Szirtesi doktor lett Az év Aranyemböre

Minden évben lapunk születésnapja alkalmából a szerkesztőség tagjai döntenek arról, hogy az elmúlt egy esztendő alatt bemutatott Aranyembörök közül ki érdemelje ki Az év Aranyemböre címet. Ezúttal is igen szoros verseny alakult ki a leadott voksok alapján, végül azonban Szirtesi Zoltán nyert, aki 1970 óta gyógyít Kiskundorozsmán háziorvosként. 

Nagyon meglepett, amikor értesítettek, hogy én kapom ezt az elismerést. Igazán jóleső számomra, ahogyan az is az volt, amikor a márciusban megjelent cikk után sok rokonunk, barátunk, ismerősünk gratulált nekem – nyilatkozta lapunknak a körösladányi származású orvos, akinek gyermekkori álma vált valóra akkor, amikor 1970-ben körzeti orvos lett Kiskundorozsmán. 

Megjegyezte, eltelt 52 év alatt két díjat kapott, 2006-ban Kiskundorozsmáért Emlékérmet kapott, 2014-ben Szeged városáért díjjal ismerték el. Azonban a legnagyobb elismerésének azt tekinti, amikor az Országos Cigány Tanács elnökének választották, melynek egyébként alapító tagja is volt. 

Az emberek szeretete 

Szirtesi Zoltán egy nyugdíjba vonuló orvos körzetét kapta meg 52 évvel ezelőtt, és már akkor tudta, hogy feladata van a településrészen. Már az első napokban nagyon megszerették a betegek. Persze sokan feltették a kérdést neki, hogy cigányként nem volt-e konfliktusa a betegekkel, de sosem fordult ilyen elő. 

Sőt, egyszer megtörtént az is, hogy szabadságra mentem egy hétre, és azt kezdték el terjeszteni, hogy elhelyeztek, ezért a nem cigányok aláírást kezdtek gyűjteni, valamint tüntetni akartak azért, hogy hozzanak engem ide vissza. Az emberek szeretete volt az egyik, ami miatt maradtam, míg a másik ok az volt, hogy a dorozsmai cigánytelepen élőkön akartam segíteni. Akkoriban 600-an éltek ott, putrikban laktak, egyetlen kőház volt csak. A kocsmában pirossal jelölték meg azt a poharat, amiből csak a cigányok ihattak, a boltban pedig nem kaptak friss kenyeret, csakis 2-3 naposat adtak nekik – emlékezett vissza a szörnyűségekre. 

Egészséges és beteg 

Ahogyan arról márciusi interjúnk során is beszámoltunk, Szirtesi doktor igen sokat tett a feleségével közösen azért, hogy a cigányok visszanyerjék méltóságukat, emberi öntudatuk legyen. Eleinte nem az ő körzetéhez tartoztak a cigányok, akiknek nem volt szabad székre ülniük a váróban, az csak a magyaroknak volt, és egészen addig nem kerültek sorra, amíg egyetlenegy nem cigány tartózkodott a váróban. 

A rendelőben nem vetkőzhettek le. Nagykabátban, ruhában vizsgálták meg őket, vagyis pontosabban megsaccolták a kollégák, hogy mi lehet a bajuk. Irtóztak a kórháztól, mert azt gondolták, hogy a kórház azért van, hogy ott meghaljon az ember. Féltek. Mindez azért volt, mert már akkor kerültek oda, amikor haldokoltak. Nem az ellátás volt rossz a kórházban, hanem az állapotuk. Akkoriban csecsemőhalandóság is volt. Nem bírtam ezt tovább elviselni, ezért kértem a járási főorvostól, hogy csatolják hozzám a telepet. Ezután kimentem a váróba, és azt mondtam, hogy én kétfajta embert ismerek: egészségeset és beteget – avatott be. 

A lelküket is ápolta 

A doktor döntése számos pozitív változást hozott a cigányok életében, feleségével munka mellett rendszeresen kijártak a telepre. Amíg az orvos az egészségük mellett a lelküket is ápolta a romáknak, addig felesége a gyerekeket írni tanította, míg az asszonyoknak megtanította, hogyan kell takarítani, háztartást vezetni. 

Az 52 éve praktizáló háziorvosnak sikerült nullára csökkentenie a gyermekhalandóságot, valamint elérte azt is, hogy a gyermekek 100 százaléka járjon óvodába és iskolába, a férfiak és nők körében pedig minimális legyen a munkanélküliség. 

Nyolc könyvet írt 

Szirtesi Zoltán volt az, aki hazánkban először kezdte terjeszteni azt a tényt, hogy a magyarországi cigányok jóval korábban halnak meg, mint a magyarok, ennek pedig szerinte az étkezési szokások, az életmód és a szociális helyzet is oka lehetett. Eddig nyolc könyvet írt a cigányokról és a cigányok egészségéről. Ezek közül az egyik legkedvesebb számára a Védd az egészséged című írása, amelyben mindenki számára érthető módon ír le olyan tanácsokat, amelyekkel otthon is kezelni lehet számos betegséget, valamint óvni lehet az egészséget. 

Én az a fajta háziorvos voltam és vagyok, aki nem rendelés után, hanem rendelés közben is kimegy a beteghez, mert akinek fájdalma van, az nem várhat órákat. Nekem az ad erőt a munkámhoz, hogy a betegeim ennyire szeretnek. Nemrégiben híre ment a telepen, hogy nyugdíjba megyek, és folyamatosan jöttek be hozzám a cigányok és a nem cigányok is, hogy ne tegyem, mert akkor meghalnak. Én pedig azt mondtam nekik, hogy amíg mozogni tudok, addig maradok, nem megyek nyugdíjba – emelte ki a dorozsmai háziorvos, aki szerint a betegek ellátásában nagy segítségére van Erzsike nővér, akinek szintén nem számít, hogy ki milyen ember, magyar vagy cigány, csak az a lényeg, hogy meggyógyítsák az embereket. 

Országos sikert ért el 

Szirtesi Zoltánnak egyébként nemcsak Szegeden sikerült ilyen eredményeket elérni, hanem az Országos Cigány Tanács elnökeként is azért dolgozott, hogy országszerte felszámolják a cigánytelepeket. Így 220 ezerről 20 ezerre sikerült csökkenteni azok számát, akik telepeken éltek. Az általános orvostan szakorvosa egyébként többféle testületnek volt tagja, és mindig a cigányság érdekét szem előtt tartva cselekedett és cselekszik a mai napig. Célja, hogy a városban továbbra is megmaradjon a cigányok és nem cigányok közötti békesség. 

2004-ben Cigányságunk címmel jelent meg tőle egy mű, ebben a cigányság gyökereivel, létszámával, a cigány családi élet főbb jellemzőivel foglalkozott, valamint betekintést nyújtott a cigányság törzsi tagozódásába is. Néhány évvel ezelőtt pedig egy mesekönyvet is készített, ezt unokája kérésére tette. 
Az elismert orvos kérdésünkre azt mondta, amellett, hogy folytatja a munkát, továbbra is tanulni szeretne, mert édesanyja azt tanította neki, hogy a tudás hatalom. Ez a mondat élete során többször beigazolódott, nem egy esetben mentette meg orvosi diplomája. 
 

Kedves Olvasóink! Önöknél jobban senki sem ismeri azokat az Aranyemböröket, akik az Önök településén, falujában, városában, kerületében évek óta szervezik a közösségi életet. Fáradhatatlanul dolgoznak, szerveznek, gyűjtenek, tanítanak, alkotnak, segítenek. És teszik ezt önzetlenül, hálát nem várva. Ugye, ha kicsit jobban elgondolkodnak, máris tudják, kire, kikre gondolunk. Ajánlják hát őket a Délmagyarország figyelmébe! Mi pedig bemutatjuk az Önök Aranyembörét egész Csongrád-Csanád megyének. Kérjük, hogy ajánlataikat a Délmagyarország weboldalán, a delmagyar.hu-n keresztül, az ott található űrlap segítségével küldjék el!