Kemencés könyvbemutató az arborétumban

A két szerző Toókos János, a monostori szerzetesi közösség tagja és konyhájuk szakácsnője, Nagy Ferenc Károlyné. Míg az előző kötet a monostor ünnepi ételeiből közölt válogatást, a mostaniban böjtös fogások sorakoznak, összeállításában a béli szerzetesek régi barátja, Saly Noémi irodalom- és helytörténész, író, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum volt munkatársa nyújtott segítséget. 

A fülszövegből megtudjuk, szerzetesi szakácskönyveket hazánkban lámpással se nagyon találunk, a csíksomlyói ferencesek 1690-es években keletkezett receptgyűjteményén kívül csak a csornai premontreiek adtak ki egyet a közelmúltban. Pedig a monostorok, rendházak konyháin most is érdemes bekukkantani a fedők alá. Másfél ezer éves szabályok irányítják a szakácsokat – itt, Bakonybélben János testvért és Borikát –, akik mai alapanyagokból, mai eszközökkel, mai embereknek főznek. Hogy milyen szabályok ezek? A könyv olvasói ezekkel is megismerkedhetnek. Melyik időszakban, milyen jeles napokon böjtölünk, hogyan lehet összeegyeztetni a böjtöt az ünnepnapokkal, mit egyen az ember, ha egyszerre kell fát vágni vagy havat lapátolni, mindemellett megtartani a fogadalmat. János testvér a kötet bemutatása kapcsán – melyet a monostor arborétumának kemencéjét körülülve tartottak, kóstolóval – kemencében sült zöldséges lepénnyel, medvehagymás túrókrémmel, medvehagymás-sajtos koszorúval – egybekötve, a bencés létről, hitvallásról is szólt. 

– A kemence nagyon bencés dolog. Minden benne van, ami a bencés léthez kell. Három órája kezdtük el felfűteni egy szerzetestársammal, ennyi idő szükséges, hogy használni tudjuk. Az itt készült ételeket közösen fogyasztjuk el. Ahhoz, hogy valaki örökfogadalmas bencés legyen, van, hogy az első találkozástól tíz év is eltelik, mire elkötelezetté válik. A bencés rend karizmája a közösségi élet és a vendégfogadás, e kettőt helyezi Szent Benedek nagyon a szívünkre. Azt mondja, működtessünk egy befogadó lelki otthont, éljünk közösségben, halmozzuk el egymást szeretettel, épüljünk egymás által, és a vendégfogadásra is legyen gondunk – mondta a tizenkét éve itt élő János testvér, akinek egyik közösségi feladata a főzés a monostor konyháján, és a vendégfogadás irányítása. 

Ételeik böjtben is ízletesek, táplálóak, választékosak. A szerzetesi böjt lényege nem a koplalás, csak éppen nem akármit esznek, vagy nem annyit, mint máskor. Kedvelik a vegaburgert, általuk sütött bucival. A magyar átlagnál több halat fogyasztanak, füstölt makréla, lazac, pisztráng karácsonykor van, az ünnepi ebéd ponty krumplisalátával, a hétköznapi a tilápia. Gyakoriak a hüvelyesekből és zöldségekből készült étkek. Az általuk termelt gyümölcsökből, füveskertjük gyógynövényeiből – feketeribizli, alma, som, homoktövis, citromfű, levendula, zsálya, menta – lekvárt, szörpöt, pesztót, gyógyteakeverékeket készítenek, saját fogyasztásra is, az arborétumban termő medvehagyma felhasználásával számos étel, tészta készül, melyeket a füveskertjük fűszereivel ízesítenek. A mindenkori születésnapos kedvencét főzik meg, és Borika tortát is süt a köszöntésére. A Bakonybéles is részben közösségi munka, olyan értelemben, hogy ki-ki beleadta saját, otthonról hozott receptjeit, és a munkatársak is bővítették a kínálatot. A kötet kenyerek, reggelire valók, levesek, főételek, desszertek ínycsiklandozó választékát kínálja, a leírások mellett az ételek színes fotójával. Ízelítőül néhány böjti finomság: mézes-mazsolás kölespuding, medvehagymás krumplikrémleves, erdőszéli csiperkeleves, bakonybéli tejes bableves, vargányafasírt, zöldségtorta, laskagomba hagymaszósszal és medvehagymás galuskával, sütőtökös sajtos tészta, zabpelyhes céklafasírt, csicseriborsópörkölt, krumplis, mákos, káposztás bugyelláris, kardamonos gyümölcsrizs, narancsos puliszkatorta, grízpogácsa. Az ételek takarékosak és egyszerűek, bárki könnyen elkészítheti őket. 

„A legolcsóbb, leghétköznapibb hozzávaló is Isten ajándéka, s a keveset is többnek érezzük, ha a közös asztalnál, szeretetben mondunk érte a tányér fölött áldást és köszönetet” – vallják a béli szerzetesek. A könyv értékes fejezete a Jeles napok böjt idején mottójú vallástörténeti ismertető. A tartalmas, igényes kivitelű szakácskönyvet – mely azonban több annál – Saly Noémi szerkesztette, a művészi fotókat Baric Imre készítette.