Megtalálták a több mint száz éve eltűnt zirci katona távoli nyughelyét

Egy fotót ragasztott Máj János a zirci hősök napi megemlékezés idejére a világháború áldozatainak emlékművére, ezzel egy kicsit, mondhatni, beragasztotta családja régi sebét, és most már ezt a képet, a messzi vidéken kialakított hősi temető fényképét is odateheti a fiatalon elhunyt nagypapáját katonaruhában megörökítő fotográfiája mellé. Újra felszakadt fájdalom és megnyugvás egyben, ami nemrég derült ki számára. Elmesélte lapunknak a történetet. 

– Nagypapámat 1914-ben vitték el a frontra, és már a rákövetkező évben eltűnt. Csak egy újságból, az elhunyt áldozatok nevének felsorolásából tudták meg az itthoniak, hogy nem tér többet vissza. Amikor elment otthonról, amikor utoljára megölelte a felesége, akkor az én édesapám még csak kétéves volt, így egyáltalán nem ismerhette meg az édesapját. Az öccsét pedig még csak a szíve alatt hordta az édesanyja. Hadiárvák lettek mindketten. Azt se tudták meg, hol, merre keressék elhunyt szerettük sírját. Még az se adatott meg nekik, mint más környékbeli családoknak, hogy legalább egy túlélő bajtárs hazatérve elmesélte volna, hogyan esett el, mi lett vele. Abban persze hasonló a mi esetünk másokéhoz, hogy az azóta folyó kutatómunka révén internetes adatbázisban leltünk rá nyughelyére. A vőm találta meg az interneten, levéltári adatok alapján, hogy Lengyelország területén, az ukrán határ közelében egy hősi temetőben van. Azóta utánaolvastam az ottani borzalmas harcoknak, egy erődrendszer volt Przemyślnél, ahol napi sok ezer áldozattal járt a háború, az oroszok kiéheztették a lakosokat, a védőket, megettek mindent, a lovakat is – mondta el Máj János. 

Megmutatta közben a zirci emlékművön a nagypapája nevét, alulról a második a listában, azonos az övével. Aztán a gyertyát fogta meg és a képet nézte a temetőről, a távoli emlékhelyről, ami a benne újra meg újra felszakadó fájdalmat most enyhíti. – Idehoztam erre az alkalomra. Száznyolc éve halt meg a nagypapám, az édesapám halála után harminc évvel tudtuk meg, hol nyugszik. Nem élt hiába a papa, akit én sem ismerhettem, összesen tizenöt szépunokája nevelkedik manapság. Azt mondta a vőm, hamarosan felkerekedünk és elutazunk, hogy a nyughelyénél emlékezzünk rá – jegyezte meg a zirci nyugdíjas a városi megemlékezésen.