Mohács: kegyetlenül lefejezték az elfogott keresztény foglyokat (Galéria)

Az 1950-es években nagy védműrendszert építettek ki Jugoszlávia ellen a déli határrészen: bunkerekkel, lövészárkokkal, ágyúállásokkal. Egy lövészárokból, amit éppen géppel ástak Sátorhelynél, csontokat hoztak a felszínre. Nem szóltak róla senkinek, elhallgatták, mivel egy titkos katonai projekten dolgoztak. Viszont a helyiek, akik arra jártak-keltek, észrevették a csontokat, és a hírt elmondták a múzeum egyik dolgozójának. 

Papp László, a baranyai múzeumok korábbi igazgatója kiment a helyszínre. Kutatóárkokat ásott, és megtalált két sírt. A sírok felszínét megtisztította, de nem tárta fel azokat, csupán leleteket szedett. 1974–75-ben jött az ötlet, hogy a mohácsi csata 450. évfordulójára valami emlékhelyet kellene állítani. Ebből alakult ki a sátorhelyi emlékhely, amely kezdetekben a két sír köré szerveződött. Az emlékpark létesítésének földmunkái közben azonban újabb három sír került elő. 

Vér folyt a vesztőhelyen 

2020 augusztusában elkezdődött a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó sírhely szakszerű feltárása régészek és antropológusok együttes munkájával. Csupán a csontok alapján egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy a sírgödörben csak a keresztény sereg áldozatai vagy törökök is vannak-e. 

Az eddigi leletek (ruhakapcsok, érmék), valamint a temetés kegyelet nélküli módja azonban azt sugallja, hogy a keresztény sereghez tartozók holttesteit dobálták a gödörbe. 

– Amit az eseményekről biztosan tudunk az az, hogy az 1526. augusztus 29-ei csata utáni második napon volt egy nagy szultáni díszszemle. Felsorakozott a hadsereg, felállították a szultán trónszékét, aki közben kitüntetéseket osztogatott, illetve azt is tudjuk, hogy a foglyok zömét ekkor végezték ki. A szultán később parancsot adott, temessék el a „gyaurok” holttesteit. Hogy a szultáni parancs a számára szem előtt lévő kivégzettekre vagy az innen kissé távolabb lezajlott csatában elesettekre is vonatkozott, azt még nem tudjuk biztosan – mondta el Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, aki az ásatásokat és terepi kutatásokat vezeti Sátorhelyen és Majsnál. 

Nagyjából háromszáz ember csontjai feküdtek a most kutatott sírgödörben egymásra dobálva. Pálfi György, a szegedi egyetem antropológusa az eddig kiemelt mintegy kétszáz csontváz előzetes átvizsgálása után úgy látja, hogy az itt eltemetett emberek jó részének a fejét megpróbálták levágni. Valószínűleg letérdeltették őket, hajuknál megfogták, majd karddal, bárddal lesújtottak a nyakra. Volt olyan, amelyre kétszer-háromszor is. A sírban találtak ugyan levágott, bedobált fejeket is, de ebből nem volt sok, a legtöbb esetben a fej a testtel együtt került eltemetésre, azaz inkább a lefejezési kísérletek látszanak.

 – Főleg katonakorú, 16–40 év közötti férfiak csontjait találtuk meg, de vannak köztük 10-11 éves gyerekek és nők is. A sír másik jelentősége, hogy találtunk olyan lövedékeket, melyeket össze tudunk hasonlítani a majsi leletekkel, ahol feltételezésünk szerint a csata zajlott – említette Bertók Gábor. 

Puskák ezrei dördültek 

A sírokban megtalált lövedékekről kiderült, nem tiszta ólomból készültek, nagy arányban tartalmaznak ónt. A következő lépés, hogy az anyagvizsgálat során összehasonlítják a most megtalált lövedékeket a majsiakkal, és ha egyeznek, közelebb kerülnek ahhoz, hogy pontosan meg tudják állapítani, hol zajlott a csata. 

A krónikás nyomában 

Bertók Gábor a csatatér kutatását már régóta végzi. Az elején más koncepcióval dolgoztak, mint ahogy most munkálkodnak. Kezdetben, 2009-ben dr. Négyesi Lajos ezredes megfigyelései alapján indultak el, a vélt település maradványait kezdték el vizsgálni, ami elmondásuk szerint szerepel Brodarics István (a mohácsi csata történetének magyar krónikása) szövegében, aki azt írta: falut látott a csatatér közelében. 

Nemrégiben megváltozott a jogszabályi rendszer, ami lehetővé tette a múzeumbarát fémkeresős tevékenységet. A pécsi múzeumnak magán­emberek segítenek, és főleg az ő kapcsolati hálójukon keresztül szisztematikusan átvizsgálják a falu nyomvonalát, majd a körülötte lévő területet. – Hadi leleteket keresünk, amiket elszórtak a csata során, és nem szedtek össze. Magyarul a szemét maradt nekünk. Gyűjtjük és térképezzük. A térbeli eloszlás kiadja a csata helyszínét, főként pedig azt a részét, ahol tűzfegyvereket használtak. Az 1526-os csatáról elmondható, az elsők között volt, ahol nagy volumenben használták a tűzfegyvereket. Számokat is tudunk: 4000 puskát osztottak ki a török seregnél, ez jelentős tétel, de a magyar oldalon is lehetett ugyanennyi – említette meg Bertók Gábor. 

Színházként vette körül 

Brodarics István leírása, „Velünk szemben színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott” ráillik a vizsgált majsi területre. Az általa megadott, Mohácstól, illetve a Dunától való távolság megegyezik a valóssal. Egy eltérés van, a falunév, mivel Földvárnak nevezi, amely ugyan távol feküdt, de mai adataink alapján a vizsgált falut Nagymajsának hívhatták. Ez a lehetséges lexikális tévedés áll az egyébként minden tekintetben helytálló földrajzi leírással, illetve a 16. század eleji csatahelyszín és a településnyom egybeesésével szemben. 

Bertók Gábor hihetőbbnek tartja, hogy a név kapcsán tévedhetett Brodarics azzal szemben, hogy egy olyan helyszín leírását adja meg, ahol van is egy csatanyom, de egy, kilométerekkel odébb, a ma valószínűleg horvát területen található igazi Földvár határában lezajlott ütközetben vett részt, amelyre nem illik a leírása. Teljes bizonyosságot a kérdésben a hadirégészeti kutatás folytatása jelenti majd, amely idővel kiterjed az összes eddig felvetett csatahelyszínre. Ha nem találnak több csatahelyszínt, az önmagában lezárja a kérdést, ha további csatahelyszínek is előkerülnek, akkor leletanyaguk, illetve helyszínük és a források egybevetése fogja megadni a választ. 

Egyeznek a lövedékek 

A régészek nincsenek könnyű helyzetben, hiszen nincs ráírva egyetlenegy leletre sem, hogy 1526-ban használták volna, és ez elmondható a lőfegyverekről, lövedékekről is. Egyvalamit azért Bertók Gábor kiemelt: a tömegsírban talált lövedékeket össze tudják hasonlítani a majsiakkal, ahol feltételezések szerint a csata zajlott. Az elsődleges vizsgálat szerint a Majs közelében megtalált lövedékek közül 250-260-at hasonlítottak össze a sátorhelyiekkel, és ebből 168-nak megegyezik az űrmérete.