„Minél többet tudunk, annál több kérdés merül fel”

Zsúfolásig telt a Szenti István Király Múzeum Országzászló téri kiállítóhelye a múzeum új, Avarokról magyaroknak című előadás-sorozatának első alkalmakor. Szücsi Frigyes régész ezúttal az avarok történelmébe, és az ahhoz kapcsolódó régészeti kutatásokba nyújtott bepillantást az érdeklődőnek.

Nos, egyes történelmi források szerint az avarokat a menekülés hozta Európába, s jelen tudás alapján az avarok valóban menekültek, de csak egy szűk időintervallumban, 552 és 557 között.

– 552-ben a Zsuanzsuan Kaganátusban föllázadtak a türkök, és elűzték az uralkodó elitet. Nem látjuk pontosan ezt a mozgást, hogy ki, merre ment, de a genetikai adatok alapján úgy tűnik, hogy elfogadható az események azon történelmi rekonstrukciója, hogy az avarok gyakorlatilag a Zsuanzsuan Kaganátusból jöttek annak felbomlása után. 557-ben tűnnek fel Európa szeme előtt a Kaukázus előterében, ekkor már szó sincs bármiféle menekülésről. Egy magabiztos követség jelenik meg a bizánci udvarban, egy ütőképes népet képviselnek, erős hadsereggel a hátuk mögött – fogalmazott a Szent István Király Múzeum régésze.

A Római Birodalom örökösei meglátták ebben a lehetőséget, és egyfajta szövetség keretében megbízták az avarokat, hogy csináljanak rendet Kelet-Európában, vagyis igázzák le azokat a kelet-európai nomád népeket akik Bizánc határait fenyegették. Az avar nép éveken belül leuralta Kelet-Európát.

– 566-567-ben az avarok másodszor is rárontanak a frankokra. Vannak történészek, akik ezt úgy értelmezik, hogy az avarok szállást kerestek, hogy Nyugat-Európába telepedjenek le. 567-ben vereséget mérnek Nyugat-Európa vezető hatalmára, a Frank királysága, illetve a Frank királyság hadait vezető Sigebert királyra. Frank krónikások arról számoltak be, hogy az avarok serege éhezett. Ezt érdemes némi forráskritikával kezelni. Véleményem szerint nem másról van szó, mint amit minden nomád nép művel: megsarcolja a legyőzött ellenfél állatállományát. Nyilvánvaló, hogy nem a saját ellátmányát éli fel az avar sereg, hanem jóllaknak a frankok által biztosított ellátmányból – folytatta Szücsi Frigyes.

Az események sora az úgynevezett avar honfoglalással folytatódott. Történészi vélemények alapján északról érkeznek be először az avar hadak a Kárpát-medencébe, ami együtt jár a Gepida királyság bukásával. Két királyság uralta ekkor a Kárpát-medencét: a nyugati oldalt, a Dunántúlt, a Langobard Királyság, a keleti oldalt a Gepida Királyság. 567-ben a Gepida Királyság a langobard-avar szövetségtől megsemmisítő vereséget szenved, meghal Kunimund király. Az avarok birtokba veszik a Kárpát-medence gepidák uralta keleti felét.

– Ehhez kötődik egy nagyon érdekes esemény, ami vagy megtörtént, vagy nem: Kunimund gepida királynak volt egy Rosamunda nevű lánya, akit a győztes Alboin király feleségül vett. Paulus Diaconus történetíró szerint Abloin király arra kényszerítette Rosamunda királylányt, hogy az apja fejéből készített ivókürtből igyon. A történetíró szerint ezt olyannyira zokon vette Rosamunda, hogy később ő intézte el, hogy meggyilkolják a férjét – mondta Szücsi Frigyes, aki arra is kitért, az avar kutatásokban nagy szerepe van a régészetnek, ugyanis az új értelmezések és leletek egészen új perspektívákat nyitnak meg.

– A régészet, hogy olyan kis ablakokat nyit nekünk a múltra, amit önmagában a történelemtudomány, a történeti források segítségével nem látnánk. Ez egy új nézőpont. Most már látjuk azt, hogy bizony a lombardok nem mentek el mindannyian, úgy tűnik, hogy nem is kevesen maradtak itt, a Dunántúlon – mondta a régész, utalva azokra a sírleletekre, melyek újabb és újabb információkhoz juttatják a kutatókat.