A kitüntetett egerszalóki védőnő már fiatalon eldöntötte, gyerekekkel szeretne foglalkozni

– Hogyan fogadta a Heves Megyei Családokért Díjat? 
– Nagyon meglepődtem, amikor e-mailben értesítettek. Eleinte azt hittem, igazából nem is nekem akarták küldeni. A levélen kívül nem is esett szó a díjról, még a munkaértekezletünkön sem beszéltek róla. A polgármesterünket is megkérdeztem, de ő sem tudott semmiről. Később felhívtam a megjelölt telefonszámot, hogy elmondjam, tévedés történhetett. Akkor világosítottak fel, hogy valóban engem illet a megtiszteltetés. Ezek után már nagy örömmel töltött el a díj, és jól esett, hogy rám esett a választás. 

– Mikor döntötte el, hogy védőnő szeretne lenni? 
– Már általános iskolás koromban gondoltam rá, hogy egészségügyi keretek között szeretnék gyerekekkel foglalkozni. Gimnazistakoromban döntöttem el egyértelműen, hogy ezt a hivatást fogom választani. Szerintem csodálatos az életnek az a korai szakasza, amikor a gyerekek nagyon intenzíven fejlődnek, s ezt örömmel kísérem figyelemmel. Úgy gondolom, nincs is jobb munka az enyémnél. Ráadásul olyan védőnői szolgálatra, ami nálunk működik, nincs máshol nemzetközi példa. Ezért ez a hivatás szinte „hungarikumnak” számít. 

– Mit szeret a legjobban a munkájában? 
– Sokrétű feladatokat látok el nap mint nap. Jó érzés a szemtanújának lenni annak, amikor egy gyermekkel egy időben család is születik. Szívesen osztozom az örömükben. Mi, védőnők a személyiségünkkel dolgozunk. Természetesen a jogszabályokat be kell tartani, de emellett a legfontosabb, hogy el tudjam érni, hogy az emberek megnyíljanak nekem. Szeretem, amikor a gondozottak bizalmába tudok férkőzni. Nagyon szép, ha én és a család együtt képviseljük a gyermek érdekét, és akkor közösen tudunk előrehaladni. 

– Előfordul, hogy nehézségekkel kellett szembenéznie? 
– Nem mindig vezet egyszerű út odáig, hogy egy család belássa, én értük vagyok. Meggyőződésem, hogy minden gyermeknek a saját rokonai között van a legjobb helye. Fontos dolgok az anyagiak is, de úgy gondolom, a szeretetnél semmi sem ér többet. Azért dolgozom, hogy ne kelljen kiemelni a kicsiket a családjuk köréből. Ha mégsem alakulnak jól a dolgok, akkor meg kell győzni a szülőket, hogy ez így nincs rendben. Mindig meg szoktam kérdezni őket, hogy ők is úgy gondolják-e, lehetne jobb a gyermeküknek. Ez sokszor egy hosszú és nehéz folyamat. 
– Az elmúlt években melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, melyeket védőnőként átélhetett? 
– Volt olyan eset, amikor egyértelműen úgy tűnt, hogy a testvéreihez hasonlóan az akkor megszületett kisbabát is ki kell emelni a családból. Azonban sikerült meglátnom azt, hogy ezt el lehet kerülni, mert az anyuka megérett arra, hogy nevelje a gyermeket. Nagy öröm számomra, hogy az elmúlt évek bebizonyították, helyesen cselekedtem. Érdemes volt nagy harcok árán elérni, hogy bizalmat szavazzunk a szülőknek. Sajnos álltam olyan családok mellett is, akiknél csecsemőhalál történt. Ezeket az eseteket nem lehet elfelejteni, s nehéz feldolgozni a történteket. 
– Előfordult olyan, amikor elbizonytalanodott a hivatását illetően, s fontolóra vette, hogy pályát módosít? 
– Sokszor éreztem azt, hogy sem társadalmilag, sem anyagilag nem kaptunk elég megbecsülést védőnőként. Ez akkoriban egy mókuskereket indított be, hiszen minél kevésbé becsülnek meg egy szakmát, annál kevésbé csábító a fiataloknak az adott pálya. S ezáltal kevesebb lesz az elhivatott, jó szakember, így viszont továbbra sem tud nőni a megbecsülés. Ezek miatt gondolati szinten megfordult a fejemben, hogy munkát kellene váltanom, de igazából nem tudnék hátat fordítani a hivatásomnak. Szerencsére a mostani időszak már jobb, sokkal inkább elismerik a szakmánkat, mint korábban. 
– Régen a védőnők juttatták el az információkat a családokhoz, így próbálták csökkenteni a csecsemőhalálozások számát. Szokott abból probléma lenni, hogy manapság sokan már az interneten tájékozódnak? 
– Napjainkban ott tartunk, hogy már meg kell szűrnünk az információkat, ugyanis a leendő vagy friss szülők nem tudnak kiigazodni a világhálón fellelhető sok adat között. A mi feladatunk most az, hogy megmutassuk, mi szolgálja a javukat, s hogy megfelelő érveket sorakoztassunk fel, ha olyan tanácsot készülnek megfogadni, ami inkább káros, mintsem hasznos számukra.  

Névjegy:Születési hely: Eger 
Lakhely: Egerszólát 
Tanulmányok: 1988, Orvostovábbképző Egyetem főiskolai kar, védőnőképző szak 
Munkahely: Egerszalók védőnője, Egerszóláton helyettesítő 
Elismerés: Heves Megyei Családokért Díj 
Hobbi: a virágaival foglalkozik 
Család: három gyermeke és két unokája van