A nemesbüki tábor maradandó értéket jelent a gyerekeknek

Zalaszentgrót, Zalaszentlászló, Kehidakustány, Zalaapáti, Zalacsány, Esztergályhorváti, Sármellék, Zalavár, Alsó- és Felsőpáhok, Nemesbük és Zalaszentiván hittanosai mellett Vonyarcvashegyről, Budapestről és Nagykanizsáról is érkeztek 10 és 18 év közötti gyerekek, akikkel hétfőtől péntekig Szeghy Csaba, Zalaszentgrót, Cséry Gergő, Pacsa, Bóka Tibor, Alsópáhok s az alapító Kovács Sándor, Nemesapáti plébánosa mellett Vincze Tibor diakónus foglalkozott.

Programjaik a kialakult menetrendnek megfelelőek voltak: túra-, lelki és strandolós nappal, akadályversennyel, s természetesen megtartották a hagyományos hittanos vetélkedőt és előadásokat is. Bóka Tibor elárulta: a méta – vagyis a magyar baseball – nagyon bejött a táborozóknak, szinte minden nap előkerült ez a játék.

A nagyobbak között voltak, akik már előző vasárnap felállították a sátrukat a nemesbüki plébánia udvarán, hogy a legjobb hely jusson nekik a következő héten.

– Ez az előző hittanos év lezárása és az új indítása egyben – fogalmazott lapunknak Bóka Tibor. – Tapasztalatból mondom, azok, akik részt vesznek a táborban, a következő tanévben már másként állnak a hittanhoz s a hitoktatókhoz, papokhoz is. Öt napig együtt vagyunk, megismernek bennünket s rájönnek: mi is emberek vagyunk, túl azon, hogy az oltár előtt, vagy a tanári asztal mögött látnak bennünket. Minden tábornak adunk mottót, most az Eucharisztiát állítottuk a középpontba. Egy hitoktató azt is vállalta, hogy bibliai ételeket készít, amiket kóstolni lehetett, hozzákapcsolva mindezt természetesen az utolsó vacsora történetéhez.

Idén egy korábbi táborozó katonatársaival eljött bemutatót tartani, de rajtuk kívül is sokan – vállalkozók, magánszemélyek, szülők – segítették a programokat.

Alsópáhok plébánosa elmesélte: a telefonálást nem engedték, csak este, a vacsora utáni egy órában. A tapasztalat pedig az volt: az első egy-két napban még előkerültek az egyébként elzárt készülékek, de később már csak alig-alig.

– Jellemző kép az is – tette hozzá –, hogy a résztvevők pénteken sírva búcsúztak egymástól és az atyáktól. Ez a tábor kicsit talán közelebb vitte őket Istenhez, s az a szeretet, amit próbáltunk átadni, remélhetően maradandó értéket jelent, és hatással lesz az életükre.

Vincze Tibor diakónus – aki a kezdetek óta, több mint húsz éve egyik szervezője a táboroknak – emlékeztetett, „itt az ismerkedés, a barátkozás és a hitbéli kapocs erősítése a cél: az, hogy a fiatalok lássák, nincsenek egyedül, máshol is vannak hozzájuk hasonló gyerekek”.

– A közreműködőknek életre szóló elköteleződést jelent ez a tábor, hiszen hatalmas lelki élményt ad látni a gyerekek örömét – folytatta Vincze Tibor. – Az együtt töltött idő barátságokhoz vezet, s erősödik a résztvevőkben a hithez való kapcsolódás, az Istennek való elköteleződés. Erre nagy szükség lesz az elkövetkező időszakban is. Reméljük, mi magyarok e tekintetben példa maradunk: mutassuk meg és legyünk büszkék arra, hogy keresztények vagyunk.