Örvény

Egy nagy sóhajtás, hosszú csend. Nincsenek szavak, amelyekkel ki lehetne fejezni azt a fájdalmat, ami a családtagokban, barátokban, kollégákban, jóérzésű emberekben van az örvény által elragadott, szolgálatukat teljesítő bv-s fiatalemberek halála miatt. A rácalmási Kis-Duna Nagyszigetre vezető hídja környezete nem először volt ilyen tragédiák helyszíne. Magam is sokszor jártam arra, pusztán érdeklődőként főleg, amikor száraz lábbal át lehetett menni a két part között. Eközben az a tizenöt méteres mélység akkor is ott volt a közelben. Felfoghatatlan számomra, de szerintem nem egyedül vagyok így ezzel, hogyan ismétlődhetnek meg ezek a tragédiák időről-időre.

Meghalt itt már jópár ember, nyaraló felnőtt, gyerek és most a szolgálatukat végző két bv-s szakember is. Miért? Miért nincs lezárva ez a terület? Nem azt kell ide kitenni, hogy fürödni tilos, nem a jogszabályra kell hivatkozni, hogy a hidak lábánál épp a kiszámíthatatlan vízsodrás, örvénylés miatt nem szabad úszni, fürödni. Mert egy gyerek nem biztos, hogy tud még olvasni, főleg nem a jogszabályok között. Nagyon sok ember fordul meg itt mit sem sejtve a rájuk „leselkedő” veszélyről. Itt a kánikula, sokuknak nincs is más lehetősége arra, hogy elutazzon egy fürdőhelyre, vagy nagy tavaink egyikéhez, így szinte kínálja magát a Kis - Duna partnak ez a része. Magasabb vízállásnál jól látható és érzékelhető a nagy sodrás, így ekkor talán nagyobb a veszélyérzetünk is. Persze a belső jelzőrendszerünknek is működnie kellene, nota bene szabálykövetőnek kéne lennünk, de sajnos az elmélet nem mindig találkozik a gyakorlattal.

Nem tisztünk firtatni, hogy tragikusan elhunyt emberek hogyan kerültek oda, és hogy ismerték-e a helyszín veszélyességét. Arra azért kíváncsiak lennénk, hogy az emlékmű állításon kívül eddig miért nem történt valamilyen megelőző intézkedés ezen a helyen! Lehet majd pingpongozni azzal, hogy ki a felelős és miért, de tovább ennek a területnek az elhatárolását a jövő – ami már most elkezdődött – érdekében nem lehet, nem szabad halasztani. Nem csak a mostani, és az eddig bekövetkezett tragédiák, hanem az odatévedő emberek élete megóvása érdekében sem. Az örvény ugyanis velünk marad.