Egy valóra vált vágyálom: retró-komédia a Gárdonyi Géza Színház színpadán

A sikerhez persze az kellett, hogy Blaskó Balázs rendező megtalálja az ideális főszereplőt Csernák János mint vendég személyében, mert a többiek már készen álltak, s így május 26-ra kikerekedett az előadás. A szerző, aki maga is színészként indult a pályán jó arányérzékkel tudta felépíteni a mesés történetet, s remek dialógusokat írt, úgy, hogy még egy komoly tragédiát is beemelt az előadásba: Shakespeare Lear királyának nagy monológját. 

A történet váza egy hétköznapi vágyálom: jó lenne, ha lehetne korrigálni életünk elrontott döntéseit. Perc Adorján (azaz Csernák János), a neves és talentumos színész a sikerek csúcsán rájön, hogy mégis elrontott valamit: magánélete romokban, s egyedül kell megküzdenie az öregséggel, halállal. Hogy felgöngyölítse a szálakat, egykori szerelmeit hívja aranyrandevúra, negyven év utáni szembenézésre a múlttal, s az egykor édes percek felidézésére, mindezt retró hangulatban. Az egykor fogyasztott italokat, ételeket felkínálva a szeretett hölgyeknek. Ebben a játékban partnere színésztársa Kopáros Döme, (Tóth Levente játssza), aki egy reménybeli epizódszerepért cserébe, no meg barátságból boldogan vállalja a kihívást. Kettősüket egészíti ki Bondorosi Ferdinánd színigazgató, akit remek iróniával és elegánsan Tunyogi Péter állít színre. 

Az aranyrandevú, azaz a találka a régi trófeákkal, meghódított hölgyekkel remekül sikerül, mindenki hozza a maga történetét, és karakterét, ámde a vágyott hölgy nem érkezik meg. A szerző belülről és iróniával ábrázolja a színházi miliőt, s azokat a művészvilág közegében megforduló hölgyeket, akiknek élete külön történetét is megismerhetjük. A mélyérzésű tanárnő (Juhász Róza) a lángoló szenvedély helyett a tanárkollega biztonságát választotta feleségként, s egy fotót ad át egykori lovagjának, melyet a férje keretezett. A sikeres keramikusnő, Kamarás Zenóbia, akit Dimanopulu Afrodité játszik, egyenes megmintázta a sikeres aktort Hamletként. Forgács Mirella, akit a színpadon ritkán látható Ivády Erika alakít, az egykori sikeres tornászbajnoknőt formázza, aki férjével, Sárosi Kálmánnal, azaz Lisztóczki Péterrel a hűséges, odaadó házasság példáját állítják szembe a főhős látszólag üres magánéletével. 

Palánki Vilma színésznő, aki Perc Adorján egykori kollegiális szerelmét játssza, még leginkább mutat hajlandóságot, az egykor nem is olyan gyöngéd érzelmek felelevenítésére. Dér Gabi minden komikai eszköztárát megcsillogtatja a figura életre keltésében, de mindhiába, nem jön létre a megoldás! Dóri, azaz a mi Adorjánunk másra vár. Remek késleltetéssel ez el is jön a második felvonásban. Az egykori kedves a maga valóságában idéződik meg. Selyem Natália, a színész örök és rejtélyesen eltűnő szerelme ugyanolyan fiatalon és üdén tűnik elő, mint négy évtizede, amikor egy levél hátra hagyásával egészen Svédországig repült el a színész életéből. A káprázat hamar lelepleződik.  A fiatal kedves valójában nem maga Selyem Natália, hanem a színészi pályára készülő Kelemen Diána (Raikovicsh Viktória játssza) a csakhamar feltűnő régi szerelem unokája. Saárossy Kinga játssza Adorján régi, el nem felejtett szerelmét, Selyem Natáliát, választékosan szép jelmezekben és elegáns humorral.  Egyébként is Székely László harmonikus díszlete, és Harák Judit, (a tavaly tragikusan hirtelen eltávozott) jelmeztervező halála után életre kelt szép kosztümjei megemelik az előadást.(Nekem túl sok a paróka, de tökéletes a retró összhang táskák és cipők és ruhák között). Mindenki fegyelmezetten és derűvel játszik, mintha a próbák barátságos légköre, elégedettsége tovább folytatódna az előadásban. Babócsai Réka és Baráth Zoltán ezúttal a nekik szánt mellékszerepben is alázattal teljesítenek. Balogh András pedig kedélyesen hozza a magasröptű művészek között a mindig a valósághoz ragadt öltöztető figuráját. 

Topolánszky Tamás társulatának, a GGTáncnak négy tehetséges táncosa hozzátesz a nosztalgikus hangulatú előadás sikeréhez. A többségében hatvan pluszos korosztály számára igazi jutalomjáték ez! Romantikus visszavágyódás a múltba (ami azért valljuk be, nem volt annyira csodálatos, a Triple seccel, Hubertussal, és egyéb olcsó löttyökkel meg menza kajával). 

Nem tudom, lelőhetem-e a poént, de a végén a mi főhősünk mégis elvállalja a neki mindegyre felkínált Lear főszerepét, csak azért, hogy az időközben meglelt vér szerinti unokája karrierjét építse ezzel. Tóth Levente Lear bolondjakét, és Perc Adorján asszisztenseként testre szabott szerepet kapott, melyben nyitottsága és humora remekül érvényesül. Csernák János szabadúszóként, jó, hogy megérkezett az egri társulatba, ő valóságosan is sikeres, és komolyan vehető színészóriás. 

Elbűvölő hangja még mindig képes megdobogtatni a női szíveket, művészként fegyelmezett munkamorál, és amellett könnyedség jellemzi. Tudjuk, nagyon sok munka van a szövegtenger mögött, s neki elhisszük, hogy Learként is ugyanolyan hiteles, mint Perc Adorjánként. A darab kedvesen ironikus, tele van önreflexióval, valóban romantikus. Valljuk be, az élet ritkán korrigálja így a rossz döntéseket! Tóth Máté Miklósnak üzenjük odaátra: Köszönjük, hogy egy estére reményt adott nekünk!