Labdarúgás

2023.02.01. 13:47

ETO - A szertáros páros nélkül nélkül nincs futballmeccs Győrben

Ma már kit manager a nevük, de igazából ők a szertárosok. Ám nem csupán a felszerelésért felelnek, ők azok, akik mindent tudnak a csapat körül. Bizalmi állás az övék. A szakma jó néhány egyéniséget adott a sportágnak, s immár ide sorolhatók az ETO-ból Burányi Márta és párja, Frick László is. Utóbbival beszélgettünk.

Mohay Gábor

Az ETO tizennégy csapatának felszerelését gondozzák. Frick László és Burányi Márta. Fotók: eto.hu

– Hogyan kerülhet valaki ilyen bizalmi állásba?

– A legendás hírű Kokó, azaz Kovács József nyugdíjba vonulása után üresedett meg a klub szertárosi állása, engem az akkor vezető beosztásban lévő Tamási Zsolt, a gyerekek testnevelő tanára hívott. Előtte egy vállalkozásnál dolgoztam, gázcsövek lefektetésében működtem közre, és miután szerettem a futballt, és igényt tartottak élettársam, Márta munkájára is, meg tudtunk állapodni a szakmai munkát akkor irányító Garami Józseffel. Van amúgy egy kedves történetem vele: egy nemzetközi edzőmérkőzésen csetepaté tört ki a pályán, az öltözőkulcs nálam volt, Józsi bácsi rám kiáltott, hogy fussak kinyitni. Nem tudok, Józsi bácsi, a lábam miatt, mondtam, mire megismételte, hogy de akkor is fussak… Mindez az ezredforduló történése, Márta fia, Attila, közös fiunk, Dávid is játszott a zöld-fehérek utánpótláscsapataiban. Az idő fölöttünk sem szállt el nyomtalanul, Evelin lányunkat is beleértve már öt unokával ajándékoztak meg bennünket a gyerekek. 

– Sokat változott a munkájuk a csaknem negyed század alatt? 

– Inkább mennyiségében növekedett. Feladatunk a felnőtt- és utánpótláscsapatok, az akadémisták felszerelésének mosása, rendben tartása. Ez kezdetben az akkor alakuló lány szakággal együtt mintegy másfél száz labdarúgót érintett, mostanra ez a szám több mint kétszeresére emelkedett. A munkamegosztásunk úgy néz ki, hogy Márta inkább a mosodát és az utánpótlás felszereléseit gondozza. Jelenleg összesen tizennégy felnőtt- és korosztályos közösség és a stábtagok felszerelése tartozik hozzánk, no meg a több száz labda raktározása.

– Gondolt valaha arra, hogy így keresi majd a kenyerét? 

– Eszembe sem jutott volna! A focit szerettem, apámmal, majd a barátaimmal még a régi pályára jártam meccsekre, magam is szerettem volna futballozni. Másfél éves koromban azonban átestem egy gyermekbénuláson, amely után a srácok között már legfeljebb a kapuba állhattam be. Mindenesetre soha nem hátráltatott a munkámban, amely nagyon szép időszakokkal ajándékozott meg. Például az első években, amikor igazi baráti viszony alakult ki a Csató, Mracskó, Vayer, Csiszár, Bognár, Böjte, Molnár Levente alkotta társasággal, majd következett a Pintér Attila-féle bajnokcsapat a felejthetetlen ünneplésekkel. A legrosszabb emlék a 2015-ös válság, amely a megszűnéssel is fenyegetett, végül az NB III-as folytatással zárult. Most újra alakul egy reményteljes korszak, ami azért fontos, mert a győri sportkedvelők remélik, hogy még folytatódik az 1961-től 2015-ig tartó élvonalbeli szereplés. Ugyan 1979-től rokkantnyugdíjas vagyok, de egészségem még lehetővé teszi, hogy Mártával együtt közvetlenül segítsük céljához szeretett klubunk csapatát. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában