Harmincöt éve az emberek életének megmentéséért dolgozik

Ez szó szerint hivatás, a családom mellett mindig is az adta a legnagyobb örömet, hogy embereken tudok segíteni. Aki ezt a szakmát választja, annak tudnia kell, hogy ezt csakis teljes hivatástudattal le­­het csinálni. Szakmailag jól felkészülve, megfelelő empátiával, tehát mindenkinek meg kell adni az emberi tiszteletet – vallja ezt Zentay Attila, az Országos Mentőszolgálat Dél-alföldi Regionális Mentőszervezetének igazgatója. 

A főorvos szerint mindazért, amit a betegeknek adnak, cserébe rengeteg pozitív élményt kapnak. A beteg hálát sugárzó tekintete, amikor azt mondja, hogy köszönöm, vagy amikor megszorítja a kezüket, mind-mind nagyon jó érzéssel tölti el őket, pozitív élményt ad számukra. Hozzátette, a betegek nem tudják a nevüket, legtöbbször nem is emlékeznek rájuk, így aki folyamatos elismerést szeretne kapni, az ne menjen mentőnek, pozitív visszajelzésben viszont sokszor van részük. 

Egyik nagy élményem volt, amikor a 90-es években a fiammal a Centrum Áruházban vásároltunk, és egy hölgy megérintette a vállamat. Korábban sikeresen újraélesztettük, az áruházban pe­­dig megismert a férje, szólt neki, majd köszöntet mondtak, amiért megmentettük – emlékezett vissza. 

„Megfertőződött” 

Zentay Attila 1988. május 17-én vo­­nult ki először beteghez esetkocsival, és azóta is az Országos Mentőszolgálat jelenti számára a második családot. 2011. április 15. óta regionális igazgatóként dolgozik az emberi életékért. Az igazgatói feladatok mellett heti egy alkalommal vonulni is szokott. 

 „Anyatejes” vagyok. Az orvosi hivatás iránti elkötelezettségem már igen korán kialakult, hiszen az édesanyám fül-orr-gégészként, édesapám pedig szülész-nőgyógyászként dolgozott a makói kórházban, ahol egy szolgálati szobában laktunk. Az illatok, a szagok, a kapcsolatok már pici gyerekkoromban meghatározóak voltak, ugyanakkor semmilyen impresszió nem volt, hogy én orvos legyek. De magával ragadott ez az izgalmas világ, valamint az a tisztelet, amelyet a szüleim kaptak, amikor az utcán sétáltunk vagy bárhol jártunk a városban. Rövid ideig azonban eltértem az orvosi munkától, villamosvezető akartam lenni, de aztán gyorsan visszatértem az eredeti elképzeléshez – avatott be a kezdetekbe. 

De nemcsak az orvosok, hanem a mentők munkájába is igen korán bepillantást nyert, ugyanis akkoriban még Makón a mentőállomás a kórházzal szemben volt, ahova szülei többször átvitték, ekkor a Nysa mentőautóba is mindig beült. 

Mindennap új kihívások 

A Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium elvégzése után sikerült felvételt nyernem az általános orvostudományi karra, ahol negyedévesként oxiológiát hallgattunk, már akkor megtetszett, majd a szigorlóévben lehetőség volt arra, hogy ha elvégezzük az Országos Mentőszolgálat által szervezett mentőtiszt III. tanfolyamot, akkor a hatodévben már mentőtisztként dolgozhatunk. Én így tettem. Bár nem mentőorvos szerettem volna lenni, hanem az intenzív osztályon képzeltem el a jövőt, de az élet úgy hozta, hogy diplomaszerzés után mellékállásban a mentőknél dolgoztam, a főállásom pedig a patológiai intézetben volt. Majd elvittek katonának egy évre, ami után megkerestek, hogy legyek a szegedi mentőállomás vezetője. Izgalmas kihívásnak tartottam, már akkor szerelem volt ez számomra. Nagyon változatos szakma a miénk, új kihívásokkal szembesülünk minden nap, ami a kiégés ellen is jó – magyarázta. 

Ebből ere­­­­dően az el­­­­múlt csaknem 35 évben vezetett már le korai ikerszülést egy zsa­­nai tanyán télen, szá­­molt már fel 40 sérültes balesetet, segített már tüdővize­nyős betegen és nagyon súlyos mérgezetten, de mentette már meg az életét sok stroke betegnek is. Sőt, előfordult az is, hogy egy kismamánál előreesett a köldökzsinór, ami miatt megszűnhetett volna a baba keringése, Zentay Attila viszont csaknem 20 kilométeren keresztül, egészen a klinikáig, a császármetszés elvégzéséig tartotta a születendő gyermek koponyáját, hogy az ne érjen a medencéhez, vagyis elkerüljék a bajt. Végül egy 3200 grammos cse­­csemő látta meg a napvilágot. 

De ugyanilyen emlékezetes eset volt számára az is, amikor a 90-es években egy csuklós busz kifordult egy kamion elé a Kossuth Lajos sugárúton, amelynek következtében egy középkorú nő az első ajtó lépcsőjén lefelé lógott, a vér pedig spriccelt a száján keresztül. Azonnal gégemetszést kellett végezniük nála, de a helyzetet tovább nehezítette az, hogy kemény agyhártya alatti bevérzése volt, továbbá eltört a felkarja és a combcsontja is, valamint feszülő légmelle volt. Végül a klinikán Zentay Attila szemtanú­­ja volt annak, amikor a hosszas gyógyulást követően talpra állították a balesetet szenvedő hölgyet, elmondása szerint ez hihetetlen érzés volt számára. 

Végleg hazatért Szegedre 

12 évig vezettem a szegedi mentőállomást, amely mellett kétszer fél évig teljes Bács-Kiskun megye irányítását megkaptam. Ezután Budapesten a főigazgatóságon dolgoztam, ahol az oktatási osz­tályt vezettem, 2011-­­ben vi­­szont végleg hazatértem Szegedre, jelenleg 1041 bajtárssal dolgozom együtt a régióban. De mindig szükség van az új kihívásokra és az új tudásra, ezért közben szakvizsgát tettem katasztrófavédelmi orvostanból, majd később egészségügyi szakmenedzser szakon szereztem mesterdiplomát. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik egy munkahelyen dolgozik egész életében, de fontos, hogy ne ugyanabban a munkakörben tevékenykedjünk évtizedeken keresztül. Vagy lépkedjünk felfelé, vagy horizontálisan haladjunk újabb feladatokat kapva, különben demotiválódunk – emelte ki. 

Család, sport, zene, utazás 

A regionális igazgató szerint mindezt csakis a biztos, támogató családi háttérrel tudja végezni, valamint a mozgás is fontos számára. Minden hajnalban 4-5 kilométert fut, miközben elemzi az előző na­­pot és felkészül az aznapi feladatokra, tárgyalásokra. Nyaranta úsz­­ni is jár, valamint ilyenkor a szabadsága alatt végre időt tud szakítani sokadik szerelmére, az olvasásra is. 

De a zene sem hiányozhat az életéből. Munka közben is gyakran hallgat zenét, például amikor éjszaka ügyeletben van, nincs ri­­asztásuk és az egyéb teendőit végzi az íróasztalnál. Mindezek mellett pedig a feltöltődésre is ügyel, ezért a családjával havonta egyszer belföldi utazást szerveznek. 

Szükséges a jó csapat 

Zentay Attila nyugdíjazásáig az emberi életekért szeretne dolgoz­­ni. Feladata pedig bőven akad ad­­dig, hiszen fejleszteni szeretnék megyénk mentőállomásait, főként a szegedit és a csongrádit, továbbá esetkocsi-szolgálatot terveznek in­dítani, valamint folyamatban van a régió ötödik mentési pontjának létrehozása is Tompán. 

Megjegyezte, emellett továbbra is szükség van egy jó csapatra, amelynek tagjai képviselik és to­­vábbadják a bajtársaknak azt, hogy ezt a hivatást csakis teljes be­­dobással lehet csinálni, a hálás tekintetek pedig mindent kárpótolnak majd. 

Egészen nyugdíjazásáig szeretne az emberekért dolgozni.