Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Sercegő szalonna, pattogó tűz: így nyársalt régen a magyar

default user icon
MME
Egyre inkább feledésbe merül a klasszikus szalonnasütés, helyét a flancos, méregdrága grilleken elkészített ételek veszik át. Pedig a nyársalás régebben egy igen fontos családi, vagy baráti tevékenység volt a pattogó tűz körül ücsörögve, sokszor estékbe nyúló hosszas beszélgetésekkel. Ti mikor sütöttetek utoljára szalonnát egy rögtönzött tűzrakó helyen? Persze nem holmi fém vagy összecsukható nyárssal, hanem a klasszikus, bicskával faragott fa elődjével.

Nem kérdés, hogy a kerti partik alfája és omegája, vagy ha jobban tetszik, az őse a sokszor rögtönzött helyen, vagy az udvar végében rendezett szalonnasütések voltak. Akkoriban senki nem törődött a multifunkciós sütőhelyekkel, a kényelmes ülőhelyekkel, vagy azzal, hogy a filagória alatt be van-e dugva a hűtőszekrény.

Elég volt néhány nagyobb kődarab, amivel elzártuk a tűz útját, annyi fatuskó, ahány ülőhelyre szükség volt, egy bicska, amivel a fák alól összeszedett botokból elkészítettük a nyársakat, egy kis gyújtós, na meg valamilyen tűzgyújtó alkalmatosság. Miután begyújtott a társaság legügyesebb embere mindenféle folyadék vagy faszén nélkül, már jöhetettek is a sütéshez való hozzávalók. A bevásárlólista nem volt hosszú; füstölt szalonna, kenyér, hagyma, paprika, paradicsom, uborka, só, na meg némi - alkoholos vagy mentes - frissítő.

Mi most ezt az időszakot szeretnénk megidézni a Fortepan kiváló fotótárának segítségével, amiben sikerült egészen a 20. század elejéig ásni magunkat. Szóval ezt nézzétek; így sütött szalonnát a magyar 1901 és 1967 között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ajánljuk még:

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss