Vendégségben a híres Monostorpályin

Mintegy 2 hónapja véget értek a vármegye I.-es bajnokság őszi küzdelmei, ennek apropóján a Haon kilátogat a dobogón végzett együttesek egyik edzésére. Az őszi pontvadászatban a Monostorpályi csapata zárt bronzérmes pozícióban, így nagy izgalommal keltünk útra kedden, hiszen aki követi országos szinten az amatőr bajnokságokat, tudja, hogy a Debrecen mellett fekvő településnek egészen kiemelkedő státusza van. Országszerte köztudott, hogy a község nagy szurkolótáborral és egyedi sportkomplexummal rendelkezik. Nem véletlen tehát, hogy Bereczky Bence tanítványai ilyen félszezont produkáltak, s kimondott céljuk a bajnoki cím elhódítása. 

Kalandos úton megérkeztünk Monostorpályiba, ahol szinte rögtön megcsapott minket az ottani pozitív légkör, s a sportág szeretetének minden jele. A reflektorfényeket megpillantva észrevettük, hogy a vezetőedző már edzést tart, de nem a felnőtteknek, hanem az ifistáknak, akik egyébként vezetik saját bajnokságukat. Az autóból kiszállva tisztelettudó köszöntés fogadott bennünket, s azonnal be is vonultunk a székházba, ahol Bereczky Bence volt az idegenvezetőnk. Látszott a szakemberen, s azon, ahogyan beszélt, mennyire is szeret ott dolgozni. A jó hangulatú „túra” során megpillanthattunk egy több mint harmincéves csapatképet, amelyen a község akkori csapatának játékosai voltak láthatóak, s közülük többen a mai napig járnak az együttes meccseire. Ezt követően pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy szakmai szemmel hogyan értékeli a pontvadászat első etapját a sikeredző, hiszen így emlegetik a fanatikusok és az ott lakók a szakembert. – Igazából felemás félszezonon vagyunk túl, a harmadik hely nem a legjobb eredmény, mert három pont a lemaradásunk az első helyezett Nyíradony mögött, s nem titkolt célunk a bajnoki cím – kezdett bele. – Felejthetetlen a Magyar Kupa-menetelésünk, amely alatt a Sajóbábonyt és a Tiszaújvárost is kiejtettük, s végül az NB II.-es Nyíregyháza állta utunkat. Azon a találkozón mintegy 7-800 ember tette tiszteletét, ami óriási élmény volt. Ami a bajnokságot illeti, természetesen akadtak remek találkozóink, egyetlen fájó vereségünk van, de összességében elégedett vagyok a játékosaimmal. Remek együttest alkotunk, a védekezésünk átlagon felüli, ám a támadójátékunkban a tavasz folyamán van hova fejlődjünk. Mindenféleképpen pozitívum, hogy a kapuig el tudunk jutni, szép akciókat vezetünk, a befejezésekkel azonban sokszor hadilábon állunk. Ezért fontos megemlítenem, hogy sikerült leigazolnunk Bíró Pétert, aki NB I.-es múlttal is rendelkezik. A saját kezünkben van a sorsunk, ha ezeket a hiányosságokat orvosoljuk, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy a végéig harcban legyünk az aranyért – mondta a fiatal tréner. 

A jó hangulatú beszélgetés közben a játékosok sorra érkeztek a mellettünk található öltözőbe, ahol fél füllel is hallható volt, hogy tisztelettudó, mégis vicces üdvözlések hangoztak el. Eközben arra lettem kíváncsi – ami az út során is végig foglalkoztatott –, hogy mi a monostori felfogás és a szurkolók magukhoz láncolásának a kulcsa. Sokan úgy vélekednek az itteni légkörről, hogy ide egyszer mindenképpen ki kell látogatniuk azoknak, akik szeretik a futballt, s főleg a „mennyei megyeit”. – Sokszor megkapom ezt a kérdést, s valóban különleges atmoszféra uralkodik Monostorpályiban. A szurkolókat abszolút szeretjük bevonni a közös programokba, így sokkal erősebb kötelék alakulhat ki csapat és fanatikusok között. A felkészülési időszak elején például rendeztünk a pálya mellett egy disznótort, ahová a törzsszurkolók is hivatalosak voltak. Külön érdekesség, hogy a csapatnak még egy nigériai fanatikusa is van, aki évekkel ezelőtt kilátogatott egy találkozóra, s azóta is minden fordulóban tiszteletét teszi. Az elnökünknek, Nyilas Józsefnek a személye elengedhetetlen a remek kapcsolat fenntartásában, hiszen ő az az ember, aki kézben tart mindent. Ismeri a szurkolókat, jelen van az edzéseken és a meccseken, sőt a szurkolók véleményét is bármikor meghallgatja. Legutóbb Kaba ellen játszottunk Pallagon egy edzőmérkőzést, s voltak olyan szimpatizánsaink, akik -5 fokban is elkísértek minket. Úgy vélem, közösségi élmény és egy hétvégi program az az embereknek, hogy mondjuk a Barcelona-meccs helyett a miénket tekintik meg. De ez mind annak köszönhető, hogy szinte mindenbe bevonjuk őket – fogalmazott a vezetőedző, s ebben a pillanatban hangsúlyozta nekünk: ideje elkezdeni az edzést. 

Bereczky Bence vezetésével mi is részt vehettünk a tréning előtti eligazításon, ahol a tréner ismertette az aznapi feladatokat. Érzékelni lehetett, milyen tisztelet övezi az edző szavait, egy pisszenés sem hangzott el, miközben instruálta játékosait. Maga a munka néhány melegítő kör után következett: először rövid cicázás, majd labdás koordinációval folytatták a monostori sportemberek. Ezt követően a passzjátékot igyekeztek fejleszteni, de szabad szemmel is érzékelhető volt, hogy fárasztó munka zajlott a helyi sportpályán. A foglalkozás további részében is a játékszer volt a középpontban, végezetül egymás közti meccsel zárult a program. 

A tréning befejezését követően búcsút vettünk egymástól Bereczky Bencével, aki még utánunk is kiabált, hogy hazafelé a jó irányba menjünk. Megfogadtuk tanácsait, elvégre ő a mesteredző, ennek köszönhetően kalandmentesen ugyan, ám biztonságban tértünk haza. 

Orosz Krisztofer