Szülőföldem

2023.03.26. 14:28

Dr. Suhai Ferenc Imre radiológusnak 12 maraton van a lábában

Dr. Suhai Ferenc Imre a Semmelweis Egyetem radiológusa, az ország egyik legrangosabb MR-laborjának, a városmajorinak a vezetője. A Semmelweis Egyetem március 15-i ünnepségén rektori dicséretben részesült. Nemrégiben hazalátogatott az egykori bencés diák: az öregdiákok szervezésében tartott előadást Győrben az Apáczai-karon a szív- és érrendszer képalkotásáról.

Gyurina Zsolt

Dr. Suhai Ferenc Imre a labdarúgást cserélte futásra. Maratonjai közül a berlinire a legbüszkébb, amelyet 2 óra 37 perc alatt teljesített.

– Miért pont a radiológiát választotta hivatásának? 

– Az orvosi pálya régóta adott volt, kiskorom óta érdekelt az emberi test működése, nagyon szerettem a biológiát – válaszolta dr. Suhai Ferenc Imre. – Először kardiológus szerettem volna lenni, rendszeresen jártam a győri kórház kardiológiai osztályának katéteres laborjába dr. Dézsi Csaba Andráshoz, aki nagyon kedvesen pártfogolt. Ám amikor beléptem a Tudományos Diákkörbe, éppen nem volt hely a kardiológiai részlegen, nem volt üresedés, viszont az MR-laborban igen. Akkor kicsit kényszerpályának tűnt, hiszen a kardiológia egy másik területéről beszélünk, de később nagyon megragadott. Mondhatom, hogy a városmajori labor az ország szív-MR-fellegvára, nálunk végeztek először ilyen jellegű vizsgálatot, még Simor professzor úr. Érdekesség, hogy nemcsak Magyarország, hanem a keleti blokk első MR-­berendezésének helyszíne a Határőr út, négy évig ez volt az ország egyetlen MR-berendezése. Szlávy László professzor, az osztály akkori vezetője, és a már legendás Szabó Zoltán professzor, a klinika akkori igazgatója személyesen lobbizott a Pentagonnál, hogy a Cocom tiltólistán szereplő, az MR lelkét képező VAX számítógép kivételes engedéllyel bekerülhessen az országba. Szív- és érrendszeri CT- és MR-vizsgálatokat végzek döntően, emellett az általános radiológiai munka, képalkotás teszi ki a munkanapjaimat. A szív-MR-munkacsoport vezetője Vágó Hajnalka professzor asszony. 

– Milyen a magyar ember szíve? 

– Nagy egyéni eltérések persze vannak, de elmondható, hogy az átlag magyar ember koszorúérrendszere plakkokkal terhelt. Egy magyar és egy nyugat-európai hetvenéves más életminőséggel éli mindennapjait, amely látszik az érrendszer állapotán is. 

– Mit tehetünk azért, hogy hosszú ideig egészséges maradjon az érrendszerünk? 

– Nagyon fontos a megelőzés, illetve amennyiben már bekövetkezett a baj, annak időben történő felismerése. Egy infarktusnál is, aki időt nyer, életet nyer, minél hamarabb jön a segítség, annál kisebb a károsodás. Az alsó végtagi verőérbetegségben szenvedőknél is nagyon fontos, hogy ha érzékeljük az első tüneteket, forduljunk orvoshoz. A prevenció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mi, magyarok, ebben vagyunk elmaradva. Táplálkozzunk helyesen, rendszeresen mozogjunk, mindennap legalább harminc percet. Nem kell túlgondolni, akár a séta is elég. És persze ne dohányozzunk. Adott esetben az életmódváltással első körben a vérnyomást, a vérzsírszintet is rendezni lehet. 

– Lát előrelépést ezen a területen? 

– Az infarktus ellátásában mindenképpen. Gyakorlatilag a mentő kiérkezésétől számolva 20–30 percen belül mindenhol elérhető a katéteres ellátás. A halálozási adatok is javultak, azonban még mindig van hova fejlődni: a katéteres laborba gyakran későn kerülnek be a betegek, késve hívják a mentőt, késve ismerik fel a betegeket, márpedig az idő ebben az esetben a legfontosabb. A stroke esetében például az érmegnyitásra hat óránk áll rendelkezésre, itt sem lehet eléggé hangsúlyozni a tünetek korai felismerésének jelentőségét. A beteg tudatossága nagyon fontos lenne. Ausztriában a tünetek kezdetétől számítva sokkal hamarabb érnek oda a mentők, ez pedig hatással van a halálozási adatokra is, pedig ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott jobb az ellátás minősége. 

– Tekintsünk ki egy másik elismerésre méltó teljesítményére. Maratoni futó. 

– Az egyetem után kezdtem el futni, felváltva a korábbi amatőr focit. Idővel egyre többet, egyre hosszabban futottam. Sokat futok, legalábbis a feleségem szerint. Heti 80 és 120 kilométer között teljesítek, öt napra elosztva, illetve most, hogy kisgyermekem van, egy vasárnap hajnalra eltolt hosszabbal. Eddig tizenkét maratont futottam le, a legutóbbit Berlinben, arra vagyok a legbüszkébb a 2 óra 37 perces idővel. Amatőr futótól szerintem ez szép eredmény, az ötvenötezer indulóból a háromszázadik hely környékén végeztem, a legjobb magyar résztvevőként, persze a profikat leszámítva. Heti több alkalommal futva járok munkába, Újpestről a Városmajorba, végig a Duna-parton, át a Margit-szigeten, nagyjából tíz kilométer be, tíz kilométer vissza. A hátizsákomban pedig viszem a legszükségesebb dolgaim, beérve lezuhanyozom, átöltözöm. Háromnegyed óra alatt megteszem, és legalább nem a dugóban ülök, felfrissülve kezdem a napom. Többnyire szellemi munkát végzünk, a feszültséget, a mentális fáradtságot márpedig enyhíteni kell valahogy. 

– Túlterheltek a hazai orvosok? 

– Azt gondolom, hogy igen, mind a betegszámot tekintve, mind az adminisztratív teendőket számba véve. Persze tegyük hozzá, máshol a világban is orvoshiány van, például Németországban vagy az Egyesült Királyságban. Nálunk is bevett dolog, hogy nem napi nyolc órát dolgozunk, de tegyük hozzá: nekünk ez hivatás, nem kényszer. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában