Tízezer kilométer biciklivel egy év alatt

A sport sosem állt távol a Bándon élő Fonyódi Jánostól, diákkorában hosszú évekig versenyszerűen sportolt: birkózóedzésekre járt, 16 és 18 éves kora között pedig Veszprémben bokszolt. Később, aktív éveiben – amikor kertészként dolgozott – is rendszeresen futott és biciklizett. A sport olyan akaraterőt kölcsönöz számára, ami a legnehezebb helyzeteken is átsegíti. Felidézte, 1997 elején egy agyi ér elzáródása miatt lebénult a jobb keze és a jobb lába. Hívő emberként vallja, ebből az állapotból elsősorban Isten segítségével és akaraterejével lábalt ki: a betegség jelentkezése után másfél hónappal már otthon volt, újabb néhány hónap elteltével pedig a nehéz kerti munkákat is el tudta végezni. 

Fonyódi János és felesége, Marcsi is rendkívül vidám természetű, a nehéz időszakokról mesélve is igyekszik a történtek humoros oldalát hangsúlyozni. Kitartására és állhatatosságára egy másik példát is hoz: öt évvel ezelőtt Veszprémben biciklizett, amikor egy autós bevágott elé, a balesetben combnyaktörést szenvedett. Három és fél hónappal később azonban már újra biciklin ült. A kerékpározás hosszú évek óta a mindennapjai része. Felidézte, először egy hatsebességes, női biciklivel kerekezett, például azzal ment fel a 646 méter magas Hajag-tetőre. Aztán időről időre, öt-hat évente jobb kerékpárra váltott, a legújabbal már nagyon elégedett, az ugyanis 21 sebességes. 

Fonyódi János közel harminc éve lakik Bándon. A téli időszakban, amikor korábban sötétedik, jellemzően délelőtt biciklizik 3-3,5 órát, ezalatt 50-60 kilométert tesz meg. Tavasztól őszig azonban jellemzően délután vág neki a napi penzumnak, és hosszabb útvonalakon halad, gyakran napi száz, akár százötven kilométert is megtesz például Hárskút és Farkasgyepű érintésével egy bakonyi körön, vagy Nagyvázsony érintésével a Balaton felé. Néha csak az utolsó pillanatban, a Bándról kifele vezető úton dönti el, aznap merre veszi az irányt. Az egyik legkedvesebb útvonal számára a Tótvázsony körüli lankák és a Balatonfüred felé haladó út, de nagyon szeret megállni Fonyódon is, ahonnan az északi part dombjaiban és tanúhegyeiben gyönyörködik. Nyugdíjasként legtöbbször egyedül vág neki a kerekezésnek, legyen szó Balaton-körről vagy rövidebb távról. Előbbi kapcsán büszkén mondja, a Balatont körbetekerni Bándról pontosan 256 kilométer, amit nem több napra elosztva teljesít, ahogy gondolnánk, hanem egyetlen nap alatt, általában 13-14 óra alatt abszolvál, évente három-négy alkalommal.

Hosszú évek óta legalább 5-6 ezer kilométert kerekezik egy esztendőben, de ahogy idősödik, egyre intenzívebben kerékpározik. Mostanság nem is csak hétköznapokon, hanem olykor szombatonként is nyeregbe ül. A megtett kilométerek száma évről évre nő, és tavaly először meghaladta a tízezret. Ebből az alkalomból az év elején egy fényes kupát kapott a Bándi Iparoskör egyik összejövetelén a barátaitól, Hápl Attilától, Hadobás Józseftől, Kugler Gyulától és Schäfer Istvántól. Nagyon büszke erre a teljesítményre, de azt mondja, mindig újabb és újabb célokat kell kitűzni. Idén szeretné meghaladni a tavaly megtett távolságot – ami egészen pontosan 10 231 kilométer volt –, és elérni a 12 ezer kilométert. Ehhez átlagosan heti 230 kilométert kell mennie, és amondó, ez teljesíthető lehet, ugyanis számára az időjárás sem akadály, ha hideg van, akkor is elindul, a megfelelő aláöltözetben, természetesen. 

A másik terve, hogy a Balaton és Budapest közötti,  tavaly elkészült kerékpárúton is végighalad, de szívesen körbetekerné a Velencei-tavat vagy a Tisza-tavat is, igaz, ezekre egyedül már nem vállalkozna, csak fiatalabb biciklisekkel közösen. – A hegymászó vajon miért mássza meg a 8000 méteres hegyet? Mert szereti a sportot, a hegyet, a kihívást. Én ugyanígy vagyok, csak a biciklizéssel – foglalja össze, mi motiválja. Fejébe vette azt is, hogy egyik ismerősével együtt indulnak el a Balaton-körre, de mivel gyorsabb nála, estére vagy a következő hajnalban utoléri. 

Fonyódi János nagyon kedveli a száguldást is. Amikor hetvenéves lett, szerette volna elérni a 70 kilométer per órás sebességet biciklivel a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti lejtőn, végül az egyéni sebességrekordja 67,9 kilométer per óra lett. Versenyeken financiális okokból nem indul, de a nagy álma, hogy egyszer kerékpáron megy el Erdélybe: a közel 800 kilométeres távolságot hét-nyolc nap alatt tenné meg. Bár ilyen távolságra még nem jutott el, emlékezetes számára egy 2014-es kerékpározás, amikor a Bándtól mintegy 250 kilométerre fekvő Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Zagyvarékasra kerekezett, de szívesen idézi fel azt az utat is, amikor Lentibe bicikliztek a barátjával, Domján Károllyal.

Fonyódi Jánosnak a nap mindig alapos tornával kezdődik, függetlenül attól, hogy aznap biciklizik-e vagy sem. Mint mondja, az embernek nem szabad elengednie magát, elhíznia, mert akkor a fizikai aktivitása is csökken. Leszögezte, felesége – akivel jókedvvel és derűben telnek a napjaik – támogatása és az általa biztosított háttér nélkül nem sikerülne ilyen sportteljesítményt elérnie. Amikor nem kerékpározik, akkor a ház kertjében munkálkodik, tyúkokat is tartanak, és a gyümölcsfák is rendszeres feladatot adnak számára. Emellett aktívak a helyi közösségben is, ugyanis feleségével tagjai a Bándi Német Nemzetiségi Dalkörnek és az egyházi kórusnak is. Búcsúzóul arra biztat mindenkit, igyekezzen meglátni a szépet és a jót az élet apróságaiban, a természetben, és szeresse a hozzátartozóját, és ezek azt eredményezik, hogy jókedvű és derűs lesz az ember.