárolta, ahol a mai Dr. Emerich Gyenge téren olyan lakónegyed épülhetett, ahol a lakásokban lakók könnyen gondozásban részesülhettek. Más területeken lakásokat számolt fel, újított meg. A városi szabadtéri uszoda átépítése, valamint a Stadion kialakítása folytán a városban a sport és szabadidő lehetőségek is javultak.

Miután 1989-ben a magyar-osztrák határon a vasfüggöny lehullott, hamarosan Szombathely városával testvérvárosi kapcsolatot, gyakorlati együttműködést létesítettek. A mai napig szívélyes kapcsolat van Szombathely és a hajdani Vasvármegye felsőőri járásának központja, - Felsőőr – között, amit a mindenkori szombathelyi városvezetés is szívügyének tekintett. Rácz polgármester a szombathelyi polgármesterekkel kiváló, személyes kapcsolatot ápolt, számos segítséget és tanácsot adott. Wágner András polgármester vezetésével az egész szombathelyi Közgyűlés testközelből láthatta, tapasztalhatta a testvérvárosi intézményeket, s azok működését. A magyar határ megnyílása új utak építését tette szükségessé, a két régió közti idegenforgalom is növekedett. A felsőőri lakosság tehermentesítésére a várost kikerülő út első szakasza (N 63a) megépült, amelynek végén új üzleti és üzemi negyed, OMV üzemanyag-töltőállomás, food restaurant, McDonald’s (Burgenlandban elsőként!) létesült. Ugyanott épült a tűzoltóság új épülete is, s a közvilágítás is javult. Ezen kívül számos utcarendezés, közlekedési beruházás, városkép fejlesztés, s nem utolsó sorban a kétnyelvű gimnázium megvalósítása is a nevéhez fűződik. Utóbbi a város és

környékének többnyelvű lakosságának érdekét szolgálta. A régi zsinagóga újjá- és hozzáépítésével zeneiskola alakult. Hivatali idejének végén a városi park rendezésére is sor került.

Rácz Mihály munkáját közmegelégedéssel végezte. Tizenkilenc éves polgármesterségét követően 2001. december 31-én mondott le tisztségéről. A város háborút követő időszakában a leghosszabb idejű polgármesterséget tudhatta magáénak. Megérdemelt nyugalmas éveiben 91. életévében családi körben március 27-én érte a békés halál.

Magam a rendszerváltozást követő első közgyűlés – korelnökeként - dolgozhattam vele, de már évekkel korábban, Galambos Ireneus alsóőri bencés plébánosnál találkoztunk először. Mindig szívélyes, szerény és segítőkész volt. Ízes „vazsmegyei nyelven” beszélt, ami gyermekkoromra emlékeztetett. Első szombathelyi felszólalása előtt engem kért tolmácsnak, de bíztattam, hogy nyugodtan beszéljen magyarul. Szerénykedett, hogy ő csak a köznyelvet ismeri. Végül magyar nyelven mondott tartalmas felszólalását nagy siker követte. Nekem személyesen azt mondta, hogy ő egyszerre jó magyar, ugyanakkor új hazájának is hű szolgája. Mindenben támogatta a felsőőri magyarokat és a magyar keresztény (keresztyén) egyházakat. Úgy gondolom, hogy halálával nem csak egy értékes barátot, de egy szerény, mindig segíteni kész, szeretetre méltó embert is vesztettünk el, ám Arany János Széchenyi emlékezetére írt verse alapján – „Nem hal meg az, ki milliókra költi/ Dús élte kincsét, ámbár napja múl;”

Barátunk, támogatónk, honfitársunk Rácz Mihály, nyugodj békében!

Szombathely Megyei Jogú Város lakossága, közgyűlése és díszpolgárai nevében:

Széll Kálmán