Csak úgy özönlöttek az emberek a Vál-völgyi Zsúrra

Az elején kezdve: a látottakat figyelembe véve fontos leszögezni, hogy a zsúr, ami ma már egy kisebb fesztivállal ér fel, kinőtte magát. Valószínűleg a szervezők sem voltak felkészülve arra, hogy az emberek gyakorlatilag "ömlenek" majd a zsúr területére. Jó magam, már korábban is kilátogattam, így van némi rálátásom arra, hogy milyen volt korábban, illetve mi fogadott most. Épphogy elhagytuk a falu elején lévő Alcsút táblát, amikor a forgalom szó szerint megállt. Nem araszolt, nem lassan haladt, hanem állt. Majd hosszú percek alatt haladt a kocsisor néhány métert és így ment ez, a mi esetünkben két és fél órán keresztül. Elérve az ominózus kereszteződést, ahonnan balra kanyarodva tudtuk volna elérni az arborétumot, egy szervező megállított. „A főparkoló megtelt, menjenek át Felcsútra, az arénához, ott le tudják tenni a kocsit és bejönni busszal” – mondta. Annak, aki nem jártas a környéken: ez annyit jelent, hogy menjünk tovább egy településsel odébb, ahol parkoljunk le az autót és szálljunk buszra, amivel ugyan parkolni valóban nem kell, de hasonló tempóban visszajöhetünk a zsúrra. 

Nem fogadtuk meg a szervező tanácsát, mivel korábban egy autóstól azt hallottuk, hogy az alcsúti focipályánál nyitottak egy új parkolót, így abba az irányba fordultunk inkább, utólag belátva hiba volt, hazafele kellett volna. A haladást gyakorlatilag teljesen leblokkolta, hogy az oda vezető utcát szintén parkolónak használták az autó tulajdonosok. Az utca minkét oldalán parkoló autók sorakoztak fel, így szinte esélytelen volt, hogy az egymással szemben haladó autósok egy időben elférjenek egymás mellett, többnyire meg kellett várni, hogy az egyik autós elhaladjon, addig a másik amennyire csak tud félrehúzta a kormányt. De ez is csak egy ideig volt tartható, ugyanis elérkeztünk arra a pontra, ahol már nem volt haladás, sehogy sem fértek el egymás mellett. Ekkor tudtuk meg, hogy a focipálya is megtelt, onnan fordulnak vissza az autósok, azért volt ekkora forgalom visszafelé is. Végül egy kapubeállón meg tudtunk fordulni és hazafele vettük az irányt, de még így is egy bő órába telt kijutni. 

Leszűrve a konklúziót, ahogy mondani szokták „ez több sebből vérzett”. Egyrészt a szervező csapat bizonyára ledöbbenve tapasztalta, hogy sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint az előző években, így ezzel a helyzettel nem is nagyon tudtak mit kezdeni. Főleg délután, illetve estefele, akkor csúcsosodott igazán a káosz. Nem volt elég parkolóhely biztosítva és a kelleténél talán több embert engedtek be. A családtagjainktól hallva, bent sem volt jobb a helyzet, ugyanezt tapasztalták. Kevés stand, túl sok ember és 40-50 perces sorban állás egy italért. A nem megfelelő szervezésen és a nem elegendő parkolóhely biztosításon túl talán még az lehetett a 'baj', hogy hazánk két olyan népszerű előadóját hívták, akikért a fiatalok többsége odáig van. A kocsisorban állva hallottuk, hogy többen Budapestről vagy 50-100 kilométerrel odébb lévő településről érkeztek, hogy hallják őket. Ez persze nem meglepő, hiszen többnyire ezek az előadók olyan helyszíneken lépnek fel, ahol borsos áron lehet csak hozzájutni a belépőhöz, ellenben itt, ahol ingyenes volt a belépés. Ez látszódott a közönségen is, rengeteg tini és fiatal sietett a zsúr helyszínére.