Az elme erejét a hasznunkra lehet fordítani

– Egy betegség következtében megvakultam, semmit sem látok, ha bárki úgy érezné, hogy rá nézek, akkor sem – így kezdte előadását Szabó Gábor, aki kommunikációs trénerként szemkontaktus nélkül is könnyedén boldogul. A húsz éve tanácsadóként dolgozó családapa célként tűzte ki, hogy másokkal is megértesse az elme működését. Trükköket tárt a hallgatóság elé, amelyek segítségével bárki könnyedén boldogulhat a mindennapokban. 

– A halál és a megvalósíthatatlan végtelen túlélés között lavírozunk, és igyekszünk a túlélés legmagasabb szintjét megvalósítani. Minden, amit teszünk, a túlélésünket szolgálja. Például ha veszek egy fűnyírót, azzal időt takaríthatok meg magamnak, mert jócskán lerövidül a fűnyírásra fordított idő, a felszabadult időmet viszont fordíthatom másra. Az elménk feladata megoldani a túléléssel kapcsolatos problémákat – mondta Szabó Gábor. – Az irracionális viselkedést a félelmek generálják. Egy felmérés szerint az amerikaiak jelentős része jobban fél a nyilvános szerepléstől, mint a haláltól. Az irracionális félelem akkor kerít bennünket hatalmába, amikor úgy érezzük, nincs kiút, nincs megoldás, vége a világnak. Ez az érzés gyakran másnapra elmúlik. A helyzet nem változik, csupán másmilyennek látjuk – magyarázta az előadó, aki az analitikus és a reaktív elme előtérbe kerülésének, illetve háttérbe szorulásának tulajdonítja a reakciót. 

– Az analitikus elme felméri a helyzetet, elemez, megvizsgálja a lehetséges megoldásokat, míg a reaktív elme reagál, mert csak arra képes. Ahhoz, hogy ezt megértsük, tudnunk kell, hogy az elme feladata a bennünket ért ingerek állandó rögzítése. Nemcsak látványt és hangokat, hanem érzeteket is rögzít, ráadásul olyankor is, amikor nem vagyunk tudatunknál, és ezeket a tudatalatti ingereket juttatja eszünkbe bizonyos helyzetekben, amikor döntenünk kell – mondta Szabó Gábor. Példaként egy pacalpörköltes vacsorát hozott fel, amely után az ember még hat krémes sütit is elfogyaszt, és ennek köszönhetően éjszaka „vadakat álmodik”. 

– Könnyen kikövetkeztethető, hogy legközelebb egy krémes is elég lesz lefekvés előtt. Ez egy tanulási folyamat, amelynek eredményeként legközelebb jobb döntést hoz az illető – mondta az előadó. – Sokkhatásra az analitikus elme akár le is kapcsolhat, a reaktív elme pedig működésbe lép, rögzít. Egy hasonló helyzetben pedig a tudatalattiból előszivárogtatja az információt, viselkedésünket befolyásolva. Ha egy macska talpát télen a forró kályhához nyomjuk, menekülni kezd. Ha ugyanezzel a macskával nyáron próbálnánk ugyanezt megtenni, már akkor menekülni készül, mielőtt az egyébként hideg kályhához érintenénk. Így irányít a reaktív elme, amelynek nincs intelligenciája. Ha pedig egy kerítéssel körbekerítjük a kályhát és betesszük a kettő közé a macskát, akár bele is halhat a kilátástalan helyzetbe. Mi, emberek az analitikus elménket is használhatjuk, vagyis kereshetünk megoldásokat, ha szorult helyzetbe kerülünk. Ha a reaktív elme kezd irányítani, hibát hibára halmozhatunk, ezért fontos, hogy minden helyzetben inkább elemezzünk, mielőtt feladnánk, mert mindig van megoldás, ha kis lépésekben is, de el lehet érni a célt. A cél elérése az esetek többségében nem teljesül 100 százalékosan, de egy félig megvalósított, vagy más úton elért cél is lehet forrása a boldogságunknak – hangsúlyozta.

Erő a szavakban 

Az ember a beszéddel nagy hatást gyakorol saját, vagy mások elméjére, amellyel romboló vagy fejlesztő hatást is elérhet. – Ha valaki autóbalesetet szenved és a segítségére sietőktől azt hallja: „na, ő sem fog többet autóba ülni”, ezt az elme elraktározza, és felépülése után valóban előfordulhat, hogy nemhogy vezetni, de beülni sem hajlandó az autóba – mondta Szabó Gábor, aki szerint a pozitív hozzáállással és megfelelő beszéddel hegyeket lehet megmozdítani.