Az első próbálkozásainál az édesapja bakelitgyűjteményéből kezdett szemüvegkereteket készíteni. Gondolom, ehhez neki is volt egy-két szava.
Csak néhány lemezét áldoztam be, és mindegyikről megkérdeztem, hogy „ezt ugye nem nagyon hallgatod?”. Nem tudtam, hogy működni fog-e az elképzelésem, ezért fémmel, fával, más műanyagokkal is próbálkoztam a fejlesztés során.
Már több mint három tonna vinylből, több ezer méter bowden kábelből és több száz kiló töltényhüvelyből gyártottak szemüvegkeretet – honnan szerzik be ezeket az anyagokat?
Sok-sok kutatás után találtam rá a forrásaimra. Eleinte bolhapiacokon vásároltam fel a régi bakeliteket, de rá kellett jönnöm, hogy a műanyag elöregedése miatt törékenyek, és ha sokat hallgatták, karcosak is, így nem a legjobb alapanyagok. A zeneiparban viszont rengeteg olyan hanglemez termelődik, amelyeket valamilyen okból nem tudnak értékesíteni, ezért meg kellene semmisíteni. Kiadóknak, zenészeknek, forgalmazóknak, webshopoknak írtam, hogy szívesen átveszem a feleslegüket, mert ezekkel a viszonylag új darabokkal sokkal könnyebb dolgozni. Azóta havonta-kéthavonta érkezik hozzám egy raklapnyi lemez – és viselhetővé vált a zene! A töltényhüvelyeket pedig lőterekről szerezzük be. Az ötlet onnan jött, hogy egyszer találtam egyet az utcán Amerikában. Gondolkoztam, hogy de jópofa, mit lehetne ebből készíteni? Ki kellett fejleszteni a módszert a megmunkálására, de azóta a szemüvegszár végén ellensúlyként alkalmazzuk.
Fotó: Tipton
Nemrég elnyerték az Optic for Good nevű díjat, amely a Föld egyik legkörnyezetbarátabb szemüveggyártójaként akkreditálja a céget. Folyamatosan foglalkoztatják az újhasznosítás lehetőségei?
Igen, apró alkatrészeken is sokat agyalunk, ahogy azon is, miként maradhat naprakész a brand, most épp a csomagolástechnikánkat tervezzük át. Az anyaghasználat ökológiailag progresszív megközelítésével különítjük el magunkat más márkáktól. Öröm, hogy egyre többen értik meg a fenntarthatósági intézkedések szükségességét. De közben azt tapasztaljuk, hogy a vásárlók szeretnék, ha a környezetbarát nyersanyagból születő termék ugyanolyan mutatós lenne, mint az új, tehát esztétikailag nem szívesen kötnek kompromisszumot. Ennek a dupla szorításnak nehéz megfelelni, de dolgozunk rajta. A másik újításunk, hogy már 3D-nyomtatóval készült kereteket is elő tudunk állítani, amelyek maximálisan személyre szabhatók. Nem is gondolnánk, de vannak, akiknek nagyon speciális méretű, kialakítású szemüvegre van szükségük – például a bokszolóknak, a profi sziklamászóknak, billiárdozóknak. Vagy akiknek az átlagnál nagyobb, laposabb az orruk, esetleg szélesebb az arcuk…
Amerikai-magyar szülők gyerekeként Seattle-ben élt. Miért Magyarországon építi az üzletet?
Gyerekkoromban éltünk pár évet Kecskeméten, majd gimnáziumba Pécsett jártam. Később nyaranta látogattam Magyarországra, és egy nyaralás alkalmával találtam meg azt az esztergomi gyárat, ahol el tudtam indítani a szemüvegek gyártását. Most már a család, a tervezés, a gyártás is ide köt. Főleg, hogy Budapesten nyitottunk egy nemzetközi szinten is egyedi üzletet, ahol a Zeiss szemvizsgálati géppark mellett egy koncerttermet alakítottunk ki.
Világszerte több mint 500 optikában érhetők el a termékeik. Hogy épült ki ez a hálózat?
Fogtam egy bőröndöt, beletettem a mintadarabokat, és vonattal beutaztam Európát. Az internetről kikerestem, hogy melyek azok a jellemzően belvárosi üzletek, ahol a kereteinkre vevők lennének, és mint régen a porszívóügynökök, egyszerűen bekopogtattam. Haladó technológiával dolgozunk, különleges alapanyagokkal, így az árazásunk is meghatározza, hova fér be ez a kategória. Miután Európában nevet szereztünk, folytattuk Észak-Amerikában, Kanadában – ezt a két piacot a feleségem építette fel. PR-munka és utazgatás ott is kellett, de mivel hatalmas területű országok, az emberek sokkal nyitottabbak arra, ha e-mailben keressük meg őket, mert megszokták, hogy a partnerek nem fognak feltétlenül odautazni hozzájuk egy termékbemutató miatt. Összehasonlításképp egy olasztól ismeretlenül e-mailben vagy telefonon választ kapni – esélytelen. Ausztráliában, Japánban, Kínában is jelen vagyunk. De Ázsiában az európaitól eltérő fejforma okoz számunkra nehézséget: a terjeszkedéshez sokkal több energiát kellene a termékfejlesztésre fordítanunk, amire jelenleg nincs kapacitásunk.
Hány szemüvege van, és mi alapján választ, amikor elindul otthonról?
Húsz keretem biztosan van. Néhányat bulizni vagy családi ünnepségeken hordok. Van, amelyiket kétkezi munkához, mert nagyobb a lencséje, jobban védi a szememet. Ha nem szeretnék kitűnni a környezetemből, akkor visszafogottabb darabot veszek fel. Külföldön szinte egyértelmű, hogy mindenkinek több szemüvege van, míg itthon ez sokaknak felesleges luxusnak tűnik. Pedig annak, aki dioptria nélkül nem boldogul, erősen ajánlom, hogy ne egy szemüveget tartson, mert, ha azzal bármi történik, az komoly gondot okozhat neki. Hajlamosabbak vagyunk inkább a cipőinkhez illő táskákra költeni, mint még egy-két szemüvegre. De miért? Hiszen egy embernek először az arcát vesszük szemügyre, és beszélgetés közben sem a táskáját nézzük.
Hogy kerülnek világsztárok orrára a szemüvegeik?
Extravagáns darabokat árusító üzletek forgalmazzák a termékeinket, és hozzájuk extravagáns vevők járnak, akiknek munkaköri kötelességük, hogy merészebben öltözzenek. Néhány esetben a sztárok rokonai, barátai, üzletfelei fedezték fel a kereteinket, és ajándékba választották, ahogy Elton Johnnak a férje. Richard Branson brit üzletember, a Virgin Group alapítója néhány éve előadóként lépett fel egy párizsi rendezvényen. A szervezők szerették volna meglepni egy eredeti ajándékkal, és hozzánk fordultak. Kitaláltuk, hogy abból az 1973-as bakelitból fogunk legyártani egy keretet, amely elindította a lemezkiadója, a Virgin Records karrierjét. Így nem sokkal később Bransoné lett a napszemüveggé gyúrt Tubular Bells, azaz Mike Oldfield első lemeze. Robbie Williams számára is terveztünk egy – direkt a markáns orrára kitalált – keretet, amit a 2015-ös Sziget fesztiválon adtak át neki. Dani Alves labdarúgó Floridában vásárol tőlünk. Dolgozunk az AC/DC-vel is, az ő segítségükkel találtak ránk Miles Davis örökösei, hogy gondoljuk újra a zenész által 1958-ban viselt ikonikus napszemüveget. Leginkább szájhagyomány útján terjed a hírünk, és így a legjobb.
A teljes interjú a Figyelő hetilap 19-es lapszámában jelent meg.
Borítókép: Tipton
