Győri Textiles – Hatvan éve lettek bajnokok

A Győri Textiles női kézilabdacsapata 1962 őszén megnyerte az NB II-es bajnokságot, ezzel pedig feljutott az élvonalba. A csapatról a közelmúltban könyv is született. Az Abdán élő Somogyi Éva – aki maga is a bajnokcsapat tagja volt, kapusként szerepelt az együttesben – némi túlzással saját magát lepte meg két könyvvel. Mindegyik a Győri Textiles csapatának állít emléket. Az egyik – Volt 1x1 kézilabdacsapat és annak volt egy Le bácsija – egy rövidebb kiadvány, 68 oldalon a győri kézilabda atyjának tartott Legéndi Gáborról szól, a másik – Női kézilabda kék-fehérben – vaskosabb olvasmány, 552 oldalon gyakorlatilag minden megtalálható a Hellas SE, majd a Győri Textiles négy évtizedéről 1946-tól egészen 1985-ig.

„Háromszor éltem át újra az eseményeket: először a kutatáskor, majd amikor összefésültem az anyagokat, végül pedig amikor az egészet átolvastam. Óriási élmény volt, és legalább ilyen örömet szereztem a többieknek is, ugyanis természetesen a csapattársak is kaptak egy-egy példányt. Nem egy közülük mondta, hogy olykor sírva, olykor nevetve olvasta a könyvet, meg olyan is akadt, aki a vastagabbik kiadványt egy délután alatt kiolvasta” – tette hozzá Somogyi Éva, aki úgy érzi, a sportnak köszönheti, hogy ennyi idősen szellemileg és fizikailag is olyan frissnek érezte magát, hogy nekiálljon egy ilyen kiadványnak.

Idézzünk fel néhány részletet a könyvből, mely a hat évtizeddel ezelőtti sikerről szól.

„A váratlanul beköszöntött márciusi tél miatt a Magyar Kézilabda Szövetség úgy döntött, hogy az eredetileg április 1-re tervezett bajnoki rajtot április 8-ra halasztja el. Az intézkedés helyes volt, ennek ellenére a csapatok nehéz helyzetben vannak, mert alig egy hete tudtak csak a pályán készülni a bajnoki sorozatra.”

Tudni kell, hogy ekkor még szabadtéren, de már nem nagy pályán játszották a mérkőzéseket.

„Lelkesen készültek fel a bajnoki rajtra a Gy. Textiles női csapatának tagjai. A játékosállományban változás nincs, s mint minden évben, idén is sor kerül néhány fiatal bemutatkozására” – írta a Kisalföld 1962. március 31-én.

A győri csapat 9:5-ös vereséggel kezdett a Bp. Elektromos otthonában. A Kisalföld akkori tudósításában arról számoltak be, hogy a szakvezető az időjárást okolta a kezdeti balsikerért. Szerencsére a folytatásban javítani tudott a Textiles: a Veszprémet 3:4-es félidőt követően 8:4-re múlták felül a győriek. A Kistext vendégeként 15:6-os sikerrel folytatódott a bajnokság, majd a Pécsi Vörös Meteort 14:3-ra, a Divatcipőt 2:1-re – az első félidő még 0:0 volt –, a Pécsszabolcsi Bányászt 9:4-re verték Lengyel Pál tanítványai.

A Textiles 1962 májusában a felnőttválogatottal is összecsapott edzőmérkőzésen.

„A győri csapat az első két harmadban ellenállást fejtett ki, s ekkor 10:6 és 11:6 arányban kerekedett csak felül a válogatott. A harmadik harmadban a győriek már elfáradtak, a válogatott 9:1-re győzött, s így az edzőmérkőzés végeredménye 30:13-ra alakult. A második harmadban a nagy válogatottban szerepelt Bakóné Schuch Éva, a Gy. Textiles játékosa is” – állt a Kisalföld 1962. május 17-i számában.

Ezt követően folytatódott a bajnokság: az Újpesti Gyapjú ellen 10:9, a Testnevelési Főiskola ellen 5:2 lett a győrieknek. Utóbbi sikerrel a textiles lányok a tabella élére ugrottak. A győzelmi széria nem szakadt meg a Pápai Vasas (10:9), a Váci Forte (8:3) és a Tatabánya (8:6) ellen sem. A tavaszi szezon után 20 ponttal, csak gólaránnyal volt második a Győri Textiles az Elektromos mögött.

Az őszt öt újabb sikerrel kezdte az együttes, az Újpesti Gyapjú (12:3), a Divatcipő (15:2), a Testnevelési Főiskola (7:2), a Pápai Vasas (9:3) és a Váci Forte (11:3) volt az „áldozat”. A Tatabánya ellen becsúszott ugyan egy döntetlen (5:5), de aztán a rivális Elektromos ellen aratott 11:5-ös diadallal folytatták menetelésüket. A Veszprém (13:4) sem jelentett akadályt, és bár a Pécsszabolcs ellen becsúszott egy 8:7-es vereség, ekkor már gyakorlatilag bajnok volt az együttes, hiszen öt ponttal vezetett riválisa ellen két fordulóval a vége előtt.

A Kistext elleni 10:1 örömjátékot hozott, amit egy figyelmes szurkoló egy csokor szegfűvel hálált meg a mérkőzésről levonuló kézilabdázóknak. A bajnokság zárásaként a Pécsi Vörös Meteor elleni 13:7-es diadallal tette fel a pontot az i-re a csapat.

A sikerben a játékosokon és az edzőkön kívül elévülhetetlen érdemeket szerzett Legéndi Gábor szakosztályvezető. Le bácsi volt a mindenes, aki fáradtságot nem ismerve intézte a játékosok ügyes-bajos dolgait.

A csapatképen nem szereplő játékosok mellett osztozott a sikerekben Lakatos Erzsébet, Kovács Éva, Kovács Rozália, Czuppon Márta és Vass Erika, a tartalékkapus, aki mindenkor csapata rendelkezésére állt.

„Talán neki volt a legnehezebb, mert minden mérkőzésre úgy készült, hogy helyet kap a csapatban, de Somogyi végig kitűnő teljesítményt nyújtott és így Vass Erika örök tartalék maradt” – írta Pintér István a Kisalföld hasábjain 1962. október 25-én.

A csapat 1963-tól tehát az NB I-ben szerepelt, ami már egy másik történet kezdetét jelentette...