Kajak-kenu és interjú

2022.08.14. 16:53

Emléktáblát kapott Győrben a 83 éves Vén Lajos edző

Se szeri, se száma Vén Lajos sportbeli elismeréseinek: nem csoda, hogy a győri kajak-kenu sport alapjainak lerakója a várostól kapott életműdíjra a legbüszkébb. Meg most már arra az életútját bemutató tablóra, amelyet a Graboplast Győri Vízisport Egyesület székházában a napokban, 83. születésnapja alkalmából avattak fel.

Mohay Gábor

Vén Lajos és az emléktábla

– Mivel telik a napja ennyi idősen egy egész életében aktív sportembernek?

– Hasznos kertészkedéssel a ménfőcsanaki családi házban, állandóan van mit csinálni. Kettesben élünk a feleségemmel, megosztottuk a munkát, övé a virágok gondozása, enyém a fű és a sövény nyírása. Persze a napi kerékpártúra elmaradhatatlan elfoglaltság. A szokásos síelés Ausztriában, Svájcban, Franciaországban sajnos az idei télen a pandémia miatt kiesett a programból. Az unokák is tőlünk távol élnek, a 26 éves kedvenc, Vén Ayrton például a mesterképző utolsó évét végzi az egyesült államokbeli New Jersey-ben.

– Éppen hat évtizede került Győrbe. Emlékszik még az akkori egy napjára?

– Inkább megpróbálom a győri indulást összefoglalni. Három nap után megismerkedtem egy lánnyal, a volt menyasszonyommal, aki hatvan éve tartozik hozzám. Először a Zrínyi-gimnáziumban, majd két év után a Bercsényiben tanítottam, ott meg is maradtam, testnevelő tanárként voltam igazgatóhelyettes a nyugdíjazásomig, 2002-ig. Közben megszületett Erik és Csilla, a fiam Las Vegasban, a lányom a németországi Heilbronnban él a családjával. Szóval azért elszaladt az idő…

Vén Lajos

– És még szót sem ejtettünk élete legjelentősebb elfoglaltságáról…

– A Bercsényi-gimnáziumban tanítottam, amikor az evezősök vezetői kerestek meg azzal, hogy felépült az Öntöde és Kovácsológyár új, szép vízitelepe, ahol jó lenne, ha a kihasználatlanság elkerülésére megpróbálkoznánk a kajak-kenu sportággal. Elkezdtem, és miután egy év alatt közel százra nőtt a fiatalok létszáma, kénytelen voltam magam mellé segítséget kérni, amely Igazvölgyi Lajos személyében meg is érkezett. A fejlődés következtében lassan jönni kezdtek az eredmények, az elsőt a későbbi montreali olimpiai ezüstérmes Sztanity Zoli szállította, a tatai Ifjúság Barátság Versenyen elért győzelmével.

– Aztán ment minden, mint a karikacsapás. Melyik volt a legsikeresebb időszaka?

– Az 1976-tól 1982-ig terjedő. A Rába ETO vezetőedzői posztja mellett a válogatottnál is kaptam edzői feladatokat, könnyítette a helyzetet, hogy mind több versenyzőt adtunk az országot képviselő hajóegységekbe. Bocsánat, ha valakit kifelejtenék, de Horváth Erzsi, Nagy Éva, Povázsán Katalin, Joós István, Benkó Tamás, Kadler Gusztáv, Érsek László, Ábrahám Csaba meghatározói voltak a honi kajaksportnak. Világbajnokságokon elért eredményeken kívül a moszkvai olimpián Joós Pista K2 1000 méteren ezüstérmet nyert Szabó Istvánnal. Aztán jó néhányuk pályafutását tette tönkre a Los Angeles-i olimpiától távolmaradás.

– Amely után Vén Lajos edzőként állt idegenlégiósnak!

– Az Egyesült Államok szövetsége kért fel 1986-ban a női válogatott felkészítésére, továbbá a sportág országos szinten történő népszerűsítésére. Egy év alatt harmincnégy belföldi repülőút részese voltam a bemutatók miatt, és közben a montreali világbajnokságra is készülni kellett. A téli időket Floridában, Kaliforniában töltöttük, a központi edzőtábor Lake Placidban volt, ha javult az időjárás, New York egy külvárosi részén táboroztunk. A világbajnokságot követően Hawaii szigetén kaptam feladatot a sík vízi kajak-kenu elterjesztésére, de bevallom, ott igazán csak a lányokat lehetett munkára fogni. Összesen egy évet éltem a tengeren túl, a szöuli olimpiára már nem vállaltam a szerződés meghosszabbítását, inkább hazajöttem. De ebből az időből származik az amerikai mentalitást tükröző sztorim is. Egy jómódú hollywoodi plasztikai sebész vb-kerettag lányától megkérdeztem, miért vállalja ezt az erőn felüli munkát, mire így válaszolt: igaz, hogy mindenem megvan, házam, kocsim, inasom, de olimpiai érmem még nincs. Végül sikerült neki egy világbajnoki negyedik helyezés…

– A hazatérést követően miként alakult a további pályafutása?

– Volt itthon egy válságos győri időszak, az ETO által leadott olimpiai sportágak következtében, előbb a Dózsához kerültünk, majd később Vízisport SE néven a Graboplast támogatásával lett újra szilárd a sportág hazai bázisa. Ekkor már fiatal, kezdő csoportokat készítettem fel, a vezetőedzői tisztséget volt versenyzőm, Sztanity László vette át, és sikerekkel, eredményesen irányít. Tragikus távozásáig Kadler Gusztáv kiváló menedzserként vezette a közösséget, de úgy látom, az utódaik is jól teszik a dolgukat, Weisz Róbert, Ábrahám Csaba a magyar kajak-kenu sport nélkülözhetetlen zászlóvivői. Kiváló versenyzőkből sem volt hiány az utóbbi évtizedekben, hogy csak Ábrahám Attila, Czigány Kinga, Mednyánszky Szilvia, Suhaj Katalin nemzetközi sikereit említsem. De jól élt a klub az átigazolások lehetőségével is, itt sportolt előbb a mai olimpiai bizottsági elnök Gyulay Zsolt, aztán Fidel László, később Janics Natasa, Kammerer Zoltán, legújabban pedig az olimpiai és világbajnok Kopasz Bálint. Külön említeném a női kenuszakág fejlődését, amely Szabados Krisztián edző szakértelmét dicséri, érdemei elévülhetetlenek.

Vén Lajos egykoron motorcsónakjából edzést vezényelt

– Ha újrakezdhetné, változtatna valamin?

– Mit mondjak? Kevesen tudják, hogy labdarúgó-szakedzői diplomával is rendelkezem. Ha a kajak-kenuba fektetett energiát a futballban kamatoztattam volna, ma talán a jómódúbbak közé számítanának. De úgy vélem, így volt jó, ahogy történt.

A reggeli felkeléskor még nem okoz gondot a levegővétel, és nem tudok úgy kimenni a győri utcára, hogy régi tanítványaim vagy sportolóim ne köszönnének rám tisztelettel. Ennél többre pedig nem is érdemes törekedni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában