Háború

Nézem az elsárgult fotókat, amelyeken nagyapám az első világháborús egyenruhájában feszít. Túlélte. Mármint a háborút. Aztán a második világháborúban már sokkal több vesztenivalója volt, hiszen megvolt a családja, közöttük legkisebb gyermekként édesanyám. Szerencsére azt is túlélték. Ekkor nagyapám csak néhány évvel volt fiatalabb, mint most én. A háborúban nem érvényesek a békében meghozott szabályok. Gyakran a saját oldalakon sem, nemhogy a szemben álló felek között. 
A háború a növekedés lehetőségét kereső piacgazdaság szokásos „szelepe” – olvasom. Nincs ez másképp napjainkban sem. A fegyverkezők és az újjáépítésre jelentkezők tábora szinte ugyanaz. Az orosz–ukrán háború ennek a legfrissebb példája. Szakértők elemzik nap mint nap a kialakult helyzetet. Abban szinte mindannyian egyetértenek, hogy ez valójában amerikai–orosz konfliktus. És persze üzlet is. Európa ebből nem tud, és gyakran az az érzésem, hogy nem is akar kimaradni. Szinte öngyilkosság az, hogy a NATO 40 ezerről 300 ezerre növeli katonái létszámát Kelet-Európában. „Most olyan döntésekre készülünk, amelyek hosszú távon is biztosítják azt, hogy a szövetséges tagállamok területének minden centiméterét meg tudjuk védeni” – fogalmazott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, hozzátéve azt is: mindez a létszámban, a nagyobb harc­erőben és nagyobb harckészültségben is megnyilvánul. 
Nem biztos, hogy jó ez nekünk. A biztonság nem ott kezdődik, ahová fegyverek és katonák érkeznek, hiszen ezzel adott esetben célponttá, rosszabb esetben harctérré változtatják az adott térséget, eszkalálva a háborús konfliktust. Ennek legújabb taktikai eleme az, hogy a demokrácia exportőreként magát láttató Amerika elküldte Tajvanra a kongresszus demokrata elnökét, egy kis balhét generálni, hogy ezzel Kína figyelmét megossza az orosz–ukrán konfliktusról, itt is és ott is a „gyengébb fél” védelmezőjeként tetszelegve. 
Ne legyenek kétségeink, a háború kiváló üzlet a távoli Amerikának és gondosan „kiválogatott” szövetségeseinek. És ugyanilyen üzlet lesz Ukrajna újjáépítése is annak a néhány arra érdemes cégnek, amelyeket beengednek oda, az egyfajta „sokadik” Marshall-terv részeként. 
Ennek a háborús konfliktusnak közvetlen elszenvedői az ukrán és az orosz emberek, míg sajnos a rakéták árnyékában az energia- és pénzügyi válság minden európai ország számára súlyos terhet jelent. 
Nézem az elsárgult fotókat, csak nehogy a történelem ilyenképpen ismételje önmagát!