Megcsípte a dér a naspolyát, indulhat a szüret

Szép számmal vannak olyan különleges, ugyanakkor egészséges gyümölcsök, melyek bár ugyanúgy ősszel teremnek, mint a hétköznapi csemegeként számon tartott alma, körte vagy szilva, de mégis csak akkor válnak ehetővé, ha végig simítanak rajtuk a közeledő tél jeges ujjai. Ezek közül az egyik legérdekesebb és leginkább megosztó a naspolya, amiért sokan rajonganak, míg mások nem tudnák a szájukhoz venni se. Olyan szinte nincs is, aki csak kicsit kedveli. Vagy szeretik az emberek, vagy egyenesen elutasítják.

A rózsa virágú rózsafélék közé tartozik és abból az irányból érkezett a Kárpát medencébe, ahogyan az abban élő nép is. A közép Ázsiában, illetve a Kaukázus vidékén őshonos növény termése éppúgy néz ki, mint az őszre beérő zöld és narancs magházak a rózsák egyes fajtáin, a korábbi virágok helyén. 

Velük ellentétben a naspolyát érdemes megenni, ám rendkívül fanyar, után érő fajta, ezért akkor a legtökéletesebb, ha az első fagyok beköszönte után szedjük le és ezt követően egymástól kis távolságokra tároljuk. Ha így teszünk, ízletes és egészséges gyümölcsöt tehetünk a karácsonyi asztalra családunknak, vendégeinknek. A naspolya rendkívül tápláló, ám ha valaki nem a test, hanem a lélek táplálékaként gondol rá, az sem csalódik majd, ugyanis hasonló érési folyamatot, tárolási eljárást követően pálinka is készíthető egy kis pektinbontóval lazított cefréjéből. A cukortartalma alacsony, így sokat ne várjunk a lepárlás végén, de megfelelő cefrézést követően a minőség ellensúlyozza a hiányzó decilitereket.