Vesztesek háborúja

Személyes tragédiák jellemzik a kárpátaljai családok életét – mondja lapunknak Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő. A Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője hangsúlyozza: a kényszersorozás a háború velejárója, az orosz–ukrán háborúnak nem lesz valódi győztese, és bár jól felszereltek, a nyugati tankok sem sebezhetetlenek.

Ország-világT. Németh László2023. 02. 05. vasárnap2023. 02. 05.
Vesztesek háborúja

– Cigány, magyar, ruszin – mindenkit visznek, akit találnak Kárpátalján – írta egyik legújabb Facebook-bejegyzésében. Ennyire rossz a helyzet?

– A mostani kényszersorozási hullámnak köze van az elmúlt hónapok komoly ukrán veszteségeihez, amelyeket pótolni akarnak. Számos esetben az emberek nem kívánnak eleget tenni ennek a sorozásnak, és fizikailag is ellenállnak.

– Hogyan zajlik a kényszersorozás? A toborzók elkapják és viszik az embereket?

– Igen, így. Megállítják a lakosokat az utcán, a bevásárlás közben, és igazoltatás után a 18 és 60 év közötti férfiakat besorozzák. Ukrajnában háború van, és egy háborúban álló országban legális az ilyen kényszer­intézkedés.

– Ez a nagyobb városokban is jellemző vagy csak Kárpátalján?

– Úgy tűnik, hogy Nyugat-Ukrajna régiói közül Kárpátalja a legelsők között volt, ahol ez elkezdődött, de már látható, hogy kelet felé halad az országban a kényszersorozás. Logika lehet abban, hogy a nyugati régiókból – ahová százezrek menekültek keletről –, a határ mellől indultak a toborzók. Talán – csakúgy, mint az oroszok – Ukrajna is figyel arra, hogy kevéssé terhelje a nagyvárosi lakosságot.

– Az elmúlt hetekben a kárpátaljai magyarsággal szemben atrocitások történtek. A sorozásnak van magyarellenes szála?

– A munkácsi kistérségben a zászlók levétele, a feliratok eltávolítása és a magyar iskolaigazgató elbocsátása egyértelműen magyarellenesség. Ezek egy helyi oligarchacsoporthoz, a Baloha-klánhoz kapcsolódnak, és nem állami intézkedések. A kényszersorozást az állam rendelte el, és nem csupán a magyar falvakat érinti, ezért nem tekinthető magyarellenes eljárásnak. Kizárólag magyarokkal nem lehetne feltölteni a megyei kvótát. A magyarság aránya valószínűleg még a tíz százalékot sem éri el a kárpátaljai lakosságon belül.

– Mekkora veszteségei vannak Ukrajnának?

– Ez államtitok. Azok az adatok, amelyeket kiadnak az ukrán és az orosz oldalon magukról és a másik félről, egyaránt nem fedik a valóságot. Ezekből a számokból legfeljebb csak kiindulni lehet. Mindkét fél igyekszik a saját javára manipulálni a nemzetközi közvéleményt, ezért a becslés is nehéz. A Geopolitikai Műhely számításai szerint az ukrán oldalon 40–60 ezer katona, és több tízezer civil halott lehet.

– Mire lesznek képesek a kényszersorozott katonák a fronton?

– Általában egyhetes kiképzést kapnak, majd területvédelmi alakulatokhoz kerülnek. Sok ilyen egység van a fronton, és eredetileg azt ígérték nekik, hogy csak a saját megyéjüket védik. Jellemző ezekre az egységekre, hogy az élettartamuk rövidebb, mint a jól képzett alakulatoké. Az oroszok sokszor a bűnözőket küldik előre, az ukránok pedig általában a kevéssé képzett területvédelmiseket, hogy lassítsák az ellenséges erőket.

– Arra vonatkozóan vannak becslések, hogy a kárpátaljai magyar nemzetiségű katonák között mennyi az áldozat?

– A magyar hangzású név nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető magyar volt, és magyar nemzetiségű személy is viselhet ukrán hangzású nevet. A lakóhelyből lehet következtetni a halottak nemzetiségére. A teljes lakossághoz mérten Kárpátalján arányaiban valószínűsíthetően kevesebb a magyar áldozat, de akár száz fölött is lehet.

– Milyenek most a kárpátaljai mindennapok?

– Már a háború előtt is feltűnő volt a falvak elnéptelenedése. Mostanra már egyre kevesebben vannak magyarok a településeken, miközben menekültek költöznek be a keleti országrészből. A férfiak jelentős része elhagyta az országot. Szétszakított családok, személyes tragédiák jellemzik az ottani magyarok életét. Az élet minden területén nagyon nehéz a helyzetük, és ebbe önhibájukon kívül kerültek. Anyagi és érzelmi nehézségekkel küzdenek te­hát, sokszor még villany sincs a településeken, és gyakran szólnak a légvédelmi szirénák.

Demkó Attila. Fotó: Vajda József

– Csaknem egy éve tart a háború. Mit lehet elmondani a harcoló katonák moráljáról?

– Az ukrán hadsereg egy pár hónapos győzelmi sorozat után most inkább visszaszorulóban van. A magasról indult ukrán morál inkább csökken, míg az orosz alacsony szintről indult, és nőhetett az elmúlt időszakban. Ha valaki a frontra kerül, nemcsak a hazafiság miatt harcol, vagy azért, mert kell neki, hanem a bajtársaiért is. Súlyos atrocitások történnek mindkét oldalon a hadifoglyokkal, és ez is növelheti a harci morált.

– Magyarországon még ma is sokan emlékeznek az orosz csapatok világháborús bevonulására. A civil lakossággal hogyan bánnak az orosz katonák?

– Nagyon vegyes az orosz alakulatok minősége. Bár a párhuzamok megvannak, az a különbség az 1944–45-ös magyarországi helyzethez képest, hogy az orosz katonák és a lakosság beszélik egymás nyelvét, és sok területen orosz nemzetiségűek is élnek. Ettől függetlenül sok a rablás és a fosztogatás, előfordulnak erőszakos cselekedetek, mert vannak olyan alakulatok, ahol kisebb a fegyelmezettség.

– Lehet győztese ennek a háborúnak? ­Egyáltalán egy háborúnak van győztese?

– Van olyan háború, amelynek van nyertese. A második világháborút az Egyesült Államok egyértelműen megnyerte, Németország pedig elvesztette. Ilyen világosan, békekötéssel megállapítható győztes és vesztes az orosz–ukrán háborúban nem lesz. Mindkét fél vesztese a háborúnak. Nyilván Ukrajna nagyobb vereséget szenved, mert valószínűleg területet is veszít majd.

A nyugati kapcsolat elvesztése viszont akkora összeget és olyan technológiai hátrányt jelent majd Oroszországnak, amit az esetleges Ukrajnában szerzett haszon nem ellensúlyoz. Oroszországban már leállítottak fontos beruházásokat, hogy a katonai költségeket fedezzék. Nagyobb lesz az orosz kiadás, mint a bevétel – és ezt ne csak pénzügyileg értsük, hanem a hosszú távú politikai, gazdasági, technológiai folyamatokat tekintve is.

– Folyamatosan érkeznek a nyugati fegyverek Ukrajnába – a legfrissebb hírek szerint harckocsik is. Milyen következményei lehetnek ennek?

– Az ukrán tüzérség megmutatta, hogy – bár kevésbé hatékonyan, de – tudja használni a nyugati eszközöket. A brit Challenger, az amerikai Abrams vagy a német Leopard 2-es tank sokkal védettebb, mint a legtöbb orosz harckocsi, hiszen legalább 20 tonnával több páncélzat van rajtuk. Nemcsak jobban védettek, hanem sok olyan extra felszerelés van bennük, amelyek miatt jobbak az orosz eszközöknél. Az kérdés, hogy ezeket az ukránok hogyan tudják hasznosítani. A harckocsiknál nemcsak az a fontos, hogy tudnak-e vele lőni, hanem az is, hogyan tud együttműködni egy század. Ezt pár hetes kiképzés alatt nem lehet megtanulni.

Ukrajna úthálózata fejletlen, nem tudjuk, hogy a nehéz nyugati tankok hogyan tudnak majd közlekedni, elbírják-e ezeket a járműveket a földutak, a hidak és a felázott talaj. A nyugati harckocsik sem sebezhetetlenek, főleg a nagyon erős orosz tüzérség jelenléte miatt. Fontos kérdés az is, hogy vajon megkapnak-e minden extra felszerelést az ukránok a harckocsikban. Arra is gondolni kell, hogy orosz kézre is kerülhetnek ilyen tankok, így ezáltal megismerhetik a nyugati technológiát.

– A hírekben a napokban sokat hallottunk az ukrajnai 128-as dandárról, valamint az orosz Wagner-csoportról. Mit kell ezekről tudni?

– A kárpátaljai 128-as dandár régóta kiemelt egység, már a Szovjetunió idején is a nyugati határszélen állomásozott. Szovjet alakulatként részt vett az 1956-os szabadságharc leverésében is. A mostani háború előtt is jelentős erővel rendelkezett, nem egyszerűen egy hegyidandár, hanem gépesített alakulat, komoly önjáró tüzérséggel, harckocsizókkal, szerződéses profi katonákkal. A Wagner-csoport magánalakulat, amelynek az a nagy előnye, hogy ugyan betagozódott az orosz hadseregbe, de rugalmasan tud mozogni a harctéren. A Wagner magját tapasztalt katonák alkotják, tagjai között pedig olyan bűnözők vannak tízezres létszámban, akik önjáró homokzsákként mennek előre, hogy a következő hullám már lássa, hol vannak az ukrán állások.

– Mi kell ahhoz, hogy véget érjen a háború?

– Mindkét fél politikája zsákutcába jutott, egyikük sem valósította meg a kezdetben kitűzött célokat. Ukrajna győzelmet ígért, Oroszország minimum a donbaszi területek megszerzését. Ukrajna nem fogja megadni magát, mert ott állnak mögötte a nyugati államok. A Nyugat azonban annyira nem tud szembemenni az atomhatalom Oroszországgal, hogy ennek következménye orosz kapituláció legyen. Várhatóan olyan vége lesz a háborúnak, mint Koreában vagy Cipruson, hogy nem lesz egyértelmű lezárás, és a katonák ott maradnak a fronton.

– Ukrajna elveszett a következő két generáció számára – fogalmazott egy korábbi interjúban.

– Elveszett mint jól működő ország, nem tudja majd kiaknázni azt az esélyt, amely a gazdaságában rejlik. Ukrajna ásványkincsekkel, jó minőségű földekkel, tehetséges néppel ellátott ország, de ebből a háborús helyzetből a legszerencsésebb esetben is nehéz lesz elérnie az európai átlagot két generáció alatt.

Ezek is érdekelhetnek