Jónak lenni jó – baráti körben ünnepelt a Látásfogyatékosok Zalaegerszegi Kistérségi Egyesülete

Az ünnepi rendezvényen részt vettek csödei barátaik is, akik már több alkalommal meghívták falujukba a látásfogyatékosokat, megvendégelték őket és programokat szerveztek számukra.

A kapcsolat Kincsesné Laczó Valéria, az egyesület vezetőségi tagja, az Együtt Csödéért Alapítvány képviselője kezdeményezésére kezdődött, s azóta barátság szövődött a falubeliek és a látásfogyatékosok között, így a csödei küldöttséget: Feketéné Fellner Marianna polgármestert, Bognárné Pintér Ágota és Kincses Gergely képviselőket, Nagyné Németh Erzsébetet, Kincses Lajost már jó ismerősként üdvözölték a látásfogyatékosok.

Choma Balázs, az egyesület elnöke köszöntője után elmondta, hogy egy elhunyt sorstársuk nővére, a zalaegerszegi Tóth Balázsné, a „Jónak lenni jó” kampány keretében felajánlotta testvére „vak-sakk”-készletét. Az egyesület vezetése az adományt felvitte a fővárosba az országos szövetséghez, a speciális sport­eszközt megkapta egy fiatal vak paralimpikon sakkozó, aki azt már használja is a felkészüléséhez. Az egyesület az adományozótól egy beszélő vérnyomásmérőt is kapott.

Az előző szombaton 16 zalai, köztük 13 zalaegerszegi és kistérségi látásfogyatékos Budapestre utazhatott. A Vakok és Gyengénlátók Vas megyei Egyesülete a „Jónak lenni jó” kampány keretében a Fővárosi Nagycirkusztól meghívást kapott egy előadásra, s a szombathelyiek a zalaegerszegi sorstársaiknak is juttattak a belépőjegyekből. A látásfogyatékosok számára a nagycirkusz Fekete Péter igazgató által „narrált” előadásban Jókai novellája alapján porondra állított „Melyiket a 9 közül?” című karácsonyi mese cirkuszi változatát mutatta be.

Az ünnepségen a Vakok és Gyengénlátók Zala Megyei Egyesületében végzett közösségi munkája elismeréseként Emléklapot vehetett át Horváth István, a zalaegerszegi egyesület tagja. Az oklevél mellé 10 ezer forint jutalmat is kapott, amit a „Jónak lenni jó” szellemében azonnal felajánlott egy rászoruló sorstársának. A hagyományoknak megfelelően megtartották a „mindenki névnapját” is, amit Szemző Gáborné, a közösség munkáját segítő önkéntes a nevek jelentéséről összegyűjtött információkkal színesített. A vidám nótaszó sem hiányzott, a zenei kíséretről a keszthelyi egyesület tagja, Zelkó László gondoskodott. A vak zenész lapunknak elmondta, látása elvesztése után teljesen autodidakta módon tanult meg harmonikázni, örömére azóta sok rendezvényre meghívják muzsikálni. Amire a legbüszkébb: fia szemészorvos, azért választotta a szakirányt, hogy édesapján segítsen.