2022.08.18. 08:00
Máig pótolhatatlan „Gara” hiánya
Garamvölgyi Péternek és családjának sok erőt ad az a tisztelet, ahogy édesapja emlékéhez máig viszonyulnak.
Forrás: Garamvölgyi Péter-archív
Tizennégy évvel ezelőtt óriási veszteség érte a DVSC-családot: 56 éves korában elhunyt a piros-fehérek egykori sikertrénere, a Loki-szurkolók egyik nagy kedvence, Garamvölgyi Lajos. A Vasutas a mester irányításával érte el története első bajnoki dobogós helyezését (1995) és első Magyar Kupa-győzelmét is (1999). Játékosként is évekig szolgálta a Debrecent, edzőként pedig a legnagyobbak közé tartozott, amit jól mutat, hogy idén tavasszal a DVSC elmúlt 120 évének második legjobb edzőjének választották meg a drukkerek. A kiváló, mégis oly szerény szakember emlékéről minden évben megemlékeznek a szurkolók és a klub is. A halálát követő első bajnokin az ultrák kitettek egy drapit, aminél jobban talán össze se lehet foglalni, mit jelentett ő a Lokomotívnak:
„Te hoztál fel minket a nagyok közé, és Te tettél minket is naggyá. Egy igaz ember, igazi mester, egy darabka történelem… Ez mind Te vagy nekünk. Köszönünk mindent! Isten veled, Garamvölgyi Lajos!”
– Édesapám egyenes ember volt: sem otthon, sem a pályán, sem az öltözőben nem játszott szerepeket – idézte fel „Gara” emlékét a Hajdú-bihari Naplónak fia, a szintén labdarúgóedző Garamvölgyi Péter. – Nem volt harsány, nem akart a középpontban lenni, viszont ha akár a pályán, akár otthon valamit kimondott, annak mindig súlya volt. Igyekezett nem hazavinni a munkát, ez a személyiségéből is fakadt, nem adott ki mindent magából, sok dolgot magába fojtott. Szeretett horgászni, nagyon sokat járt ki a Vekeri-tóra és a Mézeshegyi-tavakhoz, akár naponta kétszer-háromszor is egy-egy rangadó előtt – ilyenkor körbesétálta az adott területet, így próbálván rendezni a gondolatait. Akármennyi év telik el, a hiánya nem múlik, legyen szó magánéletről vagy a sportról, az elvesztését sosem lehet majd teljes mértékben feldolgozni. A halála óta sok olyan dolog történt az életben, amit vele szebben meg tudtunk volna élni, vagy éppen olyan nehezebb időszak, amikor nagyon jól jöttek volna a tanácsai, meglátásai. De az a szeretet és tisztelet, amit én és a családom tapasztalunk a szurkolók, a debreceni emberek felől, az rengeteg erőt ad – ismerte el.
Bizony, a debreceni szurkolók máig nem feledkeztek meg a legendás trénerről, a stadionban a B-középnél egy tábla őrzi az emlékét, amelyet minden évben megkoszorúznak, legutóbb a Vasas elleni bajnoki előtt gyűltek össze a szurkolók, hogy leróják tiszteletüket. Halála óta a Debreceni Sportcentrum megszervezi az utánpótlásnak szóló Garamvölgyi Lajos-emléktornát, melyet idén szeptember 4-én rendeznek majd meg.
– Az egész családunk nevében szeretném megköszönni mindenkinek, aki több mint egy évtizede ápolja, nem felejti édesapám emlékét, emberségét – hangsúlyozta Garamvölgyi Péter.
Máig sokan szólítanak meg, mondván, hogy annak idején édesapám ismeretlenül is megállt velük beszélgetni a Lokiról, vagy a sportról, ami nagy élményt jelentett számukra.
A DVSC Labdarúgó Akadémián van egy történelmi fal, ahol a debreceni sikerkorszakok vannak megjelenítve, az ő arcképe is ott szerepel az eredményeivel együtt. Munkába menet mindig úgymond odabiccentek, hogy látod, mindketten itt vagyunk, de a hiánya akkor is pótolhatatlan.
MSZ