Ha bab is lesz!

Szeretek főzni! Azt nem állítom, hogy nagyon tudok is, de rendkívül lelkes vagyok, sokat foglalkozom a gasztronómiával. Így azt talán elmondhatom, az a típus vagyok, aki elméletben egészen jó, vagyis, aki nem tudja gyakorlatban, az tanítja. (Persze ettől nagyon messze vagyok, egy magára valamit is adó étterem vendégnek sem engedne be, nemhogy szakácsnak.) Persze azért nem teljesen sikertelenek a próbálkozásaim. Úgy vagyok vele, mint amikor két barát beszélget, és az egyik megkérdezi, milyen a feleséged az ágyban? A válasz: van, aki dicséri. No, ilyen az én főztöm is, van, aki dicséri. Annak ellenére, hogy nagyon lelkes, alapos vagyok, mégis mindig becsúszik valami gikszer. Valamit kihagyok, elsózom, elfűszerezem, odaégetem, nem jó sorrendben teszem, amit tenni kellene. Szóval, van gond bőven. A bénázásaim egysége nálunk a Houston, vagyis a „hjúszton” lett. Ez abból adódik, hogy amikor az Apolló 13 elindult a Hold felé, rögtön jött egy kis probléma. Ekkor megnyugodtak az űrhajósok azzal, hogy túljutottak a kötelező hibán. Ezt közölték is a houstoni irányítóközponttal. (Persze utána jött még néhány hiba, majdnem oda is vesztek.) 

A minap babgulyást készítettem – akkor hasonlóan gondolkoztam, mint az Apolló 13 űrhajósai –, a fagyasztóból kivett, majd felolvasztott füstölt húslét átszűrtem, de edény nélkül, és minden a lefolyóban kötött ki. Ez nem vette kedvemet, gondoltam – tájékoztattam is telefonon erről a picike feleségem –, meg van a kötelező hjúsztonom, nagy baj nem érhet. Ennek tudatában hagytam el a családi fészket, amikor megszólalt a telefonom. A gyerek dicsérően mondta, finom lett a babgulyás. Reakció: fülig érő száj, kidüllesztett mellkas, dicsőség cunami, önvállveregetés, tanulságlevonás: megérte ennyit áldozni a konyhaművészet oltárán. Amikor már szemeim előtt láttam a Michelin-csillagot, mint Dagobert bácsi a dollárjelet, a gyerek folytatta: de, hol van belőle a bab? Vissza­zuhanás a földre, pisztoly után kutatás öngyilkossági szándékkal, majd bevillant, ezért volt ez annyira híg… A kikészített bab ugyanis ott maradt a konyhaasztalon. Végül is kedvemet nem szegte az esemény, és azzal vigasztaltam magam, ha bab nélkül finomnak ítélték meg a babgulyást, milyen lesz, ha egyszer a babot is beleteszem?! 

 Vezető képünk illusztráció.