Advent első vasárnapján már számos településen megnyitottak a karácsonyi vásárok; a forralt bor, a fények, az ünnepi ételek sokakat elvarázsolnak. Mindeközben, ami ma a világban történik, testileg és lelkileg is komoly hatással van ránk. Sokan zárkóznak buborékba, hogy ne kelljen tudomást venni a világ dolgairól. Ferenc pápa a közelmúltban hangsúlyozta, hogy advent idején a remény fényeit kell meggyújtani a sötétségben. De hogyan lehet a jóban hinni és bízni?
Dr. Udvardy György veszprémi érsek gondolatait olvashatjátok advent első vasárnapján arról, hogy ezekben a szorongással teli napokban miként lehet békés, reményteljes szívvel belépni az adventi időszakba.
Fotó: Mészáros Annarózsa
Az emberi élethez a korlátaink elfogadása is hozzátartozik. Ez vonatkozik az időre – hiszen elmúlik felettünk –, vonatkozik az emberi kapcsolatokra – hiszen azok is változnak – és a tevékenységeinkre is, hiszen gyakorta csak töredékesen tudjuk azokat véghezvinni, és persze vonatkozik a külső körülményekre is.
Az, hogy a társadalomban békétlenség van, gyakran szorongást okoz. Megszoktuk, hogy kényelmesen élünk, minden rendelkezésünkre áll és békesség van körülöttünk. Napjainkban rengeteg új szorongást detektálnak a szakemberek, amelyekkel meg kell tanulni együtt élni – akár a COVID, a háború vagy éppen a klímaválság okán.
Ugyanakkor ez mindig isteni dimenzó is, mert ő pontosan látja a félelmeinket és segít. Karácsonykor igazán megtapasztalhatjuk, hogy Isten belép az életünkbe. Belép, és kívülről segít. Vállalja a küzdelmeinket, szorongásainkat és félelmeinket. És ebből a helyzetből akar bennünket az Atyához vezetni. Csak ebben az isteni, atyai dimenzióban és Jézusnak, mint testvérünknek dimenziójában tudjuk a nehézségeket hordozni.
A remény a létünkről leválaszthatatlan tapasztalat és magatartás. Adottság és feladat is egyben. A remény mindig önmagunkon túl, a túlpartra, Isten világára mutat. Mivel a túlparton van az erőnk, ezért tudjuk az élet nehézségeit túlélni. Ehhez az szükséges, hogy olyan cselekedeteink legyenek, amelyek a reményből fakadnak:
Megbocsátok, amikor nehéz.
Küzdök a jóért akkor is, amikor kudarcnak tűnik.
Akarom önmagamat legyőzni akkor is, amikor erőmet meghaladja.
És akarok segíteni a rászorulókon akkor, amikor én magam is nagyobb biztonságra vágyom.
Nyitókép: illusztráció/Shutterstock
