A legújabb kedvenc tüntetésélményemmel kezdeném. Hétfőn kora délutánra demonstrációt, tiltakozó megmozdulást hirdetett a Momentum. Ezt a Facebookon tették, illetve kiküldték a magyar sajtónak is az esemény leírását, miszerint „Üzenj a kormánynak” címmel civil tüntetést szervez a Momentum Mozgalom. Arra most nem is térnék ki részletesebben, hogy egy parlamenti párt hogyan tud civil tüntetést szervezni, de ne vesszünk el a részletekben.

A kulcs, hogy a Momentum tüntetést(!) szervezett. El is jött az idő, amikor elégedetlen magyarok százezreinek kellett volna elfoglalni a Kossuth teret, azonban érdeklődés hiányában ez annyira elmaradt, hogy a meghirdetett időpontban újságírókon, szervezőkön, momentumos munkatársakon és néhány turistán kívül senki nem volt a parlament előtt.

A senkit úgy kell érteni, hogy tényleg senki. Aztán néhány perc késéssel megérkezett körülbelül 8 ember, akik vélhetően barátok vagy családtagok voltak.

A ciki helyzetet a Momentum is felmérte, ezért gyorsan kitalálták, hogy ez nem is tüntetés, hanem sajtótájékoztató. Talán a szánalomnak ez az a pontja, amikor abba kell hagyni ezt az egész bohóckodást.

Nem fogják, mert nem érzik, hogy mennyire kínos ez az egész.

Ahogy Márki-Zay Péter is képtelen abbahagyni a tüncizést. Szombaton ő is megmutatta, hogy mire képes. A hívására legalább 87 ember érkezett a Kossuth térre, akik miután összevesztek egymással, gyorsan haza is mentek.

A baloldal nem érzi, hogy erőszakkal nem lehet ráerőltetni az emberekre, hogy tüntessenek. A tiltakozó megmozdulások akkor működnek, ha van alapjuk és az emberek magukénak éreznek egy ügyet.

Márki-Zayért? A Momentumért? Érthető, hogy nem mozdulnak meg az emberek.

A Piszkostizenkettő rovatban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a 888.hu szerkesztőségének álláspontját.