Ágyhoz kötve éli életét Máthé Erzsi

Az utóbbi években elvonultan él a világtól Máthé Erzsi. Nem is olyan régen, a pandémia ideje alatt vezetékes telefonon, ápolóján keresztül még el lehetett érni, és örömmel vette, ha a hogyléte felől érdeklődtünk, azonban hosszú hónapok óta nem szólal meg senki a vonal másik végén. A Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett színművésznő májusban töltötte be a 95. életévét, amit már csak otthon, a négy fal között, ápolójával töltött. A bámulatos életszeretetéről és akaraterejéről is híres művésznő nehezen mozog, egészsége megkopott, évek óta segítségre szorul. Egy évvel ezelőtt egy életmentő orvosi beavatkozáson esett át: a közel tíz éve beültetett pacemakere beállításra szorult. Információink szerint a nap 24 órájában mellette van ápolója, aki mindenben segíti az ágyhoz kötött művésznőt.

„A humora mit sem változott”

A barátok, a pályatársak nem feledkeztek meg róla, bár egészségi állapota ritkán teszi lehetővé, hogy látogatót fogadjon. Fodor Zsóka azonban nemrégiben nála járt és a Borsnak boldogan mesélt az ott töltött pillanatokról.

– Közös a háziorvosunk Budapesten. Egyik alkalommal, amikor Erzsinél járt, említette neki, hogy én is hozzá tartozom, rajta keresztül üzent nekem, hogy nagy örömmel venné, ha újra találkozhatna velem. Boldogan mentem el hozzá, egy jó órát töltöttünk el együtt – kezdte lapunknak. 

A humora mit sem változott, szellemileg nincs rossz állapotban, még ha már nem is tud felkelni az ágyból. Jó érzés volt, hogy meg tudtam őt nevettetni, boldog vagyok, hogy él. A 95. születésnapja után jártam nála utoljára, egy csokor virágot vittem az évfordulója alkalmából. Körülnéztem a szobájában, zsúfolásig volt tele a különböző szalagokkal, névjegyekkel, virágokkal. A szakma nem feledkezett meg róla, ő egy csodálatos művész! – emlékezett vissza.

„Ugye Erzsi, eljössz máskor is?”

Fodor Zsóka és Máthé Erzsi útja 40 éven át nem kereszteződött, de a közös munka szép emléke mindkettőjükben megmaradt.

– Valahogy a sors hozta úgy, hogy nem sokat játszhattunk együtt. A Nemzeti Színházban dolgoztunk együtt, ott kezdődött a mi jó ismeretségünk. A humorunknál fogva kapcsolódtunk össze. Azt is felidéztük, amikor az Iván Iljics halála című tévéfilmben – ami díjat is nyert külföldön – ő volt az édesanyám, Básti Lajos pedig az apám. Később már csak a különböző VIP rendezvényeken találkoztunk, futólagos ismeretség volt a miénk. Mégis emlékszik rám. Amennyiben az egészségi állapota engedi, és a gondozónője úgy látja, hogy Erzsinek jót tenne a társaságom, szeretném még meglátogatni. Ugyanis úgy jöttem el tőle, hogy megfogta a kezem, és azt mondta: „Ugye Erzsi eljössz máskor is?”. Így búcsúztunk el egymástól – mesélte meghatódva Zsóka.

„Végigbőgtem az egészet”

Pásztor Erzsi is aggódik Máthé Erzsiért, bár ahogy ő mondja, sosem voltak barátnők, inkább évtizedek óta őszinte rajongással tekint a művésznőre, melyről könnyek között mesélt érdeklődésünkre.

– Főiskolásként is rajongtam érte, de ő is szeretett engem. Amikor negyedéves voltam, azt mondta nekem, beszél Szendrő Józseffel, az akkori a debreceni színház igazgatójával – egykor házasok is voltak –, mert úgy gondolta, nekem ott lenne a helyem. Sosem tudtam meg, hogy valaha közben járt-e az ügyemben, de az biztos, hogy a férjemmel együtt megkaptuk a szerződést Debrecenbe. 

Sajnos nem voltam a közelében, nem olyan barátnőm volt, mint például Schubert Éva, csak nagyon szerettem. Televízióban sokszor találkoztunk, de a kapcsolatunk erre korlátozódott. Azt hiszem, a 90. születésnapján hallgattam végig egy rádiós riportot vele. Leálltam itthon a munkával, leültem, és végigbőgtem az egészet, mert annyira gyönyörűen mesélt. Olyan érzésem volt, hogy igazából az én életemről is beszél. Csodálatos embernek tartom a mai napig, és a Jóisten adjon neki erőt, egészséget, hogy még sokáig éljen! Elmúlik az idő, megkopik az ember egészsége, ennek így kell lenni. De abban a ragyogó formájában kell az emlékeinkben megőrizni, ahogy láttuk a színpadon – fűzte hozzá a színésznő.