Békéscsaba

2023.02.01. 06:30

„Éljünk örömben, mert Isten szeret!” – vallja a nyolcvanéves Szigeti Antal atya

Nyolcvanadik születésnapján köszöntötték a napokban a katolikus iskolások, a tanárok és a hívek Szigeti Antalt, a Békéscsabai Páduai Szent Antal Plébánia plébánosát, aki interjút adott hírportálunknak. Elmondta, hogy 57 év szolgálat után azt tervezi, hogy a közeli jövőben már nem vállalja a plébánosi feladatokat, de amíg csak ereje engedi, szolgálni fogja Istent és az egyházat.

Szegfű Katalin, [email protected]

„Ha a Jóisten hívna, akkor megint igent mondanék.” /A szerző felvételei/

– Hogyan gondol vissza a gyermekkorára? Milyen emlékképei vannak?
– Kondoroson születtem egy igazán nagy családban. Tizennégyen voltunk testvérek, én a kilencedik a sorban, a fiúk közül a legifjabb. Volt négy bátyám, négy nővérem és később lett öt húgom. Édesapánk gazdálkodó volt, tanyán éltünk. Nagy szeretetben neveltek minket az istenfélő szüleink. Templomba jártunk, ministráltunk, otthon reggelente együtt imádkoztunk, egyszóval innen hozom az örök élet hitét, a jóra való törekvést, és mindazokat az erkölcsi alapokat, amelyekre építem ma is az életemet és a gondolkodásomat. Kilencen a testvéreim közül máig élünk, és összejárunk, szoros köztünk a kötelék. Szüleink szép kort éltek meg, mindketten kilencven évnél idősebben hagyták itt e földi világot.

– Ebből a hívő és szerető családból egyenes út vezetett a papi pályára?
– Édesanyám gyakran emlegette, hogy már egészen kisgyerekként azt mondogattam, hogy pap leszek. Én erre nem emlékszem. Középiskolás éveim végére erősödött meg bennem a szándék, hogy erre a pályára lépek. Isten hívását éreztem és több jel irányította lépteimet ebbe az irányba, noha az egy vallást nem toleráló időszak volt. A hatvanas évek elején járunk. Végül a szegedi szemináriumban kezdtem meg tanulmányaimat, és öt évvel később, 1966-ban szenteltek pappá. Mégpedig együtt a legidősebb bátyámmal, Istvánnal. Több év kápláni szolgálat után Újkígyóson kaptam először saját plébániát. 

– Ha ma lenne tizennyolc éves és pályaválasztás előtt állna, ugyanezt választaná?
– Ha a Jóisten hívna, akkor megint igent mondanék.  Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy Isten méltónak talált erre a hivatásra. Jól érzem magam a papságban, és amíg csak erőm engedi, folytatom a szolgálatot, ha nem is plébánosi beosztásban, hanem nyugdíjasként. A nagy felelősséggel járó plébánosi szolgálatot szeretném átadni egy fiatalabb paptársamnak.

– Visszatérve a pályájára: kápláni évek után (Csanádapáca, Orosháza, Zákányszék, Endrőd és Mórahalom) plébánosi kinevezést kapott Újkígyósra, ahol közel három évtizeden át szolgált. Mire emlékszik a legszívesebben?
– A Szent Erzsébet Szeretetotthon létrehozása nagy dolog volt. Nem úgy történt, hogy több százmilliós támogatást nyertünk, és egy vállalkozó felépíti. Minimális összeg volt az alapja, és aztán összefogással, lépésről lépésre épült fel. Mindig érkezett annyi segítség, hogy folytatni tudtuk a munkát. Végül 1989-től kezdve három éven belül állt a szeretetotthon, amely ma is működik. Ezen felül természetesen nagyon sok emlék fűz Újkígyóshoz, hiszen egy generáció nőtt fel ottlétem alatt. A hitoktatás akkor még egészen az én feladatom volt. Sok jó embert ismertem meg ott, együtt éltem velük, részt vettem még a gazdálkodásban is. Fiatalságom nagy részét ott éltem át.

– Újkígyós után kerül Békéscsabára 2007-ben. Másfél évtized alatt gyarapodott az egyházközség?
– Lélekszámban nem gyarapodott az egyházközség, de még mai napig is szép számmal vesznek részt a vasárnapi miséken. Különösen a pandémia után volt észlelhető, hogy kevesebben vagyunk. Ez várható volt, és a magam részéről nem is tartottam jó döntésnek, hogy hónapokig, majd egy évig zárva voltak a templomaink. Tudvalevő az is, hogy többségében az idősebbek járnak a templomba, és a természetes elhalálozások miatt is csökkent a templomba járók száma.

– Pedig van saját általános iskolájuk is a megyeszékhelyen…
–  Az egyházi iskolába járók nem automatikusan lesznek templomba járók. Elkötelezett kereszténnyé nem válik mindenki. A megtérés isteni kegyelem és emberi akarat.  Isten adja azoknak, akik tiszta szívvel keresik Őt.  Ez egy pillanat alatt is megtörténhet, máskor hosszú évek gyümölcse. Nincs életkorhoz kötve, hogy mikor válik meggyőződéssé egy-egy emberben, hogy van Isten, aki a Szeretet, aki gyermekévé fogad és örök életre, örök boldogságra hív minket.  

– Nyolcvanadik születésnapján, január 23-án sokan felköszöntötték önt. Titokban tartották, nem tudott róla?
– A Savio Szent Domonkos Általános Iskola diáksága, a tanári kar együtt jöttek el és köszöntöttek énekszóval. Nagy meglepetés és öröm volt számomra. Sosem szerettem ünnepeltetni magam, nem is volt szokásom, de ez a köszöntés a többivel együtt nagy örömmel töltött el.

Azt tervezi, hogy a közeli jövőben már nem vállalja a plébánosi feladatokat, de amíg csak ereje engedi, szolgálni fogja Istent és az egyházat. Fotós: Szegfű Katalin

– Ki az ön kedvenc szentje?
– Szent Ferencet említeném, aki szerzetesrendet is alapított, de nekem a szellemisége, lelkülete miatt a legszimpatikusabb. Lemondott a gazdag örökségről, mégis az egész világot szívébe fogadta, mint Isten ajándékát. Nem akart semmi máshoz ragaszkodni, csak az Istenhez. Szabad volt a lelke, szegénységben élt, de vidám és boldog volt, mert az egész világot a szívébe zárta. A Naphimnusz című versében ezt nagyon szépen leírta. Jó lenne az ő lelkületét magamévá tenni. 

– A bibliai történetek vagy személyek közül van-e, amely, vagy aki különösen is közel áll önhöz?
– Számomra nagyon vigasztaló és sokatmondó a tékozló fiú története az Újszövetségben, mert Isten végtelen szeretetét és türelmét mutatja be számunkra. A vagyonát és életét eltékozoló fiát visszavárja, és tiszta örömmel visszafogadja az apja. Az Isten Atyánk, aki minden embert, a legnagyobb bűnöst is visszafogadja, ha bűnbánattal visszatér hozzá. Az Ószövetségben hasonló az egyiptomi József története, amely szintén a megbocsátásról és az isteni gondviselésről szól, hogyan tudja Isten még a bűnt is javunkra fordítani.  Hogy milyen az Isten, ki az Isten, azt Jézus példázatai megmutatják nekünk, szelíden és tapintatosan vezetnek el ezek Isten megismerésére, aki irgalmas az emberekhez.  Ez az örömhír, az evangélium! Éljünk örömben, mert Isten szeret! 

– Békéscsaba mellett ellátja Mezőberény, Doboz és Murony katolikus híveinek lelki gondozását is.  Nem megterhelő ez önnek?
–  Sajnos Magyarországon nincs elég pap és így vannak üres plébániák, ahová központi helyekről járnak el a papok vasárnaponként, vagy ha szükséges, akkor hétköznap is. Itt, Békéscsabán ketten vagyunk atyák, és megosztjuk a papi feladatokat. Ugyanakkor vannak világi hitoktatók, plébániai munkatársak, ők is segítenek adminisztrációban, és amiben lehet. 

–  A szolgálat után muszáj pihenni is. Milyen módon kapcsolódik ki?
– Sok évtizedes szokás a családunkban, hogy a testvéreimmel kéthetente összejövünk, beszélgetünk, vacsorázunk, majd mi férfiak billiárdozunk is a szülői háznál. Szeretem a zenét is. A klasszikus zene hallgatása mindennapjaim része. Különösen szeretem Johann Sebastian Bach muzsikáját, amely már szinte a transzcendens világba emeli az ember lelkét. A jó zene sokat jelent nekem. Magam is énekeltem jó kórusban Szegeden évekig fiatal koromban, de még most is besegítek az itteni templomi kórusunkba. A sport is kedvenc időtöltésem volt régebben, a foci és a pingpong.  A sportnak, és a zenének is közösség alkotó ereje van. Barátságok alakulnak, közösségek formálódnak, amelyek szebbé és tartalmasabbá teszik életünket.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában