Több publikáció fűződik a nevükhöz és könyveket írtak a Salgótarjánba hazalátogató ikrek

Legutóbb egy immár frissen nyugállományba vonult ikerpár – Gubán Ákos és Miklós – látogatott haza, és ezúttal is láthatóan, hallhatóan ők maguk is élvezték a szoros kapcsolatból – mindössze tízpercnyi eltéréssel jöttek a világra 1956. május 9-én – adódó szituációkat. 

Mint kiderült, személyiségükben, magatartásukban, érdeklődési körükben több közöttük az azonosság, minimum hasonlóság, mint a különbség. Mindketten szerettek az acélgyári általános iskola mindmáig szép épületébe járni és azon a környéken élni, ahhoz a sajátos lakóközösséghez tartozni. Szüleik – édesanyjuk pedagógus, apjuk mérnök volt – részéről úgymond klasszikus polgári neveltetésben volt részük. Mindketten szívesen jártak a Bolyai János Gimnáziumba. Kuriózumként említették, hogy Kapás József fizikatanár egyszerre szólította fel őket felelni. 

Érdeklődési körük is szinte azonosnak volt tekinthető, a reáliák – a matematika és az informatika – álltak közel hozzájuk, bár egyikük inkább gyakorlati téren bizonyult ügyesnek, másikuk viszont szépen rajzolt. A szegedi egyetemen szerzett diplomájuk megszerzése után egy rövid időre szétvált az útjuk, de aztán a salgótarjáni pénzügyi és számviteli főiskolán tanárként, vezetőként újra együtt dolgoztak és ott kezdték komoly szakmai, tudományos karrierjüket. 

Emellett nagyon aktívnak bizonyultak a diákság szervezésében, s bekapcsolódtak Salgótarján kulturális életébe is. Szerepük volt a nemzetközi dixielandfesztivál és a ceredi – szintén nemzetközi – művésztelep meghonosításában. Viszont kénytelenek voltak átélni a főiskola megszüntetését is, amelyet érzelmileg még úgy is nehezen dolgoztak fel, hogy mindketten az anyaintézményhez, a Budapesti Gazdasági Főiskolára – amely ma már értelemszerűen egyetem – kerültek komoly beosztásokba. 

Párhuzamosan haladtak egyre feljebb a szakmai ranglétrán, a beosztási fokozatokon. Ilyen címük birtokában már jó ideje ők oktatnak a doktori iskolákban. Számos publikáció fűződik a nevükhöz, részt vettek tankönyvek írásában, szerkesztésében, komoly hazai és külföldi konferenciákon tartottak előadásokat. A munkát nyugállományúként sem hagyták abba. 

Természetükben, magánéletükben persze különbségek is vannak közöttük. Ákos rövid ideig élt házasságban, Miklós viszont négy évtizede mondhatja nősnek magát. Mindkettőjüknek van gyermeke, illetve vannak gyermekei. 

Nyilván Szily Nóra minden beszélgetés végén feltett – a siker titkára, a pénz szerepére, az elégedettség, a boldogság mikéntjére, további céljaikra vonatkozó – kérdéseire sem teljesen egyformán válaszoltak, nagy különbség azonban nem volt a reakcióikban. Teljes egyetértésben nyilatkoztak arról, hogy jó volt újra itthon lenni, ráadásul együtt és sok helyi barát, ismerős érdeklődése közepette. Érdekes lesz majd a tervezett kiállításon elolvasni, hogy mit írtak be az eléjük tett naplóba.