Múlt századi mezőgazdasági munkákkal ismerkedhettek meg a kerekegyháziak

– A szántó, vető, arató, cséplő bemutató ötlete tavaly fogalmazódott meg bennem, mivel a koronavírus-járvány miatt foganatosított óvintézkedések miatt a hagyományos aratófelvonulásunkat nem tudtuk megtartani. Az első bemutatónkat nagy érdeklődés kísérte, így nem volt kérdéses a folytatás. Idén a résztvevők száma is megháromszorozódott, hét kombájn, tizenöt traktor állt munkába, hogy bemutathassuk az elmúlt 100 év szántó, vető, arató technikáit, a kézi vetéstől, aratástól, csépléstől, a lovas, majd gépi szántáson át a mai kor modern talajművelő és arató eszközökig – mondta el hírportálunk érdeklődésére Orosz Sándor főszervező. 

A bemutató alkalmával lovas és gépi ekével szántottak, kézzel vetették el a gabonaszemeket. 

– A háború idején 1944-ben ló se nem volt, gép még úgyse, így kézzel vetettünk. Napokig dolgoztunk a földeken, hogy megtermesszük a kenyérnek valót gabonát. Maga a kézi vetés, nem olyan nagyon megterhelő, viszont ismerni kell a technikáját. A lényeg, hogy a „terítés” összeérjen, tehát jusson mindenhova vetőmag – sorolta a nyolcvankilenc esztendős Rédli János.

A táplálkozásban mindig a kenyérnek volt a legfontosabb szerepe. A hozzá szükséges gabonát a parasztcsaládok maguk termelték meg, az első lépés a talaj megmunkálása volt, amit akkoriban lovasekével végeztek el a gazdák. 

– A szántás is embert próbáló munka, mert nagyon oda kell figyelni és sokat kell gyalogolni. Jól megválasztott szerszámmal és ló nélkül nincs eredmény. Elsődleges, hogy talajtípushoz megfelelő fogast használjunk. A legfontosabb, hogy a ló akarjon és tudjon dolgozni. Két állat esetén az összeszokottság a mérvadó – fogalmazott Kaldenekker Imre, aki a saját földjén még ma is használja a lovas ekét. 

– Tizenkét éves koromban kezdtem ekézni a kerekegyházi erdészetnél, húsz éves lehettem, mikor saját lovam lett. Tudományomat leginkább saját birtokaimon hasznosítottam. A legfontosabb az eke beállítása, ha nagyon „orron megy” a lónak és nekem is nehéz, ha talpon megy nem borít az eke, optimális esetben viszont egy kézzel lehet kormányozni –  tette hozzá Kohol János. 

Az érdeklődők a bemutató keretében megismerhették az egykori aratószerszámokat, megcsodálhatták, a kaszálás, a kévekötés és a keresztrakás technikáját is. A helyi hagyományőrzők lelkes csapatát még a szikrázó napsütés sem riasztotta el a kemény munkától.  

– A kaszálás titka a lendület, meg a suhintás ereje. 

A jó kaszás egész testét bele adja. Úgy kell suhintani, hogy a lehető legkönnyebben dolgozzon a szerszám. 

Az eredményes munkához nem elegendő a gyakorlott kaszás, elengedhetetlen a jó szerszám is – emelte ki Orosz Sándor. 

A rendezvény keretében a talaj előkészítés, a trágya szórás, a permetezés is bemutatásra került. A leglátványosabbnak az gépi aratás bizonyult, mikor is hét kombájn aratta egyszerre a gabonát. A kerekegyházi hagyományőrzőkkel augusztus 19-én, a hagyományos kerekegyházi aratófesztiválon találkoznak az érdeklődők.