2022.08.15. 20:00
Az orosházi hangulatfelelős rajong a magyar nótákért
Fejes Sándor szülei kardoskúti nótaénekesek voltak, ahogyan ő fogalmaz, már az anyatejjel magába szívta a dalolás örömét. A zene szeretete a nyugdíjas férfi számára a tevékeny létet jelenti. 75 évesen is képezi magát, Pörneki Anikó énekművész tanítványa, hangképzést tanul nála. De jár nótaklubba s örömmel énekel ott, ahova hívják.
Fejes Sándorral a szentetornyai nyugdíjasoknál találkoztunk
Fotó: A szerző felvétele
Amikor ő született, még divat volt a családi rendezvényeken, a baráti összejöveteleken dalolni, nótákat énekelni. Szüleitől is ezt látta, nagyon sok nótát megtanult már gyermekként. Csak azt sajnálja, napjainkban már nem igénylik az emberek a nótaéneklést.
– Nem él a nóta a közösségekben, pedig mennyi érzés van egy-egy dalban! Ez a műfaj most nem divat. Nekem ennek ellenére a szívemhez közel áll, éppen ezért kerestem és találtam Szegeden egy civil közösséget, ahol a hozzám hasonlók havonta összejárnak. Ez a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesülete, ahol van hallgatóság és szereplésre is van lehetőség. Van, amikor megtelik a 200 fős terem. Kisebb közösségi alkalmaink is vannak, nótadélutánoknak hívjuk – sorolta a műfaj iránti rajongását Fejes Sándor, aki az aktív éveit volán mögött ülve töltötte, először buszsofőrként. Majd kitárult előtte a világ, kamionozott, s bejárta egész Európát.
– Akkoriban a vezetésre kellett koncentrálnom, hiszen útjaim során Dániától Teheránig vittem a sajtot, a halat, Németországból papírpénzek alapanyagát szállítottam, vagy Írországból Bagdadba húst kellett eljuttatni. Akkoriban, magányos utazásaim idején, csak kazettáim voltak, azokat hallgattam. Majd következett egy csendesebb időszakom, itthon sofőrködtem, ekkorra tehető, hogy rátaláltam a szegedi közösségre. Oda már csak azok járnak, akik valóban szeretik a magyarnótákat – tette hozzá a 75 éves hangulatfelelős.
Nevezzük így az amatőr énekest, aki Pörneki Anikóval miután megismerkedett, kérte, segítse őt ismereteinek a bővítésében s kérte a véleményét is, érdemes-e ilyen korban még ezzel foglalkoznia.
Sándor! Ez a műfaj és a tanulás kortalan s mindig lehet új ismereteket szerezni, hogy a magyarnóta hibátlanul hangozzék a hallgatóság előtt
– ezzel nyugtatott Anikó.
Az énekes elárulta, a régi dalok adják számára a biztonságot, újakat ritkán tanul. Rendszeresen jár a szentetornyai nyugdíjasokhoz, ahol legutóbb is palacsintaparti volt, ő pedig hangulatfelelősként énekelt a résztvevőknek. A szintetizátorát olykor lecseréli tangóharmonikára, azzal a szórakozni vágyók közé megy, kívánságukra énekel s eljátssza a nótájukat.
Dalolva szórakoztat
Fejes Sándor vallja, ő a nótákért rajongó amatőr énekes, aki most pótolja azt a tudást, ami szükséges egy jó előadónak. S amit megtanult, azt szívesen megosztja másokkal. Nem titkolja, aki értője az ő zeneiségének, az észre is veszi, hol vannak hiányosságai, hiszen a hangszertudást is maga sajátította el. De a zene szeretete élteti őt és ezt szeretné még sokaknak, sokáig átadni dalolva.
