A DVSC sajtófőnöke, aki akár mínusz 8 fokban is minden DVSC-meccsen jelen van – interjú

Egy mérkőzés rendezése hatalmas szervezést igényel mind a klubok, mind a sajtósok részéről. A DVSC-nél sincs ez másképp, s talán kevesen tudják, hogy a Vasutas sajtófőnökének lenni sem mindig egyszerű feladat, főleg, ha éppen mínusz tíz fokban kell tudósítani a piros-fehérek meccsét. Tóth Csaba Zsolt immár három esztendeje tölti be ezt a pozíciót. A szakember Haonnak adott interjújában többek között beszél a kezdetekről, a mindennapi munkáról, a játékosokkal való viszonyáról, s arról is, mi lehet a Loki idei sikeres szereplésének a kulcsa. Tóth Csaba Zsolt továbbá azt is elárulta, eddigi munkája során melyik idegenbeli történet volt rá a legnagyobb hatással. 

Hogyan kerültél a DVSC kötelékébe? 

Mintegy 40 éve kötődök a DVSC-hez, nyilván először szurkolóként, majd újságíróként és immár három éve sajtófőnökként. Ha lehet mondani, a legroszabb időpontban, a 2020-as kiesés óta töltöm be ezt a pozíciót. Nyilván, hatalmas idézőjelben a legrosszabb, hiszen nagyon megtisztelő volt a felkérés. Sokan mondták, hogy miért nem akkor kerestek meg, amikor a Loki a Bajnokok Ligájában szerepelt, de egyáltalán nem zavart. Számomra a Vasutas akkor is fontos lenne, ha NB III.-ban szerepelne. Az elmúlt három esztendőben itt vagyok, és sok mindent megéltem. Kezdődött a másodosztállyal, majd a coviddal, aztán NB I. és végül a bronzérem. Igazi érzelmi hullámvasút volt. 

Mit dolgoztál előtte? 

Még 23 éves sem voltam, amikor a Napló sportrovatánál elkezdtem dolgozni. Minden sportággal foglalkoztam, de legközelebb egyértelműen a futball állt a szívemhez. 1999-től sportrovatvezető voltam csaknem egy évtizeden át, egészen 2008-ig, felejthetetlen időszak volt ez az életemben. Szerencsére ezekre az évekre estek a DVSC első bajnoki címei, s kicsit valahogyan mindenki magáénak is érezte a sikert. Nyilvánvalóan a Napló volt a munkaadóm, de legbelül olyan érzés volt, mintha a Loki-ügyet is szolgálnánk. De ez Debrecenben szerintem teljesen elfogadott. 

Milyen érzés volt, amikor megkerestek ezzel a lehetőséggel? 

Az a legjobb szó erre, hogy megtisztelő. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmat az akkori és jelenlegi vezetőségnek és az összes kollégámnak, mert rendkívül korrektek voltak és bizalmat szavaztak nekem. Úgy érzem, mindenki meg akarta és meg akarja tenni a magáét annak érdekében, hogy a Loki visszakerüljön oda, ahová való. Számomra óriási dolog, hogy szeretett klubomat szolgálhatom. Persze, lehet ezen viccelődni, de igenis büszke vagyok. Örömmel tölt el, ha ezt a pici részt én is hozzá tudom tenni a Loki sikeréhez. 

Fanatikusként mennyire könnyű végezned a feladatkört? 

Idegenbeli meccseken vannak inkább gondok, hiszen itthon a legtöbben a Loki sikeréért szorítanak. Van rá eset, hogy egy-egy DVSC-gólnál vissza kell fogjam magam, főleg, amikor parázs a hangulat. Értelemszerűen nem szoktam magam nagyon elragadtatni vagy káromkodni, de az biztos, ha mondjuk a Fradi-pályán lövünk egy gólt, nem maradok ülve, lehetetlen lenne. 

Milyen a viszonyod a játékosokkal? 

Kiváló! Nem szeretnék túlozni vagy hazabeszélni, de mindenki elhiheti, nincs egy olyan játékos sem a keretben, aki viselkedésével kilógna a sorból. Remek emberek, s mellette jó futballisták is. Rengeteget dolgoznak, nem a véletlen műve az idei szereplés, nem ódzkodnak a kemény munkától. Persze nem ők a legjobb barátaim, de mindenkivel jó a kapcsolatom, és örülök neki, hogy elfogadtak. 

Mennyire könnyíti ez meg a mindennapi munkát? 

Nem árulok zsákbamacskát, nyilvánvalóan könnyíti. Sajtósként tekintettel kell lennünk a játékosokra és a szakmai stábra. Mindig figyelnünk kell, hogy nem engedhetjük rá a riportereket egy olyan futballistára vagy edzőre, aki épp rossz passzban van valamiért. Folyamatosan résen kell lennünk, hogy gördülékeny legyen a munka. A kölcsönös tiszteletnek és figyelemnek az élet bármely területén működnie kell, pontosan ezért funkcionálunk ennyire jól.

Hogyan néz ki egy hétköznapod? Mennyit szoktál dolgozni? 

Vicces, de olyan, mint munkaidő, számomra nincs. Nem úgy működik, hogy bejelentkezek 8-kor, majd délután 4-kor ki. Folyamatosan történnek a dolgok, sokszor előre is kell dolgoznom. A fél nap általában a stadion irodáiban zajlik, ahol rengeteg hivatalos dolgot végzek. Délutánonként tréningezik a csapat, természetesen ott szoktam lenni, hiszen ekkor tudjuk elkészíteni az interjúkat és a szurkolók által várt anyagokat. Mindkettőt szeretem és élvezem. Nagyon hálás vagyok a családomnak azért, hogy rendkívül toleránsak a munkámmal. Gyakran előfordul, hogy hétvégente nem vagyok itthon, vagy este 8-kor még posztolnom kell, de ez is a feladatköröm része. 

Apropó család, ők is Loki-szurkolók? 

A feleségem és a lányom is olyan típusú emberek, akik nagyon érzelmesek. Nem kell ezáltal ecsetelnem, hogy megfogja őket a DVSC egy-egy országraszóló győzelme vagy egy szurkolókkal teli stadion. Igaz, nem akkora futballőrültek, mint én, de néha ki szoktak jönni a találkozókra, s akkor érzékelik, hogy mennyire fontos az embereknek ez a klub. Ők maguk is szokták mondani, hogy nem babra megy a játék, több százezer fanatikust kell hétről hétre kiszolgálni. A drukkerek sokszor többet is várnának, de minket is kötnek a jogi szabályozások, plusz nem bulvársajtó vagyunk, mindent a maga idejében. 

Mint mindenkinek, feltételezem vannak sztorijaid ebben a feladatkörben. Mi a legemlékezetesebb DVSC sajtófőnökként? 

Rengeteg mindent tudnék mesélni, melynek egy része természetesen nem publikus. A többi klubnál dolgozó kollégámmal normális a viszonyom. Nyilván nem járunk össze sütögetni, de a segítőkészség és a tisztelet jelen van. Az NB II.-ben is voltak jó történetek. Mondjuk elutazol Csákvárra, több száz kilométeren át, majd észreveszed, hogy nincs olyan helyiség, ahol tudsz melegedni, miközben körülbelül mínusz 8 fokban rendezik a meccset. Mindössze egy konténer mellékhelyiség van és semmi más. Arról nem is beszélve, hogy nekünk ilyenkor két-három órával hamarabb ott kell lennünk a rengeteg tennivaló miatt. Amire a találkozó kezdődött, minden ujjam lefagyott, alig tudtam írni. A szünetben aztán megtörtént a csoda. Észrevettünk egy nénit, aki rántott húst sütött, és kedvesen magához hívott bennünket. Friss zsömlébe tette a forró rántott húst, és némi zöldég kíséretében egy pohár forró teával átnyújtotta nekünk. Majdnem elsírtam magam, eleve az ételtől és annak melegétől, plusz a gesztus is szenzációs volt. Amikor jött ide az ellenfél, én is igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy tökéletesen érezzék magukat. Akadt olyan is, amikor idegenben léptünk pályára, vezetett az ellenfél, de az egyenlítés nem akart összejönni, s tettem egy határozott kijelentést, a hazaiak szurkolója pedig meghallotta, csak azt nem, hogy én kiáltottam. A kollégámat vádolta, s majdnem tettlegességig fajult a dolog. Kaptunk már mi öngyújtót és sört is a nyakunkba, de azért különösebb probléma nem szokott lenni. 

Ha már emlékek, melyik az eddigi legjobb idegenbeli összecsapásod, amelyre mindig emlékezni fogsz? 

Ezek alapvetően az elmúlt időszakhoz köthetőek. Tavaly majdnem egy évtized után győztük le idegenben a Fehérvárt, majd pár hete a Ferencvárost Budapesten. Mondanom sem kell, ezek mekkora eredmények. A Groupama Arénában még sosem nyertünk, felejthetetlen volt. Nekünk is akkor könnyebb a munka, ha sikert arat a Vasutas, de ha esetleg nem, akkor is el kell végeznem a feladatom. 

Milyen a hangulat most a klubon belül? 

Minden további nélkül mondhatom, hogy kiváló volt idén a hangulat. A DVSC öltözője nem az erőfitogtatásról szól, és régebben sem erről volt híres. Nem volt olyan, mint esetleg más kluboknál, hogy játékosok egymásnak mentek, vagy száműzni kellett valakiket a keretből. Amióta Szrdjan Blagojevics átvette a csapatot, a legjobban teljesítő együttes a Loki. Igaz, rengeteget melóznak a srácok, amikor például a huszonharmadik erősítő gyakorlatot végzik, nem igazán látok őszinte mosolyt az arcukon, de becsülettel beleállnak a feladatba. Úgy vélem, ez is része annak, hogy remek az öltözői hangulat. Nagyon sokan abban a sztereotípiában élnek, hogy túlfiezetettek a futballisták, de ha valaki beállna a srácok közé egy kőkemény kondiedzésnél, vagy például a téli fagyban végzett gyakorlásnál, akkor aligha akarna focista lenni... 

Persze, még most lett vége a szezonnak, mégis sokan emlegetik, a DVSC lehet a Fradi következő kihívója jövőre. Mennyi esélyt látsz arra, hogy megszorongassátok a zöld-fehéreket? 

Becsülöm azokat az embereket, akik a magyar futballban mernek jósolni. Rengeteg összetevője van a sikernek, amit most el sem kezdek ecsetelni. A szurkolók szerepe is létfontosságú. 

Feltételezem, boldog vagy a DVSC család kötelékében. Mégis, megfogalmazódott benned, meddig szeretnél a klubnál dolgozni? 

A bizalom a legfontosabb, ezt folyamatosan hangoztatom. A Loki iránti elkötelezettségem örök, ameddig számolnak velem, itt leszek. Ha ne adja Isten változnának a dolgok, akkor a leláton lennék. Ez szó szerint egy örök szerelem.

A Loki harmadik helyével biztossá vált, hogy lesz európai kupameccse a gárdának. Milyen érzés ebbe belegondolni? Mennyire várod? 

Fontos tisztázni, hogy az OTP Bank Liga is már egy nemzetközi pontvadászat. Rengeteg a külföldi szakember, a külföldi játékos, minden klubnál dolgoznak például profi tolmácsok. Nagyjából 25 évvel ezelőtt teljesen máshogyan nézett ki egy találkozó megrendezése. Sokan nem is gondolják, mekkora meló van ebben, hogy a kollégáim mennyit tesznek azért, hogy minden rendben legyen. Ezeket csak azért mondom, hogy rendezési szempontból is fel vagyunk készülve egy nemzetközi UEFA-meccsre. Persze, nem mindegy, hogy egy magyar csapatot fogadunk vagy mondjuk a PAOK Szalonikit. Különleges lesz számomra is, nagyon várom. 

Mekkora mérföldkő ez a karrieredben? 

Nyilván fontos álllomás, de korábban is sok rangos Loki-meccsről tudósíthattam. Például Splitben, az 5-0-ás győzelem alkalmával, vagy 20 éve Szalonikiben is ott voltam. Nem teljesen új, de mindenképpen különleges kihívás lesz a Konferencia Liga-selejtező. 

Mi szerepel Tóth Csaba Zsolt 5 éves tervében? 

Lehet sablonos, de elsősorban az egészség! A másik alapkő, hogy a családtagjaim is boldogok legyenek. Ami a Lokit illeti, azért dolgozunk, hogy folytatódjon a fejlődés. Remélem, egyszer még szolgálhatok egy magyar bajnokcsapat kötelékében. 

Orosz Krisztofer