2022.09.26. 19:56
Hazahúzza a szíve a kömpöci alkotót
Nem szabad elfelejteni azt, hogy hol született és honnan indult az ember – vallja Vetróné Balogh Nina, akinek alkotásaiból szülőfalujában nyílt kiállítás a helyi ünnepnapok idején. Mint mesélte: a szegedi középiskolás és főiskolai évei alatt is bejárós volt, így 24 éves koráig élt Kömpöcön. Az elmúlt években a főváros jelentette számára az otthont, ám az ifjú édesanya és családja hamarosan visszaköltözik az alig hétszáz lelket számláló Kömpöcre.
– Nagyon szerettem itt élni, szeretem az itteni nyugodtságot, de szeretem Budapestet is, mert ott rendkívül színes a kulturális élet, de valahogy mégis idehúz a szívem – mesélte a 32 éves alkotó, akire már gyerekként is jellemző volt a természet szeretete.
Fotós: Tapodi Kálmán
– Szeretem tapintani az anyagokat: az agyagot, fát, földet, nyitott szemmel járni az erdőt, kirándulni, olyankor mindig találok valamilyen érdekes fát vagy követ, ami beindítja a fantáziámat. Különösen élvezetesnek tartom, mikor kollázst készítek és olyankor vegyítem, együtt használom a különféle anyagokat. Ha választanom kellene, inkább csak természetes anyagokkal dolgoznék, ennek ellenére kedvelem azt a műfajt is, mikor hulladék vagy kiselejtezett dolgokból készülnek alkotások. Az újrahasznosítás, újrafelhasználás kérdéskörét rendkívül fontosnak tartom, mikor annyi rövid életű termék kerül a kukákba és ilyen sok szemetet termelünk. Ezért használok fel sokszor csomagolóanyagot, újságokat, régi fémdarabokat, egyéb munkákból megmaradt faanyagot egy-egy mű megalkotásához – mondta el Nina, akit az általános iskolai szakkör keretében Szombathelyi Árpád vezetett be a művészetek világába.
A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola diákjaként sokat tanult Bánvölgyi Lászlótól a gipszmegmunkálásról és a díszítőszobrász technikákról. A kőfaragást Bartha András, az agyagmintázást Fritz Mihály révén sajátította el. A középiskola után a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon képgrafika szakon tanult, ahol Sinkó Jánosnál festészetet, Roskó Gábornál és Eszik Alajosnál pedig grafikát tanult.
Erasmus ösztöndíjasként fél évet Törökországban töltött, ami örök élmény maradt számára.
– Igazán hasznos és meghatározó volt számomra ez az időszak. A Dokuz Eylül Egyetemen megismerkedtem egy addig számomra kevéssé ismert területtel, a fémszobrászattal és ehhez kapcsolódóan a hegesztéssel. Szinte azonnal beleszerettem, majd az ott töltött idő során született is jó néhány fém munkám. A félév talán legmeghatározóbb momentuma az Izmirben töltött utolsó négy nap volt, amit egy BMW-szalon által szervezett workshopon tölthettem el. Kiselejtezett autóalkatrészekből kellett megalkotni a fantáziánk szüleményeit. Egy motort alkottam, aminek komoly sikere lett – emlékezett vissza Nina, aki tanulmányait a Budapesti Kommunikációs Főiskolán folytatta, ahol formatervező művész végzettséget szerzett.
Nem kell túlcicomázni a dolgokat
– Témák tekintetében az állatvilágot, az emberábrázoláson belül a portrét kedvelem. Bár van néhány absztrakt munkám, mégis a realisztikus ábrázolás a jellemzőbb. Szeretem, ha nagyrészt felismerhető a mű. Nem készítek minden esetben vázlatot, makettet, sokszor csak elkezdem hajlítani a drótot, ragasztani a papírt és majd lesz valami. Nem szeretek egy munkán sokáig dolgozni – persze van egy-két kivétel. A fotósoknál úgy mondják: van, mikor sikerül elkapni a jó pillanatot. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy van egy karakter, egy mozdulat, amit sikerül úgy a papírra vetni, térben ábrázolni, hogy az szinte azonnal felismerhető, mással össze nem téveszthető, akkor részemről már 80 százalékban siker, ahhoz még jön egy-két hozzávaló: szín, elrendezés, körítés. A fotórealista ábrázolás mostanában nagyon népszerű. Egyik kedvenc idézetem Paul Kleetől származik: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.” Véleményem szerint nem kell mindent a közönség szájába adni, nem kell túlcicomázni a dolgokat. A kevesebb több. Munkáim esetében is van, hogy hátrébb kell lépni, messzebbről kell nézni, kicsit elmélkedni kell rajtuk – mondta az alkotó.
