Hamar befogadták Tóth László református lelkészt a martfűiek

Az elmúlt több mint tíz évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Sonkádon és Botpaládon szolgált Tóth László református lelkész.

– Jártam már korábban Martfűn, de nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ide költözök. Kupai-Szabó Kornél lelkipásztorral és feleségével évfolyamtársak voltunk a Református Hittudományi Egyetemen Debrecenben, barátságunk egészen odáig nyúlik vissza. Tőlük kaptam a telefonhívást, mellyel Martfűre invitáltak, hogy itt folytassam tovább a lelkipásztori munkát – emlékezett vissza Tóth László, aki feleségével Évával és lányukkal Eszterrel is sokat beszélgetett a költözésről, a döntést nem volt egyszerű meghozni.

– A feleségem vallás tanár, emlékszem az iskolából jött haza, amikor eléálltam a lehetőséggel. Ezután jöttek az álmatlan éjszakák és a vívódás, hiszen nagyon szerettük a két gyülekezetet, a kislányunk is ott született. Átgondoltuk, hogy jöjjünk-e, legfőképpen Eszter érdekeit tartottuk szem előtt. Nehéz volt onnan az eljövetel, elszakadni az ottani emberektől, ezzel együtt kihívás beilleszkedni egy új környezetbe, megismerkedni a gyülekezettel és itt helyt állni – mesélte a kettősség érzését, mely a döntésüket befolyásolta.

– A Református Egyházközség Presbitériumától kaptunk egy levelet, melyben leírták, hogy szeretnék, mi lássuk el a lelkészi és vallástanári teendőket. Végül igent mondtunk. A következő nap autóba ültem és eljöttem Kornélhoz, aki körbevezetett a városban, megmutatta a gyülekezeti termet, templomot, parókiát, annak a környezetét – mondta.

Január 3-án már el kellett foglalnia az állást.

– Emlékszem, ahogy aznap a bútorokkal és dobozokkal teli óriási kamion befordult a Szent István tér 3-hoz, a sonkádi és botpaládi gyülekezeti tagokkal pakoltunk fel, itt a martfűiek segítettek lepakolni. Pár hét alatt berendezkedtünk, rendbetettünk mindent magunk körül, hogy a gyülekezeti élettel, a hitoktatással tudjunk foglalkozni és mindennel, ami a református lelkipásztor munkája. Furcsa érzés volt, hogy eddig Sonkád volt az otthonunk és mostantól Martfű az – szólt az érzéseiről.

– Szinte olyan mintha már legalább egy fél éve itt lennénk, köszönhető ez a martfűi embereknek. Jól esik, hogy régi ismerősként tekintenek ránk. A közvetlenség természetesen jön az emberekből, a kellemes érzés erősíti, hogy úgy gondolom befogadtak. Mióta ide érkeztünk jól érezzük magunkat, ha eddig volt is kérdőjel bennünk, mára nem érezzük. Viszont feladatunk van a gyülekezettel, hiszen a váltás feldolgozásához idő kell. Próbáljuk a sebeket gyógyítani, a természetességgel, így hirdetjük Isten igéjét – emelte ki Tóth László, akit április 15-én hivatalosan is beiktatnak.

– A húsvét mindig különleges, hiszen feltámadást ünneplünk és nem teljes a megváltás Krisztus feltámadása nélkül. Plusz ünnep az ünnepben, hogy a martfűi egyházközség arra is készül, hogy az új lelkipásztort beiktatják, nagy dolog egy gyülekezet és lelkipásztor életében is – utalt a következő, várakozással teli hónapokra Tóth László, lelkész.