2023.05.27. 12:45
Nyolcvanévesen leszerel Győr legidősebb darusa, Ujhelyi Gábor - fotók
Kis híján fél évszázadon át zsaluzott, emelt, épített Katikával, az autódaruval, de hónap végén nyugdíjba készül Ujhelyi Gábor.
A Katikával egykorú gépek már nincsenek üzemben, de Ujhelyi Gábor odafigyelését meghálálta. Fotó: Csapó Balázs
Nem titkolja, ahhoz, hogy valaki ilyen lelkiismeretesen és sokáig dolgozzon, kell egy kis megszállottság.
Nem egyszerű dolog elbúcsúzni a munkától, de megbarátkozom a gondolattal. Most a fiamnak festegetek egy alkatrészt épp, de mindig van mit tenni
mondja a 80 éves szakember.
– Aki a munkája kezdetén megbarátkozott a feladatával, annak nem büntetés ilyen hosszú távon dolgozni. De ha valaki a munkaidő kezdetén azon gondolkodik, mikor lesz vége, az már régen rossz. Szolgálat a mi munkánk, csakúgy, mint sok áldozatkész foglalkozás. Nem mindig végzünk munkaidő végére, ott kell maradni, vagy előbb kell másnap menni – sorolja a 80 éves Ujhelyi Gábor.
Nyolcvanévesen leszerel Győr legidősebb darusa, Ujhelyi Gábor
Fotók: Csapó BalázsEgyszer már abbahagyta hét-nyolc hónapra, de sokat hívták, így négy éve visszajött. – Hozzátettem tisztességgel – mondja.
Ipari tanulóként végzett, gépkocsivezető volt 1974-ig, május 15-én lépett be a házgyárba, attól kezdve egész idáig autódaruval dolgozott. – Ezzel a járművel járok 32 éve, japán termék ’78-ból. Kato NK, a beceneve Katika, ha valaki le akarja szólni, Kató néninek hívja. Hálás egy darab. 45 éves. Külföldön is járt többször. De már a végét járja, testvérei nincsenek üzemben sehol. A fiatal munkatársak nem szeretik ezt a típust, mert hagyományos mechanikus, nem automata váltós. De annál üzembiztosabb.
Az, hogy Katika még üzemel, valószínűleg a karbantartásnak is köszönhető, mert Ujhelyi Gábor rászánta az időt. – Az én érdekem, hogy egyben legyen. Azon vagyok, hogy törődjek vele, hogy meg tudjam vele keresni a pénzem, ne csak ma, hanem holnap, meg jövőre is, és az ő érdeke is, hogy tovább éljen.
Bejárt a daru ’90-ig sok pesti építkezést, a paksi erőmű munkáinál is használták, és ’92 óta dolgoznak együtt. Járták az országot: Sopron, Veszprém, Székesfehérvár, de tavaly a 83-as főútvonalnál volt dolguk. – Az új nyomvonal körüli műtárgyak lábazatát zsaluztuk Koroncótól Takácsiig. Aprólékos munkák ezek, főleg télen, amikor még nem fagy ki az anyag, akkor meg kell küzdeni.
Ahogy mondja, sokat nyom a latban a sikerélmény.
Egy szakaszt bezsaluzok, holnap bevasalják, holnapután zárom a másik oldalt, betonoznak, kizsaluzom, és akkor egyheti munkám után ott áll egy tíz-húsz méter hosszú fal lábazat vagy támfal formájában. És ez közös eredmény.
A munka iránti vonzalmon túl a szerettei megértésére is szüksége volt, mert a kötetlen munkaidő azt jelentette, hogy sokszor korán ment vagy későn jött.
– Kellett a családom áldása és türelme, a gyerekek sokszor aludtak már, amikor hazaértem.
Az emelőgép veszélyes üzem, húsz-harminc méteres magasságba például csak irányítás után lehet mozdítani, sokszor nem is látja azt, amit csinál.
– Mindennek megvan a veszélye, egy sima kerékpárnak is, amin boltba indulunk. De balesetem sosem volt, egy-egy tükörtörést leszámítva, ami szinte elkerülhetetlen. Amikor nem lehet látni, azért kell lassan csinálni, hogy időben észrevegye az ember, ha valami nem jó. Ezt a munkát nem lehet hipp-hopp összedobni, minden mozdulat, művelet odafigyelést igényel. Szoktam mondani a fiatalabb kollégáknak, amit ma összerakok, nem akarom holnap szétszedni, ezért inkább rendesen nézzük meg, hogyan kell.
Azt vallja, hogy mind a munkaadóval, mind a munkatársakkal érdemes jó viszonyban lenni, akkor is, ha nem mindenben értenek egyet. – Több munkával találnak meg, és ha tisztelettel bánok a másikkal, én is azt kapom. Ez kell a munkavégzéshez. Meghálálja magát az emberi szó.
