Harc az utolsó ukránig?

Minden tüzérségi eszközhöz van egy ajánlás, hogy napi hány lőszert lehet ellőni velük. A német gyártmányú „Panzerhaubitze 2000-nél" a napi limit száz lövés. Az ukránok ennek ellenére volt, hogy napi háromszázat is leadtak, és sikeresen tönkrevágták az önjáró tarackokat. Igaz, darabja mindössze 17 millió euró, ennyi pénzért meg mit várjon az ember?

A Pentagon azt a tanácsot is adta, hogy nem érdemes tartani Bahmut városát, hiszen nincsen stratégiai jelentősége a helynek, csak feleslegesen pazarolják a katonák életét és a haditechnikát egy amúgy már rommá lőtt városban. Értelmesebb döntés lenne elhagyni az állásokat, megmenteni több ezer ukrán katona életét, és Bahmuttól nyugatra valahol Kramatorszk előtt új védelmi állásokat létesíteni.

Ezt, annak ellenére, hogy a Wagner-csoport „zenészei" már abban a bahmuti üzemben lőtték a selfie-ket, ahol Zelenszkij egy hónapja még kitüntetéseket adott át a város védőinek.

Egy jó vezető tudja, mikor kell feladni egy kilátástalan helyzetet; egy jó vezető, de nem egy, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó ember. A nyugati segítség, amelynek keretében 35 ország tolja a hadifelszerelést Kijevnek, egy hamis magabiztosságot ad az ukrán elnöknek. Mintha elsiklana a tény felett, hogy naponta átlag 500 katonája hal hősi halált az ezer kilométer hosszú fronton. A tárgyalás Moszkvával, mint ahogy az elmúlt napokban is kifejtette, neki nem opció. Kérdés, hogy a katonai vezetés meddig tűri azt, hogy a „darálóba" küldje az ukrán nép maradékát. Sok katona alig néhány napos kiképzés után kerül az első vonalba, és alig néhány óra leforgása után már halott. Ezeket a tényeket ismerve feltehetjük a kérdést, hogy elképzelhető-e egy puccs Zelenszkij ellen. Akár...

Benne van a pakliban, hogy egy vagy több magas rangú tiszt úgy dönt, hogy magához ragadja a hatalmat, és „területeket a békéért" tárgyalásokat kezdeményez a Kremllel. Nem lenne ördögtől való, másképpen ez a háború még akár évekig elhúzódhat, és több generáció is zászlóval letakart koporsóban érkezik haza a frontról. Mind izraeli, mind amerikai források szerint ennek a konfliktusnak már legalább 110 000-130 000 ukrán katona esett áldozatául. Csak összehasonlításképpen, a vietnami háborúban, amely húsz évig tartott (1955-1975) 50 441 amerikai katona vesztette az életét. Az orosz-ukrán konfliktusban ukrán oldalon egy év alatt ennek a duplája.

Ez sosem fog bekövetkezni. Az USA még azt sem engedte meg, hogy a lengyelek az átadásra szánt négy darab MiG 29-es vadászgépet átszállítsák az amerikai Ramstein támaszpontra Németországba. Nem akarnak jobban belefolyni a háborúba. Láthattuk, az égről letrollkodott Reaper típusú drónt is lazán kezelte a Pentagon és az amerikai külügy, holott egy 32 millió dolláros robotrepülőt pöckölt a tengerbe a SU 27-es orosz vadászgép (ma tüntették ki a két pilótát). Washington DC és Moszkva rögtön telefonon egyeztettek, és nem lett örihari az ügyből; kifejtette mindkét kormány, hogy nem akarnak eszkalációt egy drón miatt, meg amúgy sem.

Jövőre választások lesznek az USA-ban, és kétlem, hogy Joe Biden úgy szeretné kezdeni a kampányt, hogy még tart a háború. Azzal nem lehet pontokat szerezni a választóknál, főleg, hogy az ő adócentjeikből támogatják Kijevet, és lássuk be, sok átlag amerikai meg sem tudná mutatni a térképen, hogy hol van Ukrajna. Nem lennék meglepve, ha Washinton D.C. addigra le szeretné zárni ezt a konfliktust Zelenszkijjel, vagy nélküle.