Veterán kerékpárok, ahogyan a szentesi gyűjtő, Remzső Zsolt látja

2022.05.29. 07:00

A nyeregből szebbnek látszik a világ - Fotók, videó

Van, aki bélyeget, más szalvétát gyűjt, Remzső Zsolt azonban kerékpárokból állította össze gyűjteményét. Az általa felújított több mint ötven biciklinek mind megvan a maga története: úgy látja, korhű kerékpárokkal foglalkozni nem egyszerűen hobbi, hanem egy életforma.

Majzik Attila

A velocipédet nem lehet boltban megvásárolni: mindenkinek a saját testméretére készül. Fotók: Majzik Attila

Száz éve még a biciklik töltötték be azt a szerepet, amit manapság az autók: nemcsak első számú közlekedési eszköznek számítottak, de teherszállításra is lehetett használni azokat. Kidolgozásukban sok volt az egyedi elem, mert ugyan a váz adott volt, de minden kereskedő azzal díszítette a maga kerékpárját, ami éppen a polcon volt, így lényegében nem volt két egyforma bicikli. 

Szépek és strapabíróak voltak, időtálló alkatrészekből készültek. Így lehet, hogy sok-sok munkával, kitartással és még annál is több szeretettel manapság is meg le­­het menteni a biciklimatuzsálemeket. 

Diadal az első, Csoda a második 

Remzső Zsoltnak már gyerekkora óta tetszettek a veterán motorok, biciklik, komolyabban bő egy évtizede merült el a témában: idén lesz tizenhárom éve, hogy elkezdtek gyűlni nála a régi kerékpárok. 

 Az első biciklit édesapám vette nekem 2009-ben, az egy 1938-as magyar kerékpár, egy „Diadal” volt. Együtt újítottuk fel, megcsináltuk, igaz, szakmai tapasztalatok nélkül. Aztán úgy gondoltam, hogy ha már van egy női kerékpárunk, akkor legyen egy férfi párja is, így szereztünk be egy „Csodát”, egy férfivázas biciklit 

– mesélt a kezdetekről Remzső Zsolt. 

Kincseket talál még az ócskavasban is 

A szentesi férfi gyűjteménye az évek során folyamatosan gyarapodott, mára már több mint ötven gyönyörűen felújított, működőképes veterán bicikli sorakozik a műhelyében. 

 Manapság már elég nehéz ebből a korszakból való bicikliket találni, de néha még van egy pajtában, a padláson, vagy az ócskavasba kitett darab. Min­­dig van egy újabb kincs, amit nem lehet veszni hagyni 

– mondta mosolyogva a gyűjtő. Szobafestőként dolgozik, így sokan ismerik, és ha találnak egy régi vázat vagy kormányt, rögtön őt keresik. 

 Nagy kutatómunkával jár összerakni egy kerékpárt úgy, hogy „típustiszta”, azaz csak eredeti, saját alkatrészeiből ál­­ló legyen. Van, hogy egy évig is készül egy bicikli, de a második világháborús M32-es katonai kerékpárral két évet dolgoztam. Nagyon sokat küzdöttem vele, egy bicikli is olyan, mint egy kertes ház: mindig van rajta mit csinálni 

– részletezte Remzső Zsolt. 

Minden egyes darabnak saját története van

A gyűjteményében a katonai kerékpár mellett számos különleges darab van, a húszas évektől az ötvenes évekig utazhatunk vissza az időben a biciklik között. 

 Mindnek megvan a maga története, mindegyik valamiért kedves a szívemnek: az oldalkocsis kerékpárral egy apa menekült Budapestről a kislányával. Egy másik darab egy orosz fogságból hazatért szomszédunké volt, neki átlőtték a tenyerét, így egy kézzel árulta a tojást a piacon, és abból kereste meg a rávalót. De van itt egy ballonos kerekű Schweitzer Henrik Budapest-bicikli, ebből sem sok van az országban, a másik nagy kedvencem pedig az 1930–31-es ős-Csepel. 

 Nagyon szerettem volna egy 1936-os To­­roczkó-ke­rékpárt is, ezt idén sikerült megszereznem. Erre egy húszas évekből való csengőfedelet is tettem, ami egy szentesi gépraktárból származik 

– beszélt kerékpárjairól a gyűjtő. 

Velocipéd, a kerékpárok dinoszaurusza 

A biciklik közül szó szerint kiemelkedik egy darab, ami jóval messzebbre repít vissza mindenkit az időben: a jókora velocipéd egy 1870-es „őslény” tel­­jesen hiteles másolata. 

 Kecskeméten is­­merkedtem meg egy úrral, aki velocipédeket épít, ő ültette a bogarat a fülembe. Ezeket testméretre kell gyártani, az enyém Kalocsán készült 

– mondta el a nem mindennapi járműről Remzső Zsolt. 

Hozzátette, egy velocipéddel éppen olyan nehéz megtanulni biciklizni, mint amilyennek ránézésre tűnik. 

– Voltak esések, de egy idő után meg lehet tanulni, pár hét alatt hozzá lehet szokni 

– mesélte. 

Amikor viszont már jól megy az embernek, akkor igencsak látványos: a kerékpáros korhű ruhákba öltözött társaival rend­­szeresen szerepel a debre­ceni virágkarnevál megnyitóján, idén pedig a Giro d’Italia budapesti szakaszán is együtt tekertek. 

Nem egyszerű hobbi, hanem egy életforma 

 A kerékpáros közösség egyre bővül, egyre több embernek tet­­szik meg ez a dolog, elvégre mindenkinek van köze a biciklihez. Kerékpározunk, túrákra, találkozókra járunk. Nekem ez egy jó kikapcsolódás, maga a boldogság, főleg, ha együtt teker a család. De ezeket a régi bicikliket szerelni is jó: azt szoktam mondani, nekem ez nemcsak hobbi, hanem életforma is 

– összegzett Remzső Zsolt. 
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!