Felfedezve a kisebb színpadokat kincsekre bukkantunk.
A Sziget ötödik napján azt a kissé álmatag üzemmódot tapasztaltam a fesztiválozókon, mint az első napon. Vasárnap az Úr is megpihent – gondoltam. A nyitónapról azt írtam, hogy azért is közlekedik ráérősen a legtöbb fesztiválozó, mert tartogatja az energiáit.
Ma azonban az volt érezhető, hogy mindenki próbálta túlélni a maradék másfél napot. És sokan voltak, akik már a bőröndjüket húzták a kijárat felé. A mai nap kiváló alkalom volt arra, hogy elmerüljek a kisebb színpadokon megjelenő műfaji sokszínűségben. De mindenekelőtt meglátogattam az egészségügyi központot, mert sokat próbált maszkom a beléptetésnél megadta magát.
Tekintve az ország aszályhelyzetét, nem csodálkozom a Szigeten konstans jelenlévő porfelhőn. Megakadályozni nem, védekezni azonban lehet ellene: erősen ajánlott idén a maszk viselése, legalább a zsúfolt és homokkal borított, kisebb útvonalakon. Beszereztem az új darabot, közben felfedeztem a fesztivál egyik sátortáborát – ahová egyébként biztosan nem tettem volna be a lábam –, s
kellemes meglepetésként konstatáltam a kulturált környezetet és a békésen táborozó Sziget-látogatókat. Nem volt bűz vagy szeméthegyek, és a ráérős attitűd itt is megmutatkozott ezen a korai vasárnap estén.
Az orosz katona allegóriája: a Platon Karataev koncertje a Szigeten
Az Ibis x All Europe Stage színpadán az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő hazai csapat, a Platon Karataev játszott. A csapat szeptemberben a Vad Fruttik vendégeként játszik a fővárosban. Ezzel nagyjából körbe is határoltam a koncert hangulatát. Depresszió, experimentális elemek és a felhő- vagy épp cipőbámulós posztrock hatásai. Tolsztoj karaktere után szabadon. Ha létezik hurráoptimista magyar zene, akkor létezik az introvertált és mégis a közönségét megtaláló, önmagát indie-ként aposztrofáló Platon Karataev is.
A háború és béke témája manapság kifejezetten aktuális. A zenekar nevét kölcsönző orosz paraszt analógiája a mellkasunkra ólomként nehezedő súlyként elevenedik meg a formáció dalainak hallgatása közben.
A könnyed muzsika fogalmától távol áll, ezért nem ajánlott a kora esti szigetes fellépés alapján dönteni arról, hogy hallgatunk-e még valaha Platon Karataevet.
A Free Dome színpadon a Palaye Royale – kosztümös őrület Kanadából
A pop mint műfajmegjelölés szerepel ugyan a trió hivatalos leírásában, de
ez a muzsika a rock és a popularitás őrült, addiktív verziója, amely pillanatok alatt csúcsra járatja az adrenalinlöketet az ereinkben.
A Free Dome névre keresztelt – sokak által cirkuszi sátorként aposztrofált helyszín – a Sziget nagy meglepetése. Mind a fellépők, mind a hangzás tekintetében. Már évek óta. A koronavírus-járvány előtti utolsó Szigeten itt lépett fel Yungblud is, s akkor még közel sem volt akkora sztár, mint most. Azért hozom fel példaként a brit énekest, mert a Palaye Royale akárhol is tart most, pár év múlva ugyanolyan ívben szárnyal majd a csúcsra a zenei karrierje, mint a brit zenészé.
A Palaye Royale idén tavasszal már fellépett hazánkban. Akkor nem volt szerencsém hozzájuk, ma azonban a felfedezés estéjét tartottam. Így keveredtem a Free Dome-ba, ahol már a tetőfokán tombolt az őrület. Az énekes egy szál hosszú nadrágban, félmeztelenül vonaglott a színpadon, felmászott a megerősített állványokra, s onnan üvöltötte a fülünkbe a nótákat. Olyan felfoghatatlan energiával, hogy kijelenthetem:
annyira karakteres és a velejéig szenvedélyes előadást keveset láttam idén a Szigeten, mint a Palaye Royale koncertjét.
A gótikus istenség HIM stílusára hajazó tagok kalapban, csipkeblúzban, fodrokkal, elegáns zakóban léptek fel. Értő közönség előtt, elképesztő szuperlatívuszokat produkálva. És olyan minőségű zenélést tettek a színpadra, hogy túlzás nélkül akadt el a lélegzetem.
A fiatal Drew Barrymore, avagy Anne-Marie a Sziget nagyszínpadán
A színésznő fiatal mását megformáló, piros skótszoknyában és derékig érő, platinaszőke copfokkal koncertező brit énekesnő kétségtelenül legnagyobb slágere a Sean Paulal és a Clean Bandittel készített Rockabye. Ez a dal – biztos, ami biztos – a koncert első harmadában elhangzott. A korai kezdéshez képest tetemes számú közönség előtt női zenészekkel fellépő énekesnő külseje és az óriási kék színű, felfújható lufimaci csak erősítették a kislányos hatást. A könnyed, kora esti popzene a koncert végére elismerésre méltó tömeget vonzott a Sziget nagyszínpadához. Sokszor nem is kell annál mélyebb mondandó, mint hogy mindannyian gyönyörűek vagyunk.
Tame Impala volt a vasárnap kiemelt fellépője a nagyszínpadon
Úgy tűnt, hogy az Anne Marie koncertjére összegyűlt tömeg némiképp apadni kezdett. Az internetes szaklapokban pszichedéliaként és alternatív rockként is jellemzett koncert messze állt ezektől a műfaji meghatározásoktól. És azt tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki nem találta a helyét. A közönség sem volt kifejezetten mozgékony formában. Nem igazán tudom hová tenni ezt a fellépőt headlinerként, s a fesztiválozók között sem tapasztaltam, hogy fergeteges hangulat bontakozott volna ki. De mint tudjuk, a lottón is van mellé-telitalálat.
A Sziget 2022 hamarosan véget ér – aki megkoronázza: Arctic Monkeys
A Sziget az a fesztivál, amelyen akkor is részt vennék, ha egyetlen fellépő sem érdekelne. Még ha ez lehetetlenül is hangzik. És így van ezzel több tízezer fesztiválozó is a világ minden szegletében. Öt nap a szabadság szigetén. És még vár ránk egy zárónap, amelyet az Arctic Monkeys fellépése koronáz meg.
A Magyar Nemzet közéleti napilap, a konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkkal
A Magyar Nemzet közéleti napilap, a konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkkal
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.