Kifutóról a lóistállóba - a nagykanizsai Németh Virág mindenhol megállja a helyét

- A Mező-gimnáziumban érettségiztem, és akkortájt egy modellügynökség válogatót tartott a városban, s édesanyám biztatására elmentem – mesélte Virág. – Korábban a családi kirándulásokon már leszólítottak többször is a fővárosban, hogy bizony a kifutón lenne a helyem, de akkor nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. A próbafotózáson minden jól alakult, tetszettem a stábtagoknak, s maradtam náluk. Elvégeztem egy hasznos tanfolyamot, megtanították a helyes testtartást, a járást, sőt még haj- illetve bőrápolási tanácsokkal is elláttak. Megtanítottak arra is, hogy az alakomhoz milyen ruhákat illenek, és miként figyeljek a táplálkozásomra.

Virágot valóban szereti az ügynöksége, gyakran kap meghívásokat különféle ruha-, valamint ékszermárkák bemutatójára, legutóbb pedig egy szépségipari világcég hajápolókat népszerűsítő rendezvényén vonult a közönség elé. Az ügynökség mindig bizonyos karaktereket választ ki a munkákhoz, s mivel a kanizsai lány zöld szemével, hosszú szőke hajával kitűnik a többiek közül, sok feladatot kap.

- Élvezem ezeket a kihívásokat, hiszen rengeteg emberrel találkozom, eltérő személyiségek között találhatom fel magam – folytatta. – Olykor eléggé fárasztó, figyelni és koncentrálni kell, de a csillogást nem lehet megunni. Kicsit úgy tekintek rá, mint a festészetre, viszont ebben az esetben a vászon szerepét töltöm be. Jönnek a fotósok, a divattervezők, a sminkesek és a stylist szakemberek, akik feldíszítenek, a legjobbat hozzák ki belőlem, s persze a termékből, amit szeretnének bemutatni rajtam keresztül. És ha már vászon, akkor a bőrömet rendszeresen megdicsérik, ami kifejezetten jól ápolt, a fotósok a szemeim formájával és színével egyaránt elégedettek.

A kifutóról Virág gyakran a lóistállóba megy, hogy ha kell, lecsutakolja a lovakat, vagy éppen az állatok alól az ürüléket takarítsa ki. Ebben a világban is otthonosan mozog, hiszen már óvodás kora óta rajong a lovaglásért. Elmondta: gyerekként gyakran látogatta a nagyrécsei Bacónak-hegyen Horváth Renáta lovastáborát, ahol örök szerelembe esett a lovakkal. Most segítőként is visszajár.

- Az életem fontos része, hogy a lovak közelében lehessek és velük együtt dolgozhassak – mosolygott. – Teljesen természetes, hogy a kifutóról olykor tényleg a lóistállóba megyek, s ápolom az állatokat, otthonosan érzem magam abban a közegben is. Az egyetemen jelenleg a szakdolgozatomat írom, a Gidrán lófajta díjugrató teljesítményét taglalom, elemzéseket készítek versenyeredmények alapján. A diploma megszerzése után, amíg fiatal vagyok, addig igyekszem a lehető legtöbb időt a modellkedéssel foglalkozni, de később akár a divattervező szakon is tanulnék. Ezen túl a lovassportban szeretnék bírói képesítést szerezni, valamint a versenyszervezői képesítés is érdekel.

,